Hungarian Karoli
Énekek Éneke
1:1 Énekek éneke, mely Salamoné.
1:2 Csókoljon meg engem az ő szájának csókjaival;
1:3 A te drága kenetid jók illatozásra;
1:4 Vonj engemet te utánad, hadd fussunk!
1:5 Fekete vagyok, de szép, Jeruzsálem leányai;
1:6 Ne nézzetek engem, hogy én fekete vagyok, hogy a nap lesütött engem;
1:7 Mondd meg nékem, [te,] a kit az én lelkem szeret,
1:8 Mivelhogy nem tudod, oh asszonyok között legszebb!
1:9 A Faraó szekereiben való paripákhoz hasonlítlak téged, én mátkám.
1:10 Szépek a te orczáid a [halántékra való] lánczokban,
1:11 Arany lánczokat csinálunk néked,
1:12 Mikor a király az ő asztalánál ül,
1:13 [Olyan] az én szerelmesem nékem, mint egy kötés mirha,
1:14 [Mint] az Engedi szőlőiben a cziprusfürt,
1:15 Ímé, szép vagy én mátkám, ímé, szép vagy,
1:16 Ímé, te [is] szép vagy én szerelmesem, gyönyörűséges,
1:17 A mi házainknak gerendái czédrusfák,
2:1 Én Sáronnak rózsája [vagyok,] és a völgyek lilioma.
2:2 Mint a liliom a tövisek közt,
2:3 Mint az almafa az erdőnek fái közt,
2:4 Bevisz engem a borozó házba,
2:5 Erősítsetek engem szőlővel,
2:6 Az ő balkeze az én fejem alatt van,
2:7 Kényszerítlek titeket, Jeruzsálemnek leányai,
2:8 Az én szerelmesemnek szavát [hallom], ímé, ő jő,
2:9 Hasonlatos az én szerelmesem az őzhöz, vagy a szarvasoknak fiához.
2:10 Szóla az én szerelmesem nékem, és monda:
2:11 Mert ímé a tél elmult,
2:12 Virágok láttatnak a földön,
2:13 A fügefa érleli első gyümölcsét,
2:14 Én galambom, a kősziklának hasadékiban,
2:15 Fogjátok meg nékünk a rókákat, a rókafiakat,
2:16 Az én szerelmesem enyém, és én az övé,
2:17 Míglen meghűsül a nap és az árnyékok elmúlnak:
3:1 Az én ágyasházamban éjjeleken keresém azt, a kit szeret az én lelkem,
3:2 Immár felkelek és eljárom a várost,
3:3 Megtalálának engem az őrizők, a kik a várost kerülik. [Mondék nékik:]
3:4 Alig mentem vala el azoktól,
3:5 Kényszerítelek titeket, Jeruzsálemnek leányai,
3:6 Kicsoda az, a ki feljő a pusztából,
3:7 Ímé, ez a Salamon gyaloghintaja,
3:8 Mindnyájan fegyverfogók, hadakozásban bölcsek,
3:9 Hálóágyat csinált magának Salamon király
3:10 Oszlopait ezüstből csinálta,
3:11 Jőjjetek ki, és nézzétek, Sionnak leányai,
4:1 Ímé szép vagy, én mátkám, ímé szép vagy,
4:2 A te fogaid hasonlók a megnyirt [juhok] nyájához,
4:3 Mint a karmazsin czérna, a te ajkaid,
4:4 Hasonló a te nyakad a Dávid tornyához,
4:5 A te két emlőd [olyan,] mint két vadkecske,
4:6 Míg meghűsül a nap, és elmulnak az árnyékok,
4:7 Mindenestől szép vagy, én mátkám,
4:8 Én velem a Libánusról, én jegyesem,
4:9 Megsebesítetted az én szívemet, én húgom, jegyesem,
4:10 Mely igen szépek a te szerelmeid, én húgom, jegyesem!
4:11 Színmézet csepegnek a te ajkaid, én jegyesem,
4:12 [Olyan, mint a] berekesztett kert az én húgom, jegyesem!
4:13 A te csemetéid gránátalmás kert,
4:14 Nárdus és sáfrány, jóillatú nád és fahéj,
4:15 Kerteknek forrása, élő vizeknek kútfeje,
4:16 Serkenj fel északi szél, és jőjj el déli szél,
5:1 Bementem az én kertembe, én húgom, jegyesem,
5:2 Én elaludtam, de lelkemben vigyázok vala,
5:3 [Felelék én:] Levetettem ruhámat,
5:4 Az én szerelmesem kezét benyujtá az [ajtónak] hasadékán,
5:5 Felkelék én, hogy az én szerelmesemnek megnyissam,
5:6 Megnyitám az én szerelmesemnek;
5:7 Megtalálának engem az őrizők, a kik a várost kerülik,
5:8 Kényszerítelek titeket, Jeruzsálemnek leányai,
5:9 Micsoda a te szerelmesed [egyéb] szerelmesek felett,
5:10 Az én szerelmesem fejér és piros,
5:11 Az ő feje, [mint a] választott drága megtisztított arany;
5:12 Az ő szemei mint a vízfolyás mellett való galambok,
5:13 Az ő orczája hasonlatos a drága füveknek táblájához,
5:14 Az ő kezei aranyhengerek;
5:15 Az ő szárai márványoszlopok;
5:16 Az ő ínye édességek,
6:1 Szép vagy én mátkám, mint Tirsa [városa,]
6:2 Fordítsd el a te szemeidet én tőlem,
6:3 A te fogaid hasonlók a juhok nyájához,
6:4 Mint a pomagránát darabja a te vakszemed,
6:5 Hatvanan vannak a királynék,
6:6 És az én galambom, az én tökéletesem,
6:7 Kicsoda az, a ki úgy láttatik mintegy hajnal,
6:8 A diófás kertekbe mentem vala alá,
6:9 Nem tudtam, hogy az én elmém ültete engem
6:10 Térj meg, oh Sulamit!
6:11
6:12
6:13
7:1 Oh mely szépek a te lépéseid a sarukban,
7:2 A te köldököd, mint a kerekded csésze,
7:3 A te két emlőd, [mint] két őzike,
7:4 A te nyakad, mint az elefánttetemből csinált torony;
7:5 A te fejed hasonló rajtad a Kármelhez,
7:6 Mely igen szép vagy és mely kedves,
7:7 Ez a te termeted hasonló a pálmafához,
7:8 Azt mondám: felhágok a pálmafára,
7:9 És a te ínyed, mint a legjobb bor,
7:10 Én az én szerelmesemé vagyok,
7:11 No, én szerelmesem, menjünk ki a mezőre,
7:12 Felkelvén menjünk a szőlőkbe,
7:13 A mandragórák illatoznak,
8:1 Vajha lennél nékem én atyámfia, ki az én anyámnak emlőjét szopta,
8:2 Elvinnélek, bevinnélek anyámnak házába,
8:3 Az ő balkeze az én fejem alatt,
8:4 Kényszerítlek titeket, Jeruzsálemnek leányai,
8:5 Kicsoda ez a ki feljő a pusztából,
8:6 Tégy engem mintegy pecsétet a te szívedre,
8:7 Sok vizek el nem olthatnák e szeretetet:
8:8 Kicsiny húgunk van nékünk,
8:9 Ha ő kőfal,
8:10 [Mikor] én [olyan leszek, mint] a kőfal,
8:11 Szőlője volt Salamonnak Baálhamonban,
8:12 Az én szőlőmre, mely én reám néz, nékem gondom lesz:
8:13 Oh te, a ki lakol a kertekben!
8:14 Fuss én szerelmesem,
#@#