Hungarian Karoli
káptalan 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30 31 32 33 34 35 36 37 38 39 40 41 42 43 44 45 46 47 48 49 50 51 52 53 54 55 56 57 58 59 60 61 62 63 64 65 66 67 68 69 70 71 72 73 74 75 76 77 78 79 80 81 82 83 84 85 86 87 88 89 90 91 92 93 94 95 96 97 98 99 100 101 102 103 104 105 106 107 108 109 110 111 112 113 114 115 116 117 118 119 120 121 122 123 124 125 126 127 128 129 130 131 132 133 134 135 136 137 138 139 140 141 142 143 144 145 146 147 148 149 150
1:1 Boldog ember az, a ki nem jár gonoszok tanácsán, bűnösök útján meg nem áll, és csúfolódók székében nem ül;
1:2 Hanem az Úr törvényében van gyönyörűsége, és az ő törvényéről gondolkodik éjjel és nappal.
1:3 És olyan lesz, mint a folyóvizek mellé ültetett fa, a mely idejekorán megadja gyümölcsét, és levele nem hervad el; és minden munkájában jó szerencsés lészen.
1:4 Nem úgy a gonoszok, hanem, mint a polyva, a mit szétszór a szél.
1:5 Azért nem állhatnak meg a gonoszok az ítéletben; sem a bűnösök az igazak gyülekezetében.
1:6 Mert tudja az Úr az igazak útját; a gonoszok útja pedig elvész.
2:1 Miért dühösködnek a pogányok, és gondolnak hiábavalóságot a népek?
2:2 A föld királyai felkerekednek és a fejedelmek együtt tanácskoznak az Úr ellen és az ő felkentje ellen:
2:3 Szaggassuk le az ő bilincseiket, és dobjuk le magunkról köteleiket!
2:4 Az egekben lakozó neveti, az Úr megcsúfolja őket.
2:5 Majd szól nékik haragjában, és megrettenti őket gerjedelmében:
2:6 Én kentem ám fel az én királyomat a Sionon, az én szent hegyemen!
2:7 Törvényül hirdetem: Az Úr mondá nékem: Én fiam vagy te; én ma nemzettelek téged.
2:8 Kérjed tőlem és odaadom néked a pogányokat örökségül, és birtokodul a föld határait.
2:9 Összetöröd őket vasvesszővel: széjjelzúzod őket, mint cserépedényt.
2:10 Azért, királyok, legyetek eszesek, és okuljatok földnek bírái!
2:11 Szolgáljátok az Urat félelemmel, és örüljetek reszketéssel.
2:12 Csókoljátok a Fiút, hogy meg ne haragudjék és el ne veszszetek az úton, mert hamar felgerjed az ő haragja. Boldogok mindazok, a kik ő benne bíznak!
3:1 Dávid zsoltára; fia, Absolon elől való futásakor.
3:2 Uram! mennyire megsokasodtak ellenségeim! sokan vannak a reám támadók!
3:3 Sokan mondják az én lelkem felől: Nincs számára segítség Istennél, Szela.
3:4 De te, oh Uram! paizsom vagy nékem, dicsőségem, az, a ki felmagasztalja az én fejemet.
3:5 Felszóval kiálték az Úrhoz, és ő meghallgata engemet, az ő szentsége hegyéről. Szela.
3:6 Én lefekszem és elalszom; felébredek, mert az Úr támogat engem.
3:7 Nem félek sok ezernyi néptől sem, a mely köröskörül felállott ellenem.
3:8 Kelj fel Uram, tarts meg engem Istenem, mert te verted arczul minden ellenségemet; a gonoszok fogait összetörted. [ (Psalms 3:9) Az Úré a szabadítás; [legyen] a te népeden a te áldásod. Szela. ]
4:1 Az éneklőmesternek a neginóthra, Dávid zsoltára.
4:2 Mikor kiáltok, hallgass meg engem, igazságomnak Istene; szorultságomban tág tért adtál nékem; könyörülj rajtam és halld meg az én imádságomat!
4:3 Emberek fiai! Meddig lesz gyalázatban az én dicsőségem? [Meddig] szerettek hiábavalóságot, és kerestek hazugságot? Szela.
4:4 Tudjátok meg hát, hogy kedveltjévé választott az Úr; meghallja az Úr, ha hozzá kiáltok!
4:5 Haragudjatok, de ne vétkezzetek: beszéljetek szívetekkel a ti ágyasházatokban és csillapodjatok! Szela.
4:6 Igazságnak áldozatával áldozzatok, és bízzatok az Úrban.
4:7 Sokan mondják: Kicsoda láttat velünk jót? Hozd fel reánk arczodnak világosságát, oh Uram!
4:8 Nagyobb örömöt adsz [így] szívembe, mint a mikor sok az ő búzájok és boruk. [ (Psalms 4:9) Békességben fekszem le és legott elaluszom; mert te, Uram, egyedül adsz nékem bátorságos lakozást. ]
5:1 Az éneklőmesternek a nehilótra, Dávid zsoltára.
5:2 Uram, figyelmezz szavaimra; értsd meg az én sóhajtásomat!
5:3 Ügyelj az én kiáltásom szavára, én Királyom és én Istenem; mert én hozzád imádkozom!
5:4 Uram, jó reggel hallgasd meg az én szómat; jó reggel készülök hozzád és vigyázok.
5:5 Mert nem olyan Isten vagy te, a ki hamisságban gyönyörködnél; nem lakhatik tenálad gonosz.
5:6 Nem állhatnak meg szemeid előtt a kevélyek, gyűlölsz te minden bűnt cselekedőt.
5:7 Elveszted, a kik hazugságot szólnak; a vérszopó és álnok embert útálja az Úr.
5:8 Én pedig a te kegyelmed sokaságából házadba mehetek; leborulok szent templomodban a te félelmedben.
5:9 Uram, vezess engem a te igazságodban az én ellenségeim miatt; egyengesd előttem a te útadat!
5:10 Mert nincsen az ő szájokban egyenesség, belsejök csupa romlottság; nyitott sír az ő torkuk, nyelvökkel hizelkednek.
5:11 Kárhoztasd őket, oh Isten; essenek el saját tanácsaik által; taszítsd el őket vétkeik sokasága miatt, mert fellázadtak ellened.
5:12 És majd örülnek mindnyájan, a kik bíznak benned; mindörökké vígadjanak, és te megoltalmazod őket, és örvendeznek te benned, a kik szeretik a te nevedet. [ (Psalms 5:13) Mert te, Uram, megáldod az igazat, körülveszed a te jóvoltoddal, mint egy paizszsal. ]
6:1 Az éneklőmesternek a neginóthra, a seminith szerint; Dávid zsoltára.
6:2 Uram, ne feddj meg engem haragodban, és ne ostorozz engem búsulásodban.
6:3 Könyörülj rajtam Uram, mert ellankadtam: gyógyíts meg engem Uram, mert megháborodtak csontjaim!
6:4 Lelkem is igen megháborodott, és te, oh Uram, míglen?
6:5 Térj vissza Uram, mentsd ki lelkemet, segíts meg engem kegyelmedért;
6:6 Mert nincs emlékezés rólad a halálban, a seolban kicsoda dicsőít téged?
6:7 Elfáradtam sóhajtozásomban, egész éjjel áztattam ágyamat, könyhullatással öntöztem nyoszolyámat.
6:8 Szemem a bánattól elbágyadt, megvénhedett minden szorongatóm miatt.
6:9 Távozzatok tőlem mind, ti bűnt cselekedők, mert meghallgatja az Úr az én siralmam szavát.
6:10 Meghallgatja az Úr az én könyörgésemet, elfogadja az Úr az én imádságomat. [ (Psalms 6:11) Megszégyenül majd és igen megháborodik minden ellenségem; meghátrálnak és megszégyenülnek hirtelen. ]
7:1 Dávid siggajonja, a melyet az Úrhoz énekelt a Benjáminita Kús beszéde miatt.
7:2 Én Uram Istenem, benned bízom; oltalmazz meg engem minden üldözőmtől, és szabadíts meg engem,
7:3 Hogy szét ne tépje, mint az oroszlán az én lelkemet, szét ne szaggassa, ha nincsen szabadító.
7:4 Én Uram Istenem, ha cselekedtem ezt, ha hamisság van az én kezeimben.
7:5 Ha gonoszszal fizettem jó emberemnek, és háborgattam ok nélkül való ellenségemet:
7:6 [Akkor] ellenség üldözze lelkemet s érje el és tapodja földre az én életemet, és sujtsa porba az én dicsőségemet. Szela.
7:7 Kelj fel, Uram, haragodban, emelkedjél fel ellenségeim dühe ellen; serkenj fel mellettem, te, a ki parancsoltál ítéletet!
7:8 És népek gyülekezete vegyen téged körül, és felettök térj vissza a magasságba.
7:9 Az Úr ítéli meg a népeket. Bírálj meg engem Uram, az én igazságom és ártatlanságom szerint!
7:10 Szünjék meg, kérlek, a gonoszok rosszasága és erősítsd meg az igazat; mert az igaz Isten vizsgálja meg a szíveket és veséket.
7:11 Az én paizsom az Istennél van, a ki megszabadítja az igazszívűeket.
7:12 Isten igaz biró; és olyan Isten, a ki mindennap haragszik.
7:13 Ha meg nem tér a [gonosz,] kardját élesíti, kézívét felvonja és felkészíti azt.
7:14 Halálos eszközöket fordít reá, és megtüzesíti nyilait.
7:15 Ímé, álnoksággal vajúdik [a gonosz], hamisságot fogan és hazugságot szül.
7:16 Gödröt ás és mélyre vájja azt; de beleesik a verembe, a mit csinált.
7:17 Forduljon vissza fejére az, a mit elkövetett, és szálljon feje tetejére az ő erőszakossága. [ (Psalms 7:18) Dicsérem az Urat az ő igazsága szerint, és éneklek a felséges Úr nevének. ]
8:1 Az éneklőmesternek a gittithre; Dávid zsoltára.
8:2 Mi Urunk Istenünk, mily felséges a te neved az egész földön, a ki az egekre helyezted dicsőségedet.
8:3 A csecsemők és csecsszopók szájával erősítetted meg hatalmadat a te ellenségeid miatt, hogy a gyűlölködőt és bosszúállót elnémítsd.
8:4 Mikor látom egeidet, a te újjaidnak munkáját; a holdat és a csillagokat, a melyeket teremtettél:
8:5 Micsoda az ember - [mondom] - hogy megemlékezel róla? és az embernek fia, hogy gondod van reá?
8:6 Hiszen kevéssel tetted őt kisebbé az Istennél, és dicsőséggel és tisztességgel megkoronáztad őt!
8:7 Úrrá tetted őt kezeid munkáin, mindent lábai alá vetettél;
8:8 Juhokat és mindenféle barmot, és még a mezőnek vadait is;
8:9 Az ég madarait és a tenger halait, [mindent], a mi a tenger ösvényein jár. [ (Psalms 8:10) Mi Urunk Istenünk, mily felséges a te neved az egész földön! ]
9:1 Az éneklőmesternek a múthlabbén szerint; Dávid zsoltára.
9:2 Dicsérlek Uram teljes szívemmel, hirdetem minden csudatételedet.
9:3 Örülök és örvendezek tebenned, zengedezem, oh Magasságos, a te nevedet;
9:4 Hogy az én ellenségeim meghátráltak, elbuktak és elvesztek a te orczád előtt;
9:5 Hogy véghezvitted ítéletemet és ügyemet: az ítélő- székben ültél, mint igaz bíró.
9:6 Megdorgáltad a pogányokat, elvesztetted a gonoszt: nevöket mindörökre kitörölted.
9:7 Az ellenség megszünt, elpusztult örökre; és a városoknak, a miket feldúltál még az emlékezetök is elveszett.
9:8 Az Úr pedig örökké trónol, ítéletre készítette el az ő székét.
9:9 És ő megítéli a világot igazsággal, törvényt tesz a népeknek méltányosan.
9:10 És lesz az Úr nyomorultak kővára, kővár a szükség idején.
9:11 Azért te benned bíznak, a kik ismerik a te nevedet; mert nem hagytad el, Uram, a kik keresnek téged.
9:12 Zengjetek az Úrnak, a ki Sionban lakik; hirdessétek a népek között az ő cselekedeteit.
9:13 Mert számon kéri a [kiontott] vért, megemlékezik rólok, nem feledkezik el a szegények kiáltásáról.
9:14 Könyörülj rajtam, Uram! lásd meg az én nyomorúságomat, a mely gyűlölőim miatt van, a ki felemelsz engem a halál kapuiból;
9:15 Hogy hirdessem minden dicséretedet Sion leányának kapuiban; hadd örvendjek a te szabadításodban.
9:16 Besülyedtek a pogányok a verembe, a melyet ástak; a hálóban, a melyet elrejtettek, megakadt a lábok.
9:17 Megismertetett az Úr, ítéletet hozott; a gonoszt annak kezemunkájával ejtette el. Higgajon. Szela.
9:18 Seolba jutnak a gonoszok, [oda] minden nép, a mely elfeledkezik Istenről.
9:19 Mert a szegény nem lesz végképen elfelejtve, a nyomorultak reménye sem vész el örökre.
9:20 Kelj fel Uram, ne hatalmasodjék el a halandó; ítéltessenek meg a pogányok te előtted! [ (Psalms 9:21) Rettentsd meg, Uram, őket; tudják meg a pogányok, hogy halandók ők! Szela. ]
10:1 Uram, miért állasz távol? Miért rejtőzöl el a szükség idején?
10:2 A gonosznak kevélysége miatt sanyarog a szegény. Essenek foglyul a cseleknek, a miket koholtak.
10:3 Mert dicsekszik a gonosz az ő lelkének kivánságával, és a fösvény megveti és szidja az Urat.
10:4 A gonosz az ő haragos kevélységében senkit sem tudakoz; nincs Isten, ez minden gondolatja.
10:5 Szerencsések az ő útai minden időben; messze vannak tőle ítéleteid, elfújja minden ellenségét.
10:6 Azt mondja szívében: Nem rendülök meg soha örökké, mert nem [esem] bajba.
10:7 Szája telve átkozódással, csalárdsággal és erőszakossággal; nyelve alatt hamisság és álnokság.
10:8 Az utczák zugaiban lappang, a rejtekhelyeken megöli az ártatlant, szemei lesnek az ügyefogyottra.
10:9 Leselkedik a rejtekhelyen, leselkedik, mint az oroszlán az ő barlangjában, hogy elragadja a szegényt; elragadja a szegényt, mihelyt hálójába foghatja azt.
10:10 Lenyomja, tiporja, és erejétől elesnek az ügyefogyottak.
10:11 Azt mondja szívében: Elfelejtkezett Isten, elrejtette arczát: nem is látott soha!
10:12 Kelj fel Úr-Isten, emeld fel kezedet; ne feledkezzél el a szegényekről!
10:13 Miért szidja Istent a gonosz? [Miért] mondja szívében: Nem keresed [rajta.]
10:14 Te látod [ezt,] mert te megnézed a hamisságot és a fájdalmat, hogy rávessed kezed. Te reád hagyja magát az ügyefogyott, az árvának is te vagy segedelme.
10:15 Törd össze a gonosznak karját; és keressed a rosszon az ő gonoszságát, míg már nem találsz.
10:16 Az Úr király mindenha és mindörökké; a pogányok kivesznek az ő földjéről.
10:17 A szegények kivánságát meghallgatod, oh Uram! Megerősíted szívöket, füleiddel figyelmezel,
10:18 Hogy ítéletet tégy az árvának és nyomorodottnak, hogy többé már ne rettentsen a földből való ember.
11:1 Az éneklőmesternek; Dávidé. Az Úrban bízom; hogy mondhatjátok az én lelkemnek: fuss a ti hegyetekre, mint a madár?!
11:2 Mert ímé, a gonoszok megvonják az íjat, ráillesztették nyilokat az idegre, hogy a sötétségben az igazszívűekre lövöldözzenek.
11:3 Mikor a fundamentomok is elrontattak, mit cselekedett az igaz?
11:4 Az Úr az ő szent templomában, az Úr trónja az egekben; az ő szemei látják, szemöldökei megpróbálják az emberek fiait.
11:5 Az Úr az igazat megpróbálja, a gonoszt pedig, az álnokság kedvelőjét, gyűlöli az ő lelke.
11:6 Hálókat hullat a gonoszokra; tűz, kénkő és égető szél az ő osztályrészök!
11:7 Mert az Úr igaz; igazságot szeret, az igazak látják az ő orczáját.
12:1 Az éneklőmesternek a seminithre; Dávid zsoltára.
12:2 Segíts Uram, mert elfogyott a kegyes, mert eltüntek a hívek az emberek fiai közül.
12:3 Hamisságot szól egyik a másiknak; hizelkedő ajakkal kettős szívből szólnak.
12:4 Vágja ki az Úr mind a hizelkedő ajkakat, a nyelvet, a mely nagyokat mond.
12:5 A kik ezt mondják: Nyelvünkkel felülkerekedünk, ajkaink velünk vannak; ki lehetne Úr felettünk?
12:6 A szegények elnyomása miatt, a nyomorultak nyögése miatt legott felkelek, azt mondja az Úr; biztosságba helyezem azt, a ki arra vágyik.
12:7 Az Úr beszédei tiszta beszédek, [mint] földből való kohóban megolvasztott ezüst, hétszer megtisztítva.
12:8 Te Uram, tartsd meg őket; őrizd meg őket e nemzetségtől örökké. [ (Psalms 12:9) Köröskörül járnak a gonoszok, mihelyt az alávalóság felmagasztaltatik az emberek fiai közt. ]
13:1 Az éneklőmesternek; Dávid zsoltára.
13:2 Uram, meddig felejtkezel el rólam végképen? Meddig rejted el orczádat tőlem?
13:3 Meddig tanakodjam lelkemben, bánkódjam szívemben naponként? Meddig hatalmaskodik az én ellenségem rajtam?
13:4 Nézz ide, felelj nékem, Uram Istenem; világosítsd meg szemeimet, hogy el ne aludjam a halálra;
13:5 Hogy ne mondja ellenségem: meggyőztem őt; háborgatóim ne örüljenek, hogy tántorgok.
13:6 Mert én a te kegyelmedben bíztam, örüljön a szívem a te segítségednek; hadd énekeljek az Úrnak, hogy jót tett velem!
14:1 Az éneklőmesternek; Dávidé. Azt mondja a balgatag az ő szívében: Nincs Isten. Megromlottak, útálatosságot cselekedtek; nincs, a ki jót cselekedjék.
14:2 Az Úr letekintett a mennyből az emberek fiaira, hogy meglássa, ha van-é értelmes, Istent kereső?
14:3 Mindnyájan elhajlottak; egyetemben elromlottak, nincs, a ki jót cselekedjék, nincsen csak egy sem.
14:4 Nem tudják-é [ezt] mind a gonosztévők, a kik megeszik az én népemet, mintha kenyeret ennének, az Urat [pedig] segítségül nem hívják?
14:5 Majd rettegnek rettegéssel, mert Isten az igaz nemzetséggel van!
14:6 A szegénynek tanácsát kicsúfoljátok, mert az Úr az ő bizodalma.
14:7 Vajha eljőne Sionból Izráelnek a szabadítás! Mikor az Úr visszahozza népének foglyait, Jákób örül majd és vigad Izráel.
15:1 Dávid zsoltára.
15:2 A ki tökéletességben jár, igazságot cselekszik, és igazat szól az ő szívében.
15:3 Nem rágalmaz nyelvével; nem tesz rosszat felebarátjának, és nem szerez gyalázatot rokonainak.
15:4 A megbélyegzett útálatos az ő szemeiben, de az Urat félőket tiszteli: a ki kárára esküszik, és meg nem változtatja.
15:5 Pénzét nem adja uzsorára, és nem vesz el ajándékot az ártatlan ellen. A ki ezeket cselekszi, nem rendül meg soha örökké.
16:1 Dávid miktámja.
16:2 Ezt mondom az Úrnak: Én Uram vagy te; feletted való jóm nincsen.
16:3 A szentekben, a kik e földön vannak és a felségesekben, bennök van minden gyönyörűségem.
16:4 Megsokasodnak fájdalmaik, a kik más [isten után] sietnek; nem áldozom meg véres italáldozatjokat és nem veszem nevöket ajkaimra.
16:5 Az Úr az én osztályos részem és poharam; te támogatod az én sorsomat.
16:6 Az én részem kies helyre esett, nyilván szép örökség jutott nékem.
16:7 Áldom az Urat, a ki tanácsot adott nékem; még éjjel is oktatnak engem az én veséim.
16:8 Az Úrra néztem szüntelen; mert jobb kezem felől van, meg nem rendülök.
16:9 Azért örül az én szívem és örvendez az én lelkem; testem is biztosságban lakozik.
16:10 Mert nem hagyod lelkemet a Seolban; nem engeded, hogy a te szented rothadást lásson.
16:11 Te tanítasz engem az élet ösvényére, teljes öröm van tenálad; a te jobbodon gyönyörűségek vannak örökké.
17:1 Dávid imádsága.
17:2 A te orczádtól jőjjön ki ítéletem, a te szemeid hadd lássanak igazat.
17:3 Megpróbáltad az én szívemet, meglátogattál éjjel; próbáltál engem, nem találtál semmi [rosszat; ha tán] gondoltam [is], nem jött ki a számon.
17:4 Az emberek cselekedeteinél a te ajkad igéjével vigyáztam az erőszakosnak ösvényeire.
17:5 Ragaszkodtak lépteim a te ösvényeidhez, nem ingadoztak lábaim.
17:6 Hívtalak én, mert te felelhetsz nékem, Istenem! Hajtsd hozzám füledet, hallgasd meg az én beszédemet.
17:7 Mutasd meg csudálatosan a te kegyelmedet, a ki megszabadítod jobboddal a te benned bízókat a támadóktól.
17:8 Tarts meg engemet, mint szemed fényét; szárnyaid árnyékába rejts el engemet.
17:9 A gonoszok elől, a kik pusztítanak engem; ellenségeim elől, a kik lelkendezve vesznek körül engem.
17:10 Megkövéredett szívöket elzárták, szájokkal kevélyen szólanak.
17:11 Körülvettek most minket mentünkben; szemeiket ránk szegzik, hogy földre terítsenek.
17:12 Hasonlók az oroszlánhoz, a mely zsákmányra szomjaz, és a rejtekhelyen ülő oroszlánkölyökhöz.
17:13 Kelj fel, oh Uram! Szállj vele szembe, terítsd le őt, szabadítsd meg lelkemet a gonosztól fegyvereddel;
17:14 Az emberektől, oh Uram, kezeddel, a világ embereitől! Az ő osztályrészük az életben van; megtöltötted hasukat javaiddal, bővölködnek fiakkal, a miök pedig marad, gyermekeikre hagyják.
17:15 Én igazságban nézem a te orczádat, megelégszem a te ábrázatoddal, midőn felserkenek.
18:1 Az éneklőmesternek, az Úr szolgájától, Dávidtól, a ki az Úrhoz ez ének szavait azon a napon mondotta, a melyen az Úr megszabadította őt minden ellenségének kezéből, és a Saul kezéből.
18:2 És monda: Szeretlek Uram, én erősségem!
18:3 Az Úr az én kősziklám, váram és szabadítóm; az én Istenem, az én kősziklám, ő benne bízom: az én paizsom, idvességem szarva, menedékem.
18:4 Az Úrhoz kiáltok, a ki dicséretre méltó, és megszabadulok ellenségeimtől.
18:5 Halál kötelei vettek körül, s az istentelenség árjai rettentettek engem.
18:6 A Seol kötelei vettek körül; a halál tőrei fogtak meg engem.
18:7 Szükségemben az Urat hívtam, és az én Istenemhez kiáltottam; szavamat meghallá templomából, és kiáltásom eljutott füleibe.
18:8 Megindult, megrendült a föld, s a hegyek fundamentomai inogtak; és megindultak, mert haragra gyúlt.
18:9 Füst szállt fel orrából, és szájából emésztő tűz; izzó szén gerjedt belőle.
18:10 Lehajtotta az eget és leszállt, és homály volt lábai alatt.
18:11 Kérubon haladt és röpült, és a szelek szárnyain suhant.
18:12 A sötétséget tette rejtekhelyévé; sátora körülötte a sötét felhők és sűrű fellegek.
18:13 Az előtte lévő fényességből felhőin jégeső tört át és eleven szén.
18:14 És dörgött az Úr a mennyekben, és a Magasságos zengett; és jégeső [hullt] és eleven szén.
18:15 És kibocsátá nyilait és elszéleszté azokat, villámokat szórt és megháborította azokat.
18:16 És meglátszottak a vizek medrei s megmutatkoztak a világ fundamentomai; a te feddésedtől, Uram, a te orrod leheletének fuvásától.
18:17 Lenyúlt a magasból és felvett engem; kivont engem nagy vizekből.
18:18 Megszabadított engem az én erős ellenségemtől, s az én gyűlölőimtől, a kik hatalmasabbak voltak nálamnál.
18:19 Rám jöttek veszedelmem napján; de az Úr volt az én támaszom.
18:20 És kivitt engem tágas helyre; kiragadt engem, mert kedvét leli bennem.
18:21 Az Úr megfizetett nékem igazságom szerint, kezeimnek tisztasága szerint fizetett meg nékem;
18:22 Mert megőriztem az Úrnak útait, és gonoszul nem távoztam el az én Istenemtől.
18:23 Mert minden ítélete előttem, és rendeléseit nem hánytam el magamtól.
18:24 És tökéletes voltam előtte, őrizkedtem az én vétkemtől.
18:25 És megfizetett nékem az Úr az én igazságom szerint; kezeim tisztasága szerint, a mi szemei előtt van.
18:26 Az irgalmashoz irgalmas vagy: a tökéleteshez tökéletes vagy.
18:27 A tisztával tiszta vagy; s a visszáshoz visszás vagy.
18:28 Mert te megtartod a nyomorult népet, és a kevély szemeket megalázod;
18:29 Mert te gyujtod meg az én szövétnekemet; az Úr az én Istenem megvilágosítja az én sötétségemet.
18:30 Mert általad táboron is átfutok, és az én Istenem által kőfalon is átugrom.
18:31 Az Istennek útja tökéletes; az Úrnak beszéde tiszta; paizsuk ő mindazoknak, a kik bíznak benne.
18:32 Mert kicsoda Isten az Úron kivül? És kicsoda kőszikla a mi Istenünkön kivül?
18:33 Az Isten, a ki felövez engem erővel, és tökéletessé teszi útamat:
18:34 Olyanná teszi lábamat, mint a szarvasé, és az én magas helyeimre állít engem.
18:35 Ő tanítja kezemet a harczra, karjaim meghajlítják az érczíjat.
18:36 És adtad nékem a te idvességednek paizsát, és a te jobbod megszilárdított engem, és a te jóvoltod felmagasztalt engem.
18:37 Kiszélesítetted lépésemet alattam, és nem tántorogtak lábaim.
18:38 Üldözöm ellenségeimet és elérem őket, és nem térek vissza, míg meg nem semmisültek.
18:39 Összetöröm őket, hogy fel sem kelhetnek; lábaim alá hullanak.
18:40 Mert te öveztél fel engem erővel a harczra, alám görbeszted az ellenem felkelőket.
18:41 És megadtad, hogy ellenségeim meghátráltak, és az én gyűlölőimet elpusztíthattam.
18:42 Kiáltottak, de nem volt szabadító, az Úrhoz és nem felelt nékik.
18:43 És apróra törtem őket, a milyen a szél elé való por, és megtapodtam őket mint utcza sarát.
18:44 Megmentettél engem a nép pártoskodásaitól; nemzetek fejévé tettél engem; oly nép szolgál nékem, a melyet nem ismertem.
18:45 A mint hall a fülök, engedelmeskednek, és idegenek is hizelegnek nékem.
18:46 Az idegenek elepedtek, és reszketve jőnek elő zárt helyeikből.
18:47 Él az Úr és áldott az én kősziklám, magasztaltassék hát az én idvességemnek Istene!
18:48 Az Isten, a ki bosszút áll értem, és népeket hajlít alám;
18:49 A ki megment engem ellenségeimtől. Még az ellenem felkelők fölött is felmagasztalsz engem, az erőszakos embertől megszabadítasz engem.
18:50 Azért dicsérlek téged, Uram, a nemzetek között, és éneket zengek a te nevednek. [ (Psalms 18:51) Nagy segítséget ád az ő királyának és irgalmasságot cselekszik az ő felkentjével, Dáviddal és az ő magvával mindörökké. ]
19:1 Az éneklőmesternek; Dávid zsoltára.
19:2 Az egek beszélik Isten dicsőségét, és kezeinek munkáját hirdeti az égboltozat.
19:3 Nap napnak mond beszédet; éj éjnek ad jelentést.
19:4 Nem [olyan] szó, sem [olyan] beszéd, a melynek hangja nem hallható:
19:5 Szózatuk kihat az egész földre, és a világ végére az ő mondásuk. A napnak csinált bennök sátort.
19:6 Olyan ez, mint egy vőlegény, a ki az ő ágyasházából jön ki; örvend, mint egy hős, hogy futhatja a pályát.
19:7 Kijövetele az ég [egyik] szélétől s forgása a [másik] széléig; és nincs semmi, a mi elrejtőzhetnék hevétől.
19:8 Az Úrnak törvénye tökéletes, megeleveníti a lelket; az Úrnak bizonyságtétele biztos, bölcscsé teszi az együgyűt.
19:9 Az Úrnak rendelései helyesek, megvidámítják a szívet; az Úrnak parancsolata világos, megvilágosítja a szemeket.
19:10 Az Úrnak félelme tiszta, megáll mindörökké; az Úrnak ítéletei változhatatlanok s mindenestől fogva igazságosak.
19:11 Kivánatosabbak az aranynál, még a sok színaranynál is; és édesebbek a méznél, még a színméznél is.
19:12 Szolgádat is intik azok; a ki megtartja azokat, nagy jutalma van.
19:13 Ki veheti észre a tévedéseket? Titkos bűnöktől tisztíts meg engemet.
19:14 Tartsd távol a te szolgádat a szándékosoktól; ne uralkodjanak rajtam; akkor ártatlan leszek, és tiszta leszek, sok vétektől. [ (Psalms 19:15) Legyenek kedvedre valók szájam mondásai, és az én szívem gondolatai előtted, legyenek, oh Uram, kősziklám és megváltóm. ]
20:1 Az éneklőmesternek; Dávid zsoltára.
20:2 Hallgasson meg téged az Úr a szükség idején; oltalmazzon meg téged a Jákób Istenének neve.
20:3 Küldjön néked segítséget a szent helyről; és a Sionból támogasson téged.
20:4 Emlékezzék meg minden ételáldozatodról, és égőáldozataidat találja kövéreknek. Szela.
20:5 Cselekedjék veled szíved szerint, és teljesítse minden szándékodat.
20:6 Hogy örvendhessünk a te szabadulásodban, és a mi Istenünk nevében zászlót [lobogtassunk:] teljesítse az Úr minden kérésedet!
20:7 Most tudom, hogy az Úr megsegíti felkentjét; meghallgatja őt szent egeiből jobbjának segítő erejével.
20:8 Ezek szekerekben, amazok lovakban [bíznak;] mi pedig az Úrnak, a mi Istenünknek nevéről emlékezünk meg.
20:9 Azok meghanyatlanak és elesnek; mi pedig felkelünk és megállunk. [ (Psalms 20:10) Uram, segítsd meg a királyt! Hallgasson meg minket, mikor kiáltunk hozzá. ]
21:1 Az éneklőmesternek; Dávid zsoltára.
21:2 Uram, a te erősségedben örül a király, és a te segítségedben felette örvendez.
21:3 Szívének kivánságát megadtad néki; és ajkainak kérését nem tagadtad meg. Szela.
21:4 Sőt eléje vitted javaidnak áldásait; szín-arany koronát tettél fejére.
21:5 Életet kért tőled: adtál néki hosszú időt, örökkévalót és végtelent.
21:6 Nagy az ő dicsősége a te segítséged által; fényt és méltóságot adtál reája.
21:7 Sőt áldássá tetted őt örökké, megvidámítottad őt színed örömével.
21:8 Bizony a király bízik az Úrban, és nem inog meg, mert vele a Magasságosnak kegyelme.
21:9 Megtalálja kezed minden ellenségedet; jobbod megtalálja gyűlölőidet.
21:10 Tüzes kemenczévé teszed őket megjelenésed idején; az Úr az ő haragjában elnyeli őket és tűz emészti meg őket.
21:11 Gyümölcsüket kiveszted e földről, és magvokat az emberek fiai közül.
21:12 Mert gonoszságot terveztek ellened, csalárdságot gondoltak, de nem vihetik ki;
21:13 Mert meghátráltatod őket, íved húrjait arczuknak feszíted. [ (Psalms 21:14) Emelkedjél fel Uram, a te erőddel, hadd énekeljünk, hadd zengedezzük hatalmadat! ]
22:1 Az éneklőmesternek az ajjelethassakhar szerint; Dávid zsoltára.
22:2 Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engemet? Távol van megtartásomtól jajgatásomnak szava.
22:3 Én Istenem, kiáltok nappal, de nem hallgatsz meg; éjjel is és nincs nyugodalmam.
22:4 Pedig te szent vagy, a ki Izráel dícséretei között lakozol.
22:5 Benned bíztak atyáink; bíztak és te megszabadítottad őket.
22:6 Hozzád kiáltottak és megmenekültek; benned bíztak és nem szégyenültek meg.
22:7 De én féreg vagyok s nem férfiú; embereknek csúfja és a nép útálata.
22:8 A kik engem látnak, mind csúfolkodnak rajtam, félrehúzzák ajkaikat és hajtogatják fejöket:
22:9 Az Úrra bízta magát, mentse meg őt; szabadítsa meg őt, hiszen gyönyörködött benne!
22:10 Mert te hoztál ki engem az anyám méhéből, [és ]biztattál engem anyámnak emlőin.
22:11 Születésem óta a te gondod voltam; anyám méhétől fogva te voltál Istenem.
22:12 Ne légy messze tőlem, mert közel a nyomorúság, és nincs, a ki segítsen.
22:13 Tulkok sokasága kerített be engem, körülfogtak engem Básán bikái.
22:14 Feltátották rám szájokat, mint a ragadozó és ordító oroszlán.
22:15 Mint a víz, úgy kiöntettem; csontjaim mind széthullottak; szívem olyan lett, mint a viasz, megolvadt belső részeim között.
22:16 Erőm kiszáradt, mint cserép, nyelvem ínyemhez tapadt, és a halál porába fektetsz engemet.
22:17 Mert ebek vettek körül engem, a gonoszok serege körülfogott; átlyukasztották kezeimet és lábaimat.
22:18 Megszámlálhatnám minden csontomat, ők pedig csak néznek [s] bámulnak rám.
22:19 Megosztoznak ruháimon, és köntösömre sorsot vetnek.
22:20 De te, Uram, ne légy messze tőlem; én erősségem, siess segítségemre.
22:21 Szabadítsd meg lelkemet a kardtól, s az én egyetlenemet a kutyák körmeiből.
22:22 Ments meg engem az oroszlán torkából, és a bivalyok szarvai közül hallgass meg engem.
22:23 Hadd hirdessem nevedet atyámfiainak, és dicsérjelek téged a gyülekezetben.
22:24 Ti, a kik félitek az Urat, dicsérjétek őt! Jákób minden ivadékai dicsőítsétek őt, és féljétek őt Izráel minden magzata!
22:25 Mert nem veti meg és nem útálja meg a szegény nyomorúságát; és nem rejti el az ő orczáját előle, és mikor kiált hozzá, meghallgatja.
22:26 Felőled lesz dicséretem a nagy gyülekezetben. Az én fogadásaimat megadom azok előtt, a kik félik őt.
22:27 Esznek a nyomorultak és megelégesznek, dicsérik az Urat, a kik őt keresik. Éljen szívetek örökké!
22:28 Megemlékeznek és megtérnek az Úrhoz a föld minden határai, és leborul előtted a pogányok minden nemzetsége.
22:29 Mert az Úré a királyi hatalom, uralkodik a pogányokon is.
22:30 Esznek és leborulnak a föld gazdagai mind; ő előtte hajtanak térdet, a kik a porba hullanak, és a ki életben nem tarthatja lelkét.
22:31 Őt szolgálják a fiak, az Úrról beszélnek az utódoknak. [ (Psalms 22:32) Eljőnek s hirdetik az ő igazságát az ő utánok való népnek, hogy ezt cselekedte! ]
23:1 Dávid zsoltára. nem szűkölködöm.
23:2 Fűves legelőkön nyugtat engem, [és] csendes vizekhez terelget engem.
23:3 Lelkemet megvidámítja, az igazság ösvényein vezet engem az ő nevéért.
23:4 Még ha a halál árnyékának völgyében járok is, nem félek a gonosztól, mert te velem vagy; a te veszsződ és botod, azok vigasztalnak engem.
23:5 Asztalt terítesz nékem az én ellenségeim előtt; elárasztod fejem olajjal; csordultig van a poharam.
23:6 Bizonyára jóságod és kegyelmed követnek engem életem minden napján, s az Úr házában lakozom hosszú ideig.
24:1 Dávid zsoltára. a föld kereksége s annak lakosai.
24:2 Mert ő alapította azt a tengereken, és a folyókon megerősítette.
24:3 Kicsoda megy fel az Úr hegyére? És kicsoda áll meg az ő szent helyén?
24:4 Az ártatlan kezű és tiszta szívű, a ki nem adja lelkét hiábavalóságra, és nem esküszik meg csalárdságra.
24:5 Áldást nyer az Úrtól, és igazságot az idvesség Istenétől.
24:6 Ilyen az őt keresők nemzetsége, a Jákób [nemzetsége,] a kik a te orczádat keresik. Szela.
24:7 Ti kapuk, emeljétek fel fejeiteket, és emelkedjetek fel ti örökkévaló ajtók; hadd menjen be a dicsőség királya.
24:8 Kicsoda ez a dicsőség királya? Az erős és hatalmas Úr, az erős hadakozó Úr.
24:9 Ti kapuk, emeljétek fel fejeiteket, és emelkedjetek fel örökkévaló ajtók, hadd menjen be a dicsőség királya!
24:10 Kicsoda ez a dicsőség királya? A seregek Ura, ő a dicsőség királya. Szela.
25:1 Dávidé.
25:2 Istenem, benned bízom; ne szégyenüljek meg; ne örüljenek rajtam ellenségeim.
25:3 Senki se szégyenüljön meg, a ki téged vár; szégyenüljenek meg, a kik ok nélkül elpártolnak tőled.
25:4 Útjaidat, Uram, ismertesd meg velem, ösvényeidre taníts meg engem.
25:5 Vezess engem a te igazságodban és taníts engem, mert te vagy az én szabadító Istenem, mindennap várlak téged.
25:6 Emlékezzél meg, Uram, irgalmasságodról és kegyelmedről, mert azok öröktől fogva vannak.
25:7 Ifjúságomnak vétkeiről és bűneimről ne emlékezzél meg; kegyelmed szerint emlékezzél meg rólam, a te jóvoltodért, Uram!
25:8 Jó és igaz az Úr, azért útba igazítja a vétkezőket.
25:9 Igazságban járatja az alázatosokat, és az ő útjára tanítja meg az alázatosokat.
25:10 Az Úrnak minden útja kegyelem és hűség azoknak, a kik szövetségét és bizonyságait megtartják.
25:11 A te nevedért, Uram, bocsásd meg bűnömet, mert sok az.
25:12 Kicsoda az, a ki féli az Urat? Megmutatja annak az útat, a melyet válaszszon.
25:13 Annak lelke megmarad a jóban, és magzatja örökli a földet.
25:14 Az Úr bizodalmas az őt félőkhöz, és szövetségével oktatja őket.
25:15 Szemeim mindenha az Úrra [néznek,] mert ő húzza ki a tőrből lábamat.
25:16 Tekints reám és könyörülj rajtam, mert árva és szegény vagyok.
25:17 Eláradtak szívemnek szorongásai, nyomorúságaimból szabadíts meg engem.
25:18 Lásd meg szegénységemet és gyötrelmemet; bocsásd meg minden bűnömet.
25:19 Lásd meg ellenségeimet, mert megsokasodtak, és gyilkos gyűlölséggel gyűlölnek engem.
25:20 Őrizd meg lelkemet és szabadíts meg engem; ne szégyenüljek meg, hogy benned bíztam.
25:21 Ártatlanság és becsület védelmezzenek meg engem, mert téged várlak.
25:22 Mentsd ki, Isten, Izráelt minden bajából.
26:1 Dávidé.
26:2 Próbálj meg, Uram, és kisérts meg, és vizsgáld meg veséimet és szívemet.
26:3 Mert kegyelmed szemem előtt van, és hűségedben járok-kelek.
26:4 Nem ültem együtt hivalkodókkal, és alattomosokkal nem barátkoztam.
26:5 Gyűlölöm a rosszak társaságát, és a gonoszokkal együtt nem ülök.
26:6 Ártatlanságban mosom kezemet, és oltárodat gyakorlom Uram!
26:7 Hogy hallatós szóval dicsérjelek téged, és elbeszéljem minden csodatettedet.
26:8 Uram, szeretem a te házadban való lakozást, és a te dicsőséged hajlékának helyét.
26:9 Ne sorozd a bűnösökkel együvé lelkemet, sem életemet a vérszopókkal együvé,
26:10 A kiknek kezében vétek van, és jobbjuk telve vesztegetéssel.
26:11 Én pedig ártatlanságban élek; ments meg és könyörülj rajtam.
26:12 Lábam megáll igazsággal; áldom az Urat a gyülekezetekben.
27:1 Dávidé.
27:2 Ha gonoszok jőnek ellenem, hogy testemet egyék: szorongatóim és elleneim - ők botlanak meg és hullanak el.
27:3 Ha tábor fog körül, nem fél szívem; habár had támad reám, mégis [ő benne] bízom én.
27:4 Egyet kérek az Úrtól, azért esedezem: hogy lakhassam az Úr házában életemnek minden idejében; hogy nézhessem az Úrnak szépségét és gyönyörködhessem az ő templomában.
27:5 Bizony elrejt engem az ő hajlékába a veszedelem napján; eltakar engem sátrának rejtekében, sziklára emel fel engem.
27:6 Most is felül emeli fejemet ellenségeimen, a kik körültem vannak, és én az ő sátorában örömáldozatokkal áldozom, énekelek és zengedezek az Úrnak.
27:7 Halld meg, Uram, hangomat - hívlak! Irgalmazz nékem és hallgass meg engem!
27:8 Helyetted mondja a szívem: Az én orczámat keressétek! A te orczádat keresem, oh Uram!
27:9 Ne rejtsd el orczádat előlem; ne utasítsd el szolgádat haraggal; te voltál segítőm, ne taszíts el és ne hagyj el engem, üdvösségemnek Istene!
27:10 Ha atyám és anyám elhagynának is, az Úr magához vesz engem.
27:11 Taníts meg engem a te útadra, oh Uram! Vezérelj engem egyenes ösvényen, az én üldözőim miatt.
27:12 Ne adj át engem szorongatóim kivánságának, mert hamis tanúk támadnak ellenem, és erőszakot lihegnek.
27:13 Bizony hiszem, hogy meglátom az Úr jóságát az élőknek földén!
27:14 Várjad az Urat, légy erős; bátorodjék szíved és várjad az Urat.
28:1 Dávidé. ne fordulj el szótlanul tőlem, hogy ne legyek, ha néma maradnál, a sírba szállókhoz hasonló.
28:2 Halld meg esedezéseimnek szavát, mikor kiáltok hozzád, és mikor felemelem kezeimet a te szentséged lakhelye felé.
28:3 Ne számlálj engem a hitetlenek és gonosztevők közé, a kik békességgel szólnak felebarátaikhoz, pedig gonoszság van szívökben.
28:4 Fizess meg nékik az ő cselekedeteik és igyekezetök rosszasága szerint; kezök munkája szerint fizess meg nékik; add meg nékik jutalmukat!
28:5 Minthogy nem figyelnek az Úr cselekedeteire és kezének munkáira, lerontja őket és föl nem építi őket.
28:6 Áldott az Úr, hogy meghallgatta esedezéseimnek szavát.
28:7 Az Úr az én erőm és paizsom, ő benne bízott szívem és megsegíttettem; örvend szívem és énekemmel dicsérem őt.
28:8 Az Úr az ő népének ereje, és az ő fölkentjének megtartó erőssége.
28:9 Tartsd meg a te népedet és áldd meg a te örökségedet, legeltesd és magasztald fel őket mindörökké!
29:1 Dávid zsoltára.
29:2 Adjátok az Úrnak neve tiszteletét, imádjátok az Urat szent ékességben.
29:3 Az Úr szava [zeng] a vizek fölött, a dicsőség Istene mennydörög, az Úr ott van a nagy vizek felett.
29:4 Az Úr szava erős; az Úr szava fenséges.
29:5 Az Úr szava czédrusokat tördel, összetöri az Úr a Libánon czédrusait is.
29:6 És ugrándoztatja azokat, mint a borjút, a Libánont és a Szirjónt, mint a bivalyfiat.
29:7 Az Úr szava tűzlángokat szór.
29:8 Az Úr szava megrengeti a pusztát, megrengeti az Úr Kádesnek pusztáját.
29:9 Az Úr szava megborjaztatja a nőstény szarvasokat, lehántja az erdőket, és az ő hajlékában mindene azt mondja: dicső!
29:10 Az Úr trónolt az özönvíz felett; így trónol az Úr, mint király, mindörökké.
29:11 Az Úr ad erőt népének, az Úr megáldja népét békességgel.
30:1 Dávid zsoltára. Templomszentelési ének.
30:2 Magasztallak Uram, hogy felemeltél engem, és nem engedted, hogy ellenségeim örüljenek rajtam.
30:3 Uram, Istenem, hozzád kiáltottam, és te meggyógyítottál engem!
30:4 Uram, felhoztad a Seolból az én lelkemet, fölélesztettél a sírbaszállók közül.
30:5 Zengedezzetek az Úrnak, ti hívei! Dicsőítsétek szent emlékezetét.
30:6 Mert csak pillanatig [tart] haragja, [de] élethossziglan jóakarata; este bánat száll be [hozzánk], reggelre öröm.
30:7 Azt mondtam azért én jó állapotomban: Nem rendülhetek meg soha.
30:8 Uram, jókedvedből erősséget állítottál föl hegyemre; de elrejtéd orczádat, és megroskadtam.
30:9 Hozzád kiáltok, Uram! Az én Uramnak irgalmáért könyörgök!
30:10 Mit használ vérem, ha sírba szállok? Dicsér-e téged a por; hirdeti-é igazságodat?
30:11 Hallgass meg, Uram, könyörülj rajtam! Uram, légy segítségem!
30:12 Siralmamat vígságra fordítottad, leoldoztad gyászruhámat, körülöveztél örömmel. [ (Psalms 30:13) Hogy zengjen néked és el ne hallgasson felőled a dicséret: Uram, én Istenem, örökké dicsőítlek téged. ]
31:1 Az éneklőmesternek, Dávid zsoltára.
31:2 Te benned bíztam, Uram! Ne szégyenüljek meg soha; igazságoddal szabadíts meg engem.
31:3 Hajtsd hozzám füledet, hamar szabadíts meg; légy nékem erős kőszálam, erődített házam, hogy megtarts engem.
31:4 Mert kősziklám és védőváram vagy te; vezess hát engem a te nevedért és vezérelj engemet.
31:5 Ments ki engem a hálóból, a melyet titkon vetettek nékem; hiszen te vagy az én erősségem.
31:6 Kezedre bízom lelkemet, te váltasz meg engemet, oh Uram, hűséges Isten.
31:7 Gyűlölöm a hazug hiúságok híveit, és az Úrban bízom én.
31:8 Hadd vigadjak és örüljek a te kegyelmednek, a miért meglátod nyomorúságomat [és] megismered a háborúságokban lelkemet;
31:9 És nem rekesztesz be engem ellenség kezébe, [sőt] tágas térre állatod lábaimat.
31:10 Könyörülj rajtam, Uram, mert szorongattatom; elsenyved a búbánat miatt szemem, lelkem, testem.
31:11 Mert bánatban enyészik életem, és sóhajtásban [múlnak] éveim; bűnöm miatt roskadoz erőm, és kiasznak csontjaim.
31:12 Temérdek üldözőm miatt csúfsággá lettem, kivált szomszédaimé, és ismerőseimnek félelmévé; a kik az utczán látnak, elfutnak tőlem.
31:13 Töröltettem, akár a halott, az emlékezetből; olyanná lettem, mint az elroshadt edény.
31:14 Mert hallottam sokak rágalmát, iszonyatosságot mindenfelől, a mint együtt tanácskoztak ellenem, és tervezték, hogy elrabolják lelkemet.
31:15 De én benned bízom, Uram! Azt mondom: Te vagy Istenem.
31:16 Életem ideje kezedben van: szabadíts meg ellenségeim kezéből és üldözőimtől.
31:17 Világosítsd meg orczádat a te szolgádon, tarts meg engem jóvoltodból.
31:18 Uram, ne szégyenüljek meg, mivelhogy hívlak téged; a gonoszok szégyenüljenek meg [és] pusztuljanak a Seolba.
31:19 A hazug ajkak némuljanak el, a melyek vakmerően szólnak az igaz ellen, kevélységgel és megvetéssel.
31:20 Mily bőséges a te jóságod, a melyet fentartasz a téged félőknek, [és] megbizonyítasz a te benned bízókon az emberek fiai előtt.
31:21 Elrejted őket a te orczádnak rejtekében az emberek zendülései elől; sátorban őrzöd őket a perpatvarkodó nyelvektől.
31:22 Áldott az Úr, hogy csodálatossá tette kegyelmét rajtam, mint egy megerősített városon!
31:23 Én ugyan azt gondoltam ijedtemben: Elvettettem szemeid elől; de mégis, meghallgattad esedezéseimnek szavát, mikor kiáltottam hozzád.
31:24 Szeressétek az Urat mind ti ő kedveltjei; a híveket megőrzi az Úr és bőven megfizet a kevélyen cselekvőknek! [ (Psalms 31:25) Legyetek erősek és bátorodjék a ti szívetek mindnyájan, a kik várjátok az Urat! ]
32:1 Dávid tanítása.
32:2 Boldog ember az, a kinek az Úr bűnt nem tulajdonít, és lelkében csalárdság nincsen.
32:3 Míg elhallgatám, megavultak csontjaim a napestig való jajgatás miatt.
32:4 Míg éjjel-nappal rám nehezedék kezed, életerőm ellankadt, mintegy a nyár hevében. Szela.
32:5 Vétkemet bevallám néked, bűnömet el nem fedeztem. Azt mondtam: Bevallom hamisságomat az Úrnak - és te elvetted rólam bűneimnek terhét. Szela.
32:6 Azért hozzád fohászkodjék minden kegyes, alkalmas időben. Bár a nagy vizek áradnának, nem juthatnak azok el ő hozzá.
32:7 Te vagy oltalmam, te mentesz meg veszedelemtől; végy körül engem a szabadulás örömével! Szela.
32:8 Bölcscsé teszlek és megtanítlak téged az útra, a melyen járj; szemeimmel tanácsollak téged.
32:9 Ne legyetek oktalanok, mint a ló, mint az öszvér, a melyeknek kantárral és zabolával kell szorítani az állát, [mert] nem közelít hozzád.
32:10 Sok bánata van a gonosznak, de a ki bízik az Úrban, kegyelemmel veszi azt körül.
32:11 Örüljetek az Úrban, vigadozzatok ti igazak! Örvendezzetek mindnyájan ti egyeneslelkűek!
33:1 Örvendezzetek ti igazak, az Úrban; a hívekhez illik a dícséret.
33:2 Dicsérjétek az Urat cziterával; tízhúrú hárfával zengjetek néki.
33:3 Énekeljetek néki új éneket, lantoljatok lelkesen, harsogón.
33:4 Mert az Úr szava igaz, és minden cselekedete hűséges.
33:5 Szereti az igazságot és törvényt; az Úr kegyelmével telve a föld.
33:6 Az Úr szavára lettek az egek, és szájának leheletére minden seregök.
33:7 Összegyűjti a tenger vizeit, mintegy tömlőbe; tárházakba rakja a hullámokat.
33:8 Féljen az Úrtól mind az egész föld, rettegjen tőle minden földi lakó.
33:9 Mert ő szólt és meglett, ő parancsolt és előállott.
33:10 Az Úr elforgatja a nemzetek tanácsát, meghiúsítja a népek gondolatait.
33:11 Az Úr tanácsa megáll mindörökké, szívének gondolatai nemzedékről-nemzedékre.
33:12 Boldog nép az, a melynek Istene az Úr, az a nép, a melyet örökségül választott magának.
33:13 Az égből letekint az Úr, látja az emberek minden fiát.
33:14 Székhelyéről lenéz a föld minden lakosára.
33:15 Ő alkotta mindnyájok szivét, [és] jól tudja minden tettöket.
33:16 Nem szabadul meg a király nagy sereggel; a hős sem menekül meg nagy erejével;
33:17 Megcsal a ló a szabadításban, nagy erejével sem ment meg.
33:18 Ámde az Úr szemmel tartja az őt félőket, az ő kegyelmében bízókat,
33:19 Hogy kimentse lelköket a halálból, és az éhségben [is] eltartsa őket.
33:20 Lelkünk az Urat várja, segítségünk és paizsunk ő.
33:21 Csak ő benne vigad a mi szívünk, csak az ő szent nevében bízunk!
33:22 Legyen, Uram, a te kegyelmed rajtunk, a miképen bíztunk te benned.
34:1 Dávidé, mikor elváltoztatta értelmét Abimélek előtt, és mikor ez elűzte őt és elment.
34:2 Áldom az Urat minden időben, dicsérete mindig ajkamon van!
34:3 Dicsekedik lelkem az Úrban; [s] hallják ezt a szegények és örülnek.
34:4 Dicsőítsétek velem az Urat, és magasztaljuk együtt az ő nevét!
34:5 Megkerestem az Urat és meghallgatott engem, és minden félelmemből kimentett engem.
34:6 A kik ő reá néznek, azok felvidulnak, és arczuk meg nem pirul.
34:7 Ez a szegény kiáltott, és az Úr meghallgatta, és minden bajából kimentette őt.
34:8 Az Úr angyala tábort jár az őt félők körül és kiszabadítja őket.
34:9 Érezzétek és lássátok meg, hogy jó az Úr! Boldog az az ember, a ki ő benne bízik.
34:10 Féljétek az Urat, ti szentjei! Mert a kik őt félik, nincs fogyatkozásuk.
34:11 Az oroszlánok szűkölködnek, éheznek; de a kik az Urat keresik, semmi jót sem nélkülöznek.
34:12 Jőjjetek fiaim, hallgassatok rám, megtanítlak titeket az Úr félelmére!
34:13 Ki az az ember, a kinek tetszik az élet, és szeret napokat, hogy jót láthasson?
34:14 Tartóztasd meg nyelvedet a gonosztól, és ajkadat a csalárd beszédtől.
34:15 Kerüld a rosszat és cselekedjél jót; keresd a békességet és kövesd azt.
34:16 Az Úr szemei az igazakon vannak, és az ő fülei azoknak kiáltásán;
34:17 Az Úr orczája pedig a gonosztevőkön van, hogy kiirtsa, emlékezetöket a földről.
34:18 [Ha igazak] kiáltnak, az Úr meghallgatja, és minden bajukból kimenti őket.
34:19 Közel van az Úr a megtört szívekhez, és megsegíti a sebhedt lelkeket.
34:20 Sok baja van az igaznak, de valamennyiből kimenti az Úr.
34:21 Megőrzi minden csontját, egy sem töretik meg azokból.
34:22 A gonoszt gonoszság öli meg, és meglakolnak, a kik gyűlölik az igazat. [ (Psalms 34:23) Az Úr kimenti az ő szolgái lelkét, és senki meg nem lakol, a ki ő benne bízik. ]
35:1 Dávidé. harczolj a velem harczolókkal.
35:2 Ragadj paizst és vértet, és kelj föl segítségemre.
35:3 Szegezz dárdát és rekeszd el üldözőim útját, mondd lelkemnek: Én vagyok segítséged.
35:4 Szégyen, gyalázat érje azokat, a kik lelkemet keresik; vettessenek hátra és piruljanak, a kik vesztemet koholják.
35:5 Legyenek olyanok, mint a polyva a szél előtt; az Úrnak angyala verdesse [őket].
35:6 Legyen útjok sötét, csuszamlós, s az Úrnak angyala kergesse őket.
35:7 Mert ok nélkül vetették elém titkon vont hálójokat, és ok nélkül ástak vermet az én lelkemnek.
35:8 Érje őt romlás váratlanul, fogja meg hálója, a melyet kivetett, essék belé a veszedelembe.
35:9 Az én lelkem pedig vigad majd az Úrban, örvendezve szabadításában.
35:10 Minden tetemem ezt mondja majd: Kicsoda olyan, mint te, Uram?! A ki megszabadítod a nyomorultat a nála erősebbtől, a szegényt és szűkölködőt az ő megrablójától.
35:11 Erőszakos tanúk állnak elő; azt kérdezik tőlem, a miről nem tudok.
35:12 Jóért roszszal fizetnek meg nékem, megrabolják lelkemet.
35:13 Pedig én az ő betegségökben gyászba öltöztem, bőjttel gyötörtem lelkemet, imádságom kebelemre vissza-vissza szállt.
35:14 Mintha barátom, testvérem volna, úgy jártam-keltem [érte;] mintha anyámat siratnám, úgy jártam bútól meghajolva:
35:15 Ők pedig örültek az én bukásomon és összegyűltek; összegyűltek ellenem a rágalmazók, tudtom nélkül gyaláztak és nem nyugodtak,
35:16 Ingyenélők léha csúfkodásai közt fogaikat vicsorgatva rám.
35:17 Oh Uram, meddig nézed? Szabadítsd meg lelkemet tombolásaiktól, az oroszlánkölyköktől az én egyetlenemet.
35:18 Dicsérlek a nagy gyülekezetben, az erős nép között magasztallak téged.
35:19 Ne örüljenek rajtam az én hazug ellenségeim, méltatlan gyűlölőim se hunyorgassanak rám.
35:20 Mert nem beszélnek békességet, hanem a kik békességesek e földön, azok ellen álnok dolgokat koholnak.
35:21 Föltátották rám szájokat, azt mondták: Haha! Haha! Látta a szemünk.
35:22 Láttad, oh Uram - ne hallgass, oh Uram; ne légy távol tőlem!
35:23 Serkenj föl, ébredj ítéletemre, oh Uram, Istenem, az én ügyemért.
35:24 Ítélj meg engem a te igazságod szerint, oh Uram, Istenem, hogy ne öröljenek rajtam!
35:25 Ne mondhassák szívökben: Örülj mi lelkünk! Ne mondhassák: Elnyeltük őt!
35:26 Szégyenüljenek meg, piruljanak együttesen, a kik bajomnak örülnek; szégyen és gyalázat borítsa be őket, a kik felfuvalkodtak ellenem.
35:27 Vigadjanak és örüljenek, a kik kivánják az én igazságomat, hadd mondják mindenkor: Nagy az Úr, a ki kivánja az ő szolgájának békességét.
35:28 Az én nyelvem pedig hirdetni fogja a te igazságodat, a te dicsőségedet minden napon.
36:1 Az éneklőmesternek; az Úr szolgájáé, Dávidé.
36:2 A gonosznak hamissága felől így gondolkozom szívemben: nincs ő előtte isten-félelem;
36:3 Mert hízeleg néki önmagának, ha bűnét elkövetheti, ha gyűlölködhetik.
36:4 Szájának beszéde hiábavalóság és hamisság; megszünt bölcs lenni [és] jót cselekedni.
36:5 Hiábavalóságot gondol ágyában; nem a jó útra áll, [és] nem veti meg a rosszat.
36:6 Uram, az égig [ér] a te kegyelmességed; a te hűséged a felhőkig!
36:7 Igazságod, mint Isten hegyei; ítéleteid, [mint] a nagy mélységek; az embert és barmot te tartod meg, Uram!
36:8 Oh Isten, milyen drága a te kegyelmességed; az embernek fiai a te szárnyaidnak árnyékába menekülnek.
36:9 Dúslakodnak házadnak bőséges javaiban; megitatod őket gyönyörűségeid folyóvizéből.
36:10 Mert nálad van az életnek forrása; a te világosságod által látunk világosságot.
36:11 Terjeszd ki kegyelmességedet a te ismerőidre, és igazságodat az igaz szívűekre.
36:12 Ne támadjon engem a kevélynek lába, és ne üldözzön engem a gonosznak keze. [ (Psalms 36:13) Hullnak már a gonosztevők; eltaszíttatnak és nem állhatnak fel! ]
37:1 Dávidé.
37:2 Mert hirtelen levágattatnak, mint a fű, s mint a gyönge növény elfonnyadnak.
37:3 Bízzál az Úrban és jót cselekedjél; e földön lakozzál és hűséggel élj.
37:4 Gyönyörködjél az Úrban, és megadja néked szíved kéréseit.
37:5 Hagyjad az Úrra a te útadat, és bízzál benne, majd ő teljesíti.
37:6 Felhozza a te igazságodat, mint a világosságot, és a te jogodat, miként a delet.
37:7 Csillapodjál le az Úrban és várjad őt; ne bosszankodjál arra, a kinek útja szerencsés, [se] arra, a ki álnok tanácsokat követ.
37:8 Szünj meg a haragtól, hagyd el heveskedésedet; ne bosszankodjál, csak rosszra vinne!
37:9 Mert az elvetemültek kivágattatnak; de a kik az Urat várják, öröklik a földet.
37:10 Egy kevés [idő] még és nincs gonosz; nézed a helyét és nincsen ott.
37:11 A szelidek pedig öröklik a földet, és gyönyörködnek nagy békességben.
37:12 Fondorkodik a gonosz az igaz ellen, és fogait csikorgatja rá:
37:13 Az Úr neveti őt, mert látja, hogy eljő az ő napja.
37:14 Fegyvert vonnak a gonoszok; felvonják ívöket, hogy a szegényt és nyomorultat elejtsék, [és] leöljék az igazán élőket;
37:15 [De] fegyverök saját szívökbe hat, és ívök eltörik.
37:16 Jobb a kevés az igaznak, mint a sok gonosznak az ő gazdagsága.
37:17 Mert a gonoszok karja eltörik, de az igazakat támogatja az Úr.
37:18 Jól tudja az Úr a feddhetetleneknek napjait, és hogy örökségök mindörökké meglesz.
37:19 Nem szégyenülnek meg a veszedelmes időben, és jóllaknak az éhség napjaiban.
37:20 De a gonoszok elvesznek, és az Úrnak ellensége, mint a liget ékessége, elmúlik, füstként múlik el.
37:21 Kölcsön kér a gonosz és meg nem fizet, de az igaz irgalmas és adakozó.
37:22 Mert a kiket ő megáld, öröklik a földet, és a kiket ő megátkoz, kivágattatnak azok.
37:23 Az Úr szilárdítja meg az igaz ember lépteit, és útját kedveli.
37:24 Ha elesik, nem terül el, mert az Úr támogatja kezével.
37:25 Gyermek voltam, meg is vénhedtem, de nem láttam, hogy elhagyottá lett volna az igaz, a magzatja pedig kenyérkéregetővé.
37:26 Mindennapon irgalmatoskodik és kölcsön ad, és az ő magzatja áldott.
37:27 Kerüld a rosszat és jót cselekedjél, és megmaradsz mindörökké.
37:28 Mert az Úr szereti az ítéletet, és el nem hagyja az ő kegyeseit; megőrzi őket mindörökké, a gonoszok magvát pedig kiirtja.
37:29 Az igazak öröklik a földet, és mindvégig rajta lakoznak.
37:30 Bölcseséget beszél az igaznak szája, és a nyelve ítéletet szól.
37:31 Istenének törvénye van szívében, lépései nem ingadoznak.
37:32 Leselkedik a gonosz az igazra, és halálra keresi azt;
37:33 De az Úr nem hagyja azt annak kezében, sem nem kárhoztatja, mikor megítéltetik.
37:34 Várjad az Urat, őrizd meg az ő útját; és fölmagasztal téged, hogy örököld a földet; és meglátod, a mikor kiirtatnak a gonoszok.
37:35 Láttam elhatalmasodni a gonoszt és szétterjeszkedett az, mint egy gazdag lombozatú vadfa;
37:36 De elmult és ímé nincsen! kerestem, de nem található.
37:37 Ügyelj a feddhetetlenre, nézd a becsületest, mert a jövendő a béke emberéé.
37:38 De a bűnösök mind elvesznek; a gonosznak vége pusztulás.
37:39 Az igazak segedelme pedig az Úrtól van; ő az ő erősségök a háborúság idején.
37:40 Megvédi őket az Úr és megszabadítja őket; megszabadítja őket a gonoszoktól és megsegíti őket, mert ő benne bíznak.
38:1 Dávid zsoltára emlékeztetőül.
38:2 Uram, haragodban ne fenyíts meg engem; felgerjedésedben ne ostorozz meg engem!
38:3 Mert nyilaid belém akadtak, és kezed rám nehezült.
38:4 Nincs épség testemben a te haragodtól; nincs békesség csontjaimban vétkeim miatt.
38:5 Mert bűneim elborítják fejemet; súlyos teherként, erőm felett.
38:6 Megsenyvedtek, megbűzhödtek sebeim oktalanságom miatt.
38:7 Lehorgadtam, meggörbedtem nagyon; naponta szomorúan járok.
38:8 Mert derekam megtelt gyulladással, és testemben semmi ép sincsen.
38:9 Erőtlen és összetört vagyok nagyon, s szívem keserűsége miatt jajgatok.
38:10 Uram, előtted van minden kívánságom, és nincs előled elrejtve az én nyögésem!
38:11 Szívem dobogva ver, elhágy erőm, s szemem világa - az sincs már velem.
38:12 Szeretteim és barátaim félreállanak csapásomban; rokonaim pedig messze állanak.
38:13 De tőrt vetnek, a kik életemre törnek, és a kik bajomra törnek; hitványságokat beszélnek, és csalárdságot koholnak mindennap.
38:14 De én, mint a siket, nem hallok, és olyan vagyok, mint a néma, a ki nem nyitja föl száját.
38:15 És olyanná lettem, mint az, a ki nem hall, és szájában nincsen ellenmondás.
38:16 Mert téged vártalak Uram, te hallgass meg Uram, Istenem!
38:17 Mert azt gondolom: csak ne örülnének rajtam; mikor lábam ingott, hatalmaskodtak ellenem!
38:18 És bizony közel vagyok az eleséshez, és bánatom mindig előttem van.
38:19 Sőt bevallom bűneimet, bánkódom vétkem miatt.
38:20 De ellenségeim élnek, erősödnek; megsokasodtak hazug gyűlölőim,
38:21 És a kik jóért roszszal fizetnek; ellenem törnek, a miért én jóra törekszem.
38:22 Ne hagyj el Uram Istenem, ne távolodjál el tőlem! [ (Psalms 38:23) Siess segítségemre, oh Uram, én szabadítóm! ]
39:1 Az éneklőmesternek Jeduthunnak, Dávid zsoltára.
39:2 Mondám: nosza vigyázok útaimra, hogy ne vétkezzem nyelvemmel; megzabolázom szájamat, a míg előttem van a hitetlen.
39:3 Elnémultam, vesztegléssel hallgattam a jóról, de fájdalmam felzaklatódott.
39:4 Fölhevült bennem az én szívem, gondolatomban tűz gerjede fel, így szólék [azért] az én nyelvemmel:
39:5 Jelentsd meg Uram az én végemet és napjaim mértékét, mennyi az? Hadd tudjam, hogy milyen múlandó vagyok.
39:6 Ímé tenyérnyivé tetted napjaimat, és az én életem te előtted, mint a semmi. Bizony merő hiábavalóság minden ember, akárhogyan áll is! Szela.
39:7 Bizony árnyékként jár az ember; bizony csak hiába szorgalmatoskodik; rakásra gyűjt, de nem tudja, ki takarítja be azokat!
39:8 Most azért, mit reméljek, oh Uram?! Te benned van bizodalmam.
39:9 Ments ki engem minden álnokságomból; ne tégy engem bolondok csúfjává!
39:10 Megnémultam, nem nyitom fel szájamat, mert te cselekedted.
39:11 Vedd le rólam a te ostorodat; kezed fenyítéke miatt elenyészem én.
39:12 Mikor a bűn miatt büntetéssel fenyítesz valakit, elemészted, mint moly, az ő szépségét. Bizony merő hiábavalóság minden ember. Szela.
39:13 Halld meg Uram az én könyörgésemet, figyelmezzél kiáltásomra, könyhullatásomra ne vesztegelj; mert én jövevény vagyok te nálad, zsellér, mint minden én ősöm. [ (Psalms 39:14) Ne nézz reám, hadd enyhüljek meg, mielőtt elmegyek és nem leszek többé! ]
40:1 Az éneklőmesternek; Dávid zsoltára.
40:2 Várván vártam az Urat, és hozzám hajolt, és meghallgatta kiáltásomat.
40:3 És kivont engem a pusztulás gödréből, a sáros fertőből, és sziklára állította fel lábamat, megerősítvén lépteimet.
40:4 És új éneket adott szájamba, a mi Istenünknek dicséretét; sokan látták és megfélemlettek, és bíztak az Úrban.
40:5 Boldog ember az, a ki az Úrba vetette bizodalmát, és nem fordul a kevélyekhez és a hazugságra vetemedettekhez!
40:6 Sokat cselekedtél te, Uram Istenem, a te csodáiddal és terveiddel mi érettünk; semmi sem hasonlítható hozzád; hirdetném és elbeszélném, [de] többek, semhogy elszámlálhatnám.
40:7 Véres áldozatot és ételáldozatot nem kedveltél; füleimet fölnyitottad; égőáldozatot és bűnért való áldozatot sem kívántál.
40:8 Akkor azt mondtam: Ímé jövök; a könyvtekercsben írva van felőlem,
40:9 Hogy teljesítsem a te akaratodat; ezt kedvelem, én Istenem, a te törvényed keblem közepette van.
40:10 Vígan hirdetem az igazságosságot a nagy gyülekezetben; ímé, nem tartom vissza ajkamat, te tudod, óh Uram!
40:11 Igazságosságodat nem rejtem el szívemben, elmondom a te hűségedet és segítségedet; nem titkolom el kegyelmedet és igazságodat a nagy gyülekezetben.
40:12 Te, Uram, ne tartsd vissza tőlem irgalmadat; kegyelmed és igazságod mindig megóvnak engem.
40:13 Mert bajok vettek engem körül, a melyeknek számuk sincsen; utolértek bűneim, a melyeket végig sem nézhetek; számosabbak a fejem hajszálainál, és a szívem [is] elhagyott engem.
40:14 Tessék Uram néked, hogy megments engemet; siess Uram segítségemre!
40:15 Szégyenüljenek meg és piruljanak mind, a kik életemre törnek, hogy elragadják azt; riadjanak vissza, gyalázat érje, a kik bajomat kívánják.
40:16 Pusztuljanak el az ő gyalázatosságuk miatt, a kik azt mondják nékem: Hehé, hehé!
40:17 Örülnek és örvendeznek majd mindazok, a kik téged keresnek; azt mondják mindenha: Magasztaltassék fel az Úr, a kik szeretik a te szabadításodat. [ (Psalms 40:18) Rólam is, noha én szegény és nyomorult vagyok, az én Uram visel gondot. Te vagy segítségem, szabadítóm, oh Istenem, ne késsél! ]
41:1 Az éneklőmesternek; Dávid zsoltára.
41:2 Boldog, a ki a nyomorultra gondol; a veszedelem napján megmenti azt az Úr.
41:3 Az Úr megőrzi azt és élteti azt; boldog lesz e földön, és nem adhatod oda ellenségei kivánságának.
41:4 Az Úr megerősíti őt az ő betegágyán; bármilyen az ágya, megkönnyíted betegségében.
41:5 Én azt mondtam: Uram kegyelmezz nékem, gyógyítsd meg lelkemet, mert vétkeztem ellened!
41:6 Ellenségeim rosszat mondanak felőlem: Mikor hal meg és vész ki a neve?
41:7 Ha látogatni jön [be valaki,] hiábavalóságot beszél; szíve álnokságot gyűjt össze magának, kimegy az utczára [és] beszél.
41:8 Minden gyűlölőm együtt suttog reám, gonoszat koholnak ellenem:
41:9 Istennek átka szállott ő reá, s mivelhogy benne fekszik, nem kél fel többé!
41:10 Még az én jóakaróm is, a kiben bíztam, a ki kenyeremet ette, fölemelte sarkát ellenem.
41:11 De te Uram, könyörülj rajtam és emelj föl engemet, hadd fizessek meg nékik!
41:12 Abból tudom meg, hogy kedvelsz engemet, ha ellenségem nem ujjong felettem;
41:13 Engem pedig feddhetetlenségemben támogatsz, és színed elé állatsz mindenha. [ (Psalms 41:14) Áldott az Úr, Izráelnek Istene öröktől fogva mindörökké. Ámen, ámen! ]
42:1 Az éneklőmesternek; Kóráh fiainak tanítása.
42:2 Mint a szarvas kivánkozik a folyóvizekre, úgy kivánkozik az én lelkem hozzád, oh Isten!
42:3 Szomjuhozik lelkem Istenhez, az élő Istenhez; mikor mehetek el és jelenhetek meg Isten előtt?
42:4 Könyhullatásom volt kenyerem éjjel és nappal, mikor mindennap azt mondták nékem: "Hol van a te Istened?"
42:5 Mikor ezekről emlékezem, megkeseredem lelkemben; mert nagy csoportban vonultam [ezelőtt] és ujjongó örömmel és hálaadással vezettem őket, az ünneplő sokaságot, az Isten házáig.
42:6 Miért csüggedsz el lelkem és nyughatatlankodol bennem? Bízzál Istenben, mert még hálát adok én néki az ő orczájának szabadításáért.
42:7 Istenem! elcsügged bennem az én lelkem; azért emlékezem reád a Jordán és Hermon földjéről, a Miczár hegyéről.
42:8 Örvény örvényt hív elő zuhatagjaid hangjára; minden vízáradásod és hullámod összecsap fölöttem!
42:9 Nappal kiküldte kegyelmét az Úr, éjjel éneke volt velem, imádság az én életem Istenéhez.
42:10 Hadd mondjam Istennek, az én kőszálamnak: Miért felejtkeztél el rólam? Miért kell gyászban járnom ellenség háborgatása miatt?
42:11 Mintha zúzódás volna csontjaimban, mikor gyaláznak engem az én szorongatóim, naponként ezt mondván nékem: Hol van a te Istened? [ (Psalms 42:12) Miért csüggedsz el lelkem, és miért nyughatatlankodol bennem? Bízzál Istenben, mert még hálát adok én néki, az én szabadítómnak és Istenemnek. ]
43:1 Ítélj meg engem oh Isten! és oltalmazd meg ügyemet az irgalmatlan nemzetség ellen; az álnok és hamis embertől szabadíts meg engem.
43:2 Hiszen te vagy oltalmam Istene, miért vetettél hát meg engemet? Miért kell gyászban járnom ellenség háborgatása miatt?
43:3 Küldd el világosságodat és igazságodat, azok vezessenek engem; vigyenek el a te szent hegyedre és hajlékaidba.
43:4 Hadd menjek be Isten oltárához, vígasságos örömömnek Istenéhez, és hadd dicsérjelek téged cziterával, Isten, én Istenem!
43:5 Miért csüggedsz el lelkem, miért nyughatatlankodol bennem? Bízzál Istenben, mert még hálát adok én néki, az én szabadítómnak és Istenemnek.
44:1 Az éneklőmesternek; a Kóráh fiainak tanítása.
44:2 Oh Isten! füleinkkel hallottuk, atyáink beszélték el nékünk a dolgot, a melyet napjaikban, a hajdankor napjaiban cselekedtél.
44:3 Nemzeteket űztél te ki saját kezeddel, őket pedig beplántáltad; népeket törtél össze, őket pedig kiterjesztetted.
44:4 Mert nem az ő fegyverökkel szereztek földet, és nem az ő karjok segített nékik; hanem a te jobbod, a te karod és a te orczád világossága, mert kedvelted őket.
44:5 Te magad vagy az én királyom oh Isten! Rendelj segítséget Jákóbnak!
44:6 Általad verjük le szorongatóinkat; a te neveddel tapodjuk le támadóinkat.
44:7 Mert nem az ívemben bízom, és kardom sem védelmez meg engem;
44:8 Hanem te szabadítasz meg minket szorongatóinktól, és gyűlölőinket te szégyeníted meg.
44:9 Dicsérjük Istent mindennap, és mindörökké magasztaljuk nevedet. Szela.
44:10 Mégis megvetettél, meggyaláztál minket, és nem vonulsz ki seregeinkkel.
44:11 Megfutamítottál minket szorongatóink előtt, és a kik gyűlölnek minket, fosztogattak magoknak.
44:12 Oda dobtál minket vágó-juhok gyanánt, és szétszórtál minket a nemzetek között.
44:13 Eladtad a te népedet nagy olcsón, és nem becsülted az árát magasra.
44:14 Csúfságul vetettél oda minket szomszédainknak, gúnyra és nevetségre a körültünk levőknek.
44:15 Példabeszédül vetettél oda a pogányoknak, fejcsóválásra a népeknek.
44:16 Gyalázatom naponta előttem van, és orczám szégyene elborít engem.
44:17 A csúfolók és káromlók szaváért, az ellenség és a bosszúálló miatt.
44:18 Mindez utolért minket, mégsem feledtünk el téged, és nem szegtük meg a te frigyedet.
44:19 Nem pártolt el tőled a mi szívünk, sem lépésünk nem tért le a te ösvényedről:
44:20 Noha kiűztél minket a sakálok helyére, és reánk borítottad a halál árnyékát.
44:21 Ha elfeledtük volna Istenünk nevét, és kiterjesztettük volna kezünket idegen istenhez:
44:22 Nemde kifürkészte volna ezt Isten? Mert ő jól ismeri a szívnek titkait.
44:23 Bizony te éretted gyilkoltak minket mindennapon; tekintettek bennünket, mint vágó-juhokat.
44:24 Serkenj fel! Miért alszol Uram?! Kelj fel, ne vess el [minket] örökké!
44:25 Miért rejted el orczádat, és felejted el nyomorúságunkat és háborúságunkat?
44:26 Bizony porba hanyatlik lelkünk, a földhöz tapad testünk. [ (Psalms 44:27) Kelj fel a mi segítségünkre, ments meg minket a te kegyelmedért! ]
45:1 Az éneklőmesternek a sosannimra, Kóráh fiainak tanítása; ének a szerelmetesről.
45:2 Fölbuzog szívem szép beszédre. Mondom: művem a királynak szól. Nyelvem gyors írónak tolla.
45:3 Szebb, szebb vagy az ember fiainál, kedvesség ömledez ajakidon, azért áldott meg az Isten örökké.
45:4 Kösd derekadra kardodat vitéz! Dicsőségedet és ékességedet.
45:5 És ékességedben haladj diadallal az igazságért, a szelidségért [és] jogért, és rettenetesre tanítson meg téged a te jobb kezed.
45:6 Nyilaid élesek; népek hullanak alád; a király ellenségeinek szívében.
45:7 Trónod oh Isten örökkévaló; igazságnak pálczája a te királyságodnak pálczája.
45:8 Szereted az igazságot, gyűlölöd a gonoszságot, azért kent fel Isten, a te Istened öröm olajával társaid fölé.
45:9 Mirrha, áloe, kácziaillatú minden öltözeted; elefántcsont palotából zeneszóval vidámítnak téged.
45:10 Királyok leányai a te ékességeid; jobb kezed felől királyné áll ofiri aranyban.
45:11 Halld csak leány, nézd csak; hajtsd ide füledet! Feledd el népedet és az atyád házát.
45:12 Szépségedet a király kivánja; hiszen urad ő, hódolj hát néki!
45:13 Tyrus leánya is, a nép dúsai, ajándékkal hizelegnek néked.
45:14 Csupa ékesség a király leánya bent, vont aranyból van a ruhája.
45:15 Hímes öltözetben viszik a királyhoz, szűzek [vonulnak] utána, az ő társnői; néked hozzák őket.
45:16 Bevezetik őket örömmel, vígsággal; bemennek a király palotájába.
45:17 Atyáid helyett fiaid lesznek, megteszed őket fejedelmekké mind az egész földön. [ (Psalms 45:18) Hadd hirdessem a te nevedet nemzedékről nemzedékre; örökkön örökké dicsérnek majd téged a népek! ]
46:1 Az éneklőmesternek, a Kóráh fiainak éneke, a halamothra.
46:2 Isten a mi oltalmunk és erősségünk! igen bizonyos segítség a nyomorúságban.
46:3 Azért nem félünk, ha elváltoznék is a föld, ha hegyek omlanának is a tenger közepébe:
46:4 Zúghatnak, tajtékozhatnak hullámai; hegyek rendülhetnek meg háborgásától. Szela.
46:5 Forrásainak árja megörvendezteti Isten városát, a Felségesnek szent hajlékait.
46:6 Az Isten ő közepette van, nem rendül meg; megsegíti Isten virradatkor.
46:7 Nemzetek zajongnak, országok mozognak; kiereszti hangját, megszeppen a föld.
46:8 A Seregek Ura velünk van, Jákób Istene a mi várunk. Szela.
46:9 Jőjjetek, lássátok az Úr tetteit, a ki pusztaságokat szerez a földön;
46:10 Hadakat némít el a föld széléig; ívet tör, kopját ront, hadi szekereket éget el tűzben.
46:11 Csendesedjetek és ismerjétek el, hogy én vagyok az Isten! Felmagasztaltatom a nemzetek közt, felmagasztaltatom a földön. [ (Psalms 46:12) A Seregek Ura velünk van, Jákób Istene a mi várunk! Szela. ]
47:1 Az éneklőmesternek, a Kóráh fiainak zsoltára.
47:2 Ti népek mind tapsoljatok, harsogjatok Istennek vígságos szóval.
47:3 Mert az Úr felséges, rettenetes; nagy király az egész földön.
47:4 Alánk veti a népeket, a nemzeteket lábaink alá.
47:5 Kiválasztja nékünk örökségünket, Jákób dicsőségét, a kit szeret. Szela.
47:6 Felvonul Isten harsona- szónál, kürtzengés közt az Úr.
47:7 Énekeljetek Istennek, énekeljetek; énekeljetek királyunknak, énekeljetek!
47:8 Mert az egész föld királya az Isten: énekeljetek bölcseséggel.
47:9 Isten uralkodik a nemzetek fölött; Isten ott ül az ő szentségének trónján. [ (Psalms 47:10) Népek fejedelmei gyülekeztek össze, mint Ábrahám Istenének népe, mert Istené a földnek pajzsai; magasságos ő igen! ]
48:1 A Kóráh fiainak zsoltáréneke.
48:2 Nagy az Úr és igen dicséretes a mi Istenünknek városában, az ő szentséges hegyén.
48:3 Szépen emelkedik az egész föld öröme, a Sion hegye, a szélső észak felé, a nagy királynak városa.
48:4 Isten van az ő palotáiban, ismeretes ott, mint menedék.
48:5 Mert ímé, a királyok összegyűltek, de tovatüntek együttesen.
48:6 Meglátták ők, legott elcsodálkoztak; megijedtek, elriadtak.
48:7 Rémület fogta el ott őket, fájdalom, a milyen a szülőasszonyé;
48:8 A keleti széllel összezúzod Tarsis hajóit.
48:9 A miként hallottuk, akként láttuk a Seregek Urának városában, a mi Istenünk városában; örökre megerősítette azt az Isten! Szela.
48:10 A te kegyelmedről elmélkedünk oh Isten a te templomodnak belsejében.
48:11 A milyen a neved oh Isten, olyan a te dicséreted a föld határáig; igazsággal teljes a te jobbod.
48:12 Örül Sion hegye, ujjonganak Júda leányai a te ítéletedért.
48:13 Vegyétek körül a Siont, kerüljétek meg azt, számláljátok meg tornyait.
48:14 Jól nézzétek meg sánczait, járjátok be palotáit, hogy elmondhassátok a jövendő nemzedéknek: [ (Psalms 48:15) Bizony ez az Isten a mi Istenünk mindörökké, ő vezet minket mindhalálig! ]
49:1 Az éneklőmesternek, a Kóráh fiainak zsoltára.
49:2 Halljátok meg ezt mind ti népek, figyeljetek mind ti, e világ lakói!
49:3 Akár közemberek fiai, akár főemberek fiai, együtt a gazdag és szegény.
49:4 Az én szájam bölcsességet beszél, szívemnek elmélkedése tudomány.
49:5 Példabeszédre hajtom fülemet, hárfaszóval nyitom meg mesémet.
49:6 Miért féljek a gonoszság napjain, mikor nyomorgatóim bűne vesz körül,
49:7 A kik gazdagságukban bíznak, és nagy vagyonukkal dicsekesznek?
49:8 Senki sem válthatja meg atyjafiát, nem adhat érte váltságdíjat Istennek.
49:9 Minthogy lelköknek váltsága drága, abba kell hagynia örökre;
49:10 Még ha örökké élne is és nem látná meg a sírgödört.
49:11 De meglátja! A bölcsek is meghalnak; együtt vész el bolond és ostoba, és gazdagságukat másoknak hagyják.
49:12 Gondolatjok [ez:] az ő házok örökkévaló, lakóhelyeik nemzedékről- nemzedékre [szállnak,] nevöket hangoztatják a földön.
49:13 Pedig az ember, még ha tisztességben van, sem marad meg; hasonlít a barmokhoz, a melyeket levágnak.
49:14 Ez az ő sorsuk bolondság nékik; de azért gyönyörködnek szavokban az ő követőik. Szela.
49:15 Mint juhok, a Seolra vettetnek, a halál legelteti őket, és az igazak uralkodnak rajtok reggel; alakjokat elemészti a Seol, távol az ő lakásuktól.
49:16 Csak Isten válthatja ki lelkemet a Seol kezéből, mikor [az] megragad engem. Szela.
49:17 Ne félj, ha valaki meggazdagszik, ha megöregbül házának dicsősége;
49:18 Mert semmit sem vihet el magával, ha meghal; dicsősége nem száll le utána.
49:19 Ha életében áldottnak vallja is magát, s ha dicsérnek is téged, hogy jól tettél magaddal:
49:20 [Mégis] az ő atyáinak nemzetségéhez jut, a kik soha sem látnak világosságot. [ (Psalms 49:21) Az ember, még ha tisztességben van is, de nincs okossága: hasonlít a barmokhoz, a melyeket levágnak. ]
50:1 Asáf zsoltára.
50:2 A Sionról, a melynek szépsége tökéletes, fényeskedik Isten.
50:3 Eljön a mi Istenünk és nem hallgat; emésztő tűz van előtte, s körülte erős forgószél.
50:4 Hívja az egeket onnan felül, és a földet, hogy megítélje népét:
50:5 Gyűjtsétek elém kegyeseimet, a kik áldozattal erősítik szövetségemet!
50:6 És az egek kijelentik az ő igazságát, mert az Isten biró. Szela.
50:7 Hallgass én népem, hadd szóljak! Te Izráel, hadd tegyek bizonyságot rólad; Isten vagyok én, a te Istened.
50:8 Nem feddlek én téged áldozataidért, és hogy égőáldozataid szüntelen előttem vannak.
50:9 [De] nem fogadhatok el tulkot a te házadból, vagy bakokat a te aklaidból;
50:10 Mert enyém az erdőnek minden vadja, a barmok az ezernyi hegyeken.
50:11 Ismerem a hegyeknek minden szárnyasát, és a mező állatai [tudva vannak] nálam.
50:12 Ha megéhezném, nem mondanám meg néked, mert enyém e világ és ennek mindene.
50:13 Avagy eszem-é én a bikák húsát, és a bakoknak vérét iszom-é?
50:14 Hálával áldozzál az Istennek, és teljesítsd a felségesnek fogadásidat!
50:15 És hívj segítségül engem a nyomorúság idején, én megszabadítlak téged és te dicsőítesz engem.
50:16 A gonosznak pedig ezt mondja Isten: Miért beszélsz te rendeléseimről, és veszed szádra az én szövetségemet?
50:17 Hiszen te gyűlölöd a fenyítést, és hátad mögé veted rendelésimet!
50:18 Ha lopót látsz, mellé adod magad, és ha paráznákat, társalkodol velök.
50:19 A szádat gonoszságra tátod, és a nyelved csalárdságot sző.
50:20 Leülsz és felebarátodra beszélsz, anyád fiát is megszidalmazod.
50:21 Ezeket teszed és én hallgassak? Azt gondolod, olyan vagyok, mint te? Megfeddelek téged, és elédbe sorozom [azokat.]
50:22 Értsétek meg ezt, ti Istent felejtők, hogy el ne ragadjalak menthetetlenül:
50:23 A ki hálával áldozik, az dicsőít engem, és a ki az útra vigyáz, annak mutatom meg Istennek szabadítását.
51:1 Az éneklőmesternek; Dávid zsoltára;
51:2 Mikor ő hozzá ment Nátán, a próféta, minekutána Bethsabéval vétkezett.
51:3 Könyörülj rajtam én Istenem a te kegyelmességed szerint; irgalmasságodnak sokasága szerint töröld el az én bűneimet!
51:4 Egészen moss ki engemet az én álnokságomból, és az én vétkeimből tisztíts ki engemet;
51:5 Mert ismerem az én bűneimet, és az én vétkem szüntelen előttem [forog.]
51:6 Egyedül te ellened vétkeztem, és cselekedtem azt, a mi gonosz a te szemeid előtt; hogy igaz légy beszédedben, és tiszta ítéletedben.
51:7 Ímé én vétekben fogantattam, és bűnben melengetett engem az anyám.
51:8 Ímé te az igazságban gyönyörködöl, a mely a vesékben van, és bensőmben bölcseségre tanítasz engem.
51:9 Tisztíts meg engem izsóppal, és tiszta leszek; moss meg engemet, és fehérebb leszek a hónál.
51:10 Hallass örömet és vígasságot velem, hogy örvendezzenek csontjaim, a melyeket összetörtél.
51:11 Rejtsd el orczádat az én vétkeimtől, és töröld el minden álnokságomat.
51:12 Tiszta szívet teremts bennem, oh Isten, és az erős lelket újítsd meg bennem.
51:13 Ne vess el engem a te orczád elől, és a te szent lelkedet ne vedd el tőlem.
51:14 Add vissza nékem a te szabadításodnak örömét, és engedelmesség lelkével támogass engem.
51:15 Hadd tanítsam a bűnösöket a te útaidra, hogy a vétkezők megtérjenek hozzád.
51:16 Szabadíts meg engemet a vérontástól, oh Isten, szabadításomnak Istene! hogy harsogja nyelvem a te igazságodat.
51:17 Uram, nyisd meg az én ajakimat, hogy hirdesse szájam a te dicséretedet.
51:18 Mert nem kivánsz te véresáldozatot, hogy adnék azt, égőáldozatban sem gyönyörködöl.
51:19 Isten előtt [kedves] áldozatok: a töredelmes lélek; a töredelmes és bűnbánó szívet oh Isten nem veted te meg! [ (Psalms 51:20) Tégy jól a te kegyelmedből a Sionnal; és építsd meg Jeruzsálem kőfalait. ] [ (Psalms 51:21) Akkor kedvesek lesznek előtted az igazságnak áldozatai; az égő és egész áldozat: akkor a te oltárodon áldoznak néked tulkokkal. ]
52:1 Az éneklőmesternek; Dávid tanítása;
52:2 Mikor az Idumeus Dóeg eljött és hírt vitt Saulnak, és ezt mondá néki: Dávid az Akhimélek házába ment be.
52:3 Mit dicsekedel gonoszságban, oh te magabíró? Az Istennek kegyelme szüntelen való!
52:4 Nyelved ártalmakon elmélkedik, s olyan mint az éles olló, te álnokságnak mestere!
52:5 Szereted a gonoszt inkább, hogy nem a jót, és a hazugságot inkább, mint igazságot szólni. Szela.
52:6 Szeretsz minden ártalmas beszédet, [és] az álnok nyelvet.
52:7 Meg is ront az Isten téged, teljesen eltakarít, kigyomlál téged a te hajlékodból, és kiszaggat téged az élők földéről. Szela.
52:8 És látják [ezt] az igazak, és félnek, és nevetnek rajta:
52:9 Ímé az a férfiú, a ki nem Istent fogadta erősségévé, hanem az ő gazdagságának sokaságában bízott, és ereje az ő gonoszságában volt! [ (Psalms 52:10) Én pedig mint zöldelő olajfa Isten házában, bízom Isten kegyelmében mind örökkön örökké. ] [ (Psalms 52:11) Áldlak téged örökké, hogy [így] cselekedtél; nevedben remélek, mert jóságos [vagy,] a te híveid előtt. ]
53:1 Az éneklőmesternek a mahalathra, Dávid tanítása.
53:2 Ezt mondta a balgatag az ő szívében: Nincs Isten. Megromlottak és útálatos hamisságot cselekedtek, nincs a ki jót cselekedjék.
53:3 Isten letekint a mennyből az emberek fiaira, hogy meglássa, ha van-é értelmes, Istent kereső?
53:4 Mindnyájan elhajlottak, és valamennyien megromlottak, nincsen a ki jót cselekedjék, nincsen csak egy is.
53:5 Avagy nincs értelem a hamisságnak cselekvőiben, a kik az én népemet megeszik, mintha kenyeret ennének, a kik az Istent segítségül nem hívják?
53:6 Ott félnek [nagy] félelemmel, a hol nincsen félelem; mert az Isten elszéleszti azoknak tetemeit, a kik tábort járnak ellened; megszégyeníted azokat, mert az Isten megveti őket. [ (Psalms 53:7) Oh, vajha eljönne Sionból Izráelnek a szabadítás! Mikor az Úr visszahozza az ő népének foglyait, örül majd Jákób és vigad Izráel! ]
54:1 Az éneklőmesternek, hangszerekkel; Dávid tanítása;
54:2 Mikor a Zifeusok eljöttek, és azt mondák Saulnak: Nem mi nálunk lappang-é Dávid?
54:3 Isten, a te neveddel szabadíts meg engemet, és a te hatalmasságoddal állj bosszút értem!
54:4 Isten, hallgasd meg az én imádságomat, figyelmezz az én szájam beszédeire.
54:5 Mert idegenek támadtak ellenem, és kegyetlenek keresik lelkemet, a kik nem is gondolnak Istenre. Szela.
54:6 Ímé, Isten segítőm nékem, az Úr az én lelkemnek támogatója.
54:7 Bosszút áll az utánam leselkedőkön; a te igazságod által rontsd meg őket. [ (Psalms 54:8) Kész szívvel áldozom néked: áldom a te nevedet, Uram, mert jó. ] [ (Psalms 54:9) Mert minden nyomorúságból megszabadított engem, s megpihentette szemeimet ellenségeimen. ]
55:1 Az éneklőmesternek, hangszerekkel; Dávid tanítása.
55:2 Hallgasd meg, Isten, az én imádságomat, és ne rejtsd el magadat az én könyörgésem elől;
55:3 Figyelmezz én reám és hallgass meg engemet; mert keseregve bolyongok és jajgatok!
55:4 Az ellenségnek szaváért [és] a hitetlenek nyomorgatásáért: mert hazugságot hárítanak reám, és [nagy] dühösséggel ellenkeznek velem.
55:5 Az én szívem reszket bennem, és a halál félelmei körülvettek engem.
55:6 Félelem és rettegés esett én reám, és borzadály vett körül engem.
55:7 Mondám: Vajha szárnyam volna, mint a galambnak! Elrepülnék és nyugodnám.
55:8 Ímé, messze elmennék és a pusztában lakoznám. Szela.
55:9 Sietnék kiszabadulni e sebes szélből, e forgószélből.
55:10 Rontsd meg Uram, [és] oszlasd meg az ő nyelvöket; mert erőszakot és háborgást látok a városban.
55:11 Nappal és éjjel körüljárják azt annak kőfalainál, bent hamisság és ártalom van abban.
55:12 Veszedelem van bensejében; s nem távozik annak teréről a zsarnokság és csalárdság.
55:13 Mert nem ellenség szidalmazott engem, hisz [azt] elszenvedném; nem gyűlölőm emelte fel magát ellenem, hiszen elrejtettem volna magamat az elől:
55:14 Hanem te, hozzám hasonló halandó, én barátom és ismerősöm,
55:15 A kik együtt édes bizalomban éltünk; az Isten házába jártunk a tömegben.
55:16 A halál vegye őket körül, elevenen szálljanak a Seolba; mert gonoszság van lakásukban, kebelökben.
55:17 Én az Istenhez kiáltok, és az Úr megszabadít engem.
55:18 Estve, reggel és délben panaszkodom és sóhajtozom, és ő meghallja az én szómat.
55:19 Megszabadítja lelkemet békességre a rám támadó hadtól, mert sokan vannak ellenem.
55:20 Meghallja Isten és megfelel nékik, (mivelhogy ő eleitől fogva trónol, Szela), a kik nem akarnak megváltozni és nem félik az Istent.
55:21 Kezeit felemelte a vele békességben lévőkre; megszegte az ő szövetségét.
55:22 A vajnál simább az ő szája, pedig szívében háborúság van; lágyabbak beszédei az olajnál, pedig éles szablyák azok.
55:23 Vessed az Úrra a te terhedet, ő gondot visel rólad, és nem engedi, hogy valamikor ingadozzék az igaz. [ (Psalms 55:24) Te, Isten, a veszedelem vermébe taszítod őket; a vérszopó és álnok emberek életüknek felét sem élik meg; én pedig te benned bízom. ]
56:1 Az éneklőmesternek a Jónathelem rehokimra; Dávidnak miktámja; mikor megragadták őt a filiszteusok Gáthban.
56:2 Könyörülj rajtam Istenem, mert halandó tátog ellenem és mindennap hadakozván, nyomorgat engem!
56:3 Ellenségeim minden napon tátognak reám: bizony sokan hadakoznak ellenem, oh magasságos [Isten!]
56:4 Mikor félnem kellene is, én bízom te benned.
56:5 Isten által dicsekedem az ő igéjével; az Istenben bizom, nem félek; ember mit árthatna nékem?
56:6 Minden nap elforgatják beszédeimet; minden gondolatjok ellenem van, ártalomra.
56:7 Egybegyűlnek, elrejtőznek, sarkaimat lesik, mert kivánják az én lelkemet.
56:8 Gonoszsággal menekedhetnének? Haraggal rontsd meg, oh Isten, a népeket!
56:9 Bujdosásomnak számát jól tudod: szedd tömlődbe könnyeimet! Avagy nem tudod-é azoknak számát?
56:10 Meghátrálnak majd ellenségeim, mikor kiáltok; így tudom meg, hogy velem van az Isten.
56:11 Dicsérem Istent, az ő ígéretéért, dicsérem az Urat az ő igéretéért.
56:12 Istenben bízom, nem félek; ember mit árthatna nékem?
56:13 Tartozom, oh Isten, az én néked tett fogadásaimmal; megadom néked a hálaáldozatokat; [ (Psalms 56:14) Mert megszabadítottad lelkemet a haláltól, bizony az én lábaimat az eleséstől; hogy járjak Isten előtt az életnek világosságában. ]
57:1 Az éneklőmesternek az altashétre; Dávid miktámja; mikor Saul elől a barlangba menekült.
57:2 Könyörülj rajtam, oh Isten könyörülj rajtam, mert benned bízik az én lelkem; és szárnyaid árnyékába menekülök, a míg elvonulnak a veszedelmek.
57:3 A magasságos Istenhez kiáltok; Istenhez, a ki jót végez felőlem.
57:4 Elküld a mennyből és megtart engem: meggyalázza az engem elnyelőt. Szela. Elküldi Isten az ő kegyelmét és hűségét.
57:5 Az én lelkem oroszlánok között van, tűzokádók között fekszem; emberek között, a kiknek foguk dárda és nyilak, nyelvök pedig éles szablya.
57:6 Magasztaltassál fel az egek felett, oh Isten! Mind az egész földön legyen a te dicsőséged!
57:7 Hálót készítettek lábaimnak, lelkem meggörnyedett; vermet ástak én előttem, de ők estek abba. Szela.
57:8 Kész az én szívem, oh Isten, kész az én szívem; hadd énekeljek és zengedezzek!
57:9 Serkenj fel én dicsőségem, serkenj fel te lant és hárfa, hadd költsem fel a hajnalt!
57:10 Hálát adok néked, én Uram, a népek között, és zengedezek néked a nemzetek között.
57:11 Mert nagy az egekig a te kegyelmed, és a felhőkig a te hűséged. [ (Psalms 57:12) Magasztaltassál fel az egek felett, oh Isten! Mind az egész földön legyen a te dicsőséged! ]
58:1 Az éneklőmesternek az altashétre; Dávid miktámja.
58:2 Avagy valóban a néma igazságot szólaltatjátok-é meg? Avagy igazán ítéltek-é ti embernek fiai?
58:3 Sőt inkább hamisságot forgattok a ti szívetekben! a ti kezeiteknek hamisságát méritek e földön.
58:4 Eltértek a gonoszok fogantatásuk óta; tévelygenek a hazugok anyjok méhétől kezdve.
58:5 Mérgök olyan, mint a kígyónak mérge; mint a siket áspisé, a mely füleit bedugja.
58:6 A mely nem hallja a bűbájosoknak szavát, sem a bűvölőét, a ki bűbájakban jártas.
58:7 Isten, rontsd meg az ő fogaikat az ő szájokban; az oroszlánoknak zápfogait törd össze, Uram!
58:8 Olvadjanak el, folyjanak széllyel, mint a víz; ha felteszi nyilait, legyenek tompultak azok.
58:9 Legyenek mint a csiga, a mely szétfolyván, elmúlik; mint az aszszonynak idétlen szülötte, a mely nem látta a napot.
58:10 Mielőtt megéreznék fazekaitok a tövist, mind nyersen, mind égőn elragadja azt a forgószél.
58:11 Örül az igaz, mikor látja a bosszúállást; lábait mossa a gonosznak vérében. [ (Psalms 58:12) És azt mondja az ember: Bizonyára van jutalma az igaznak; bizony van ítélő Isten e földön! ]
59:1 Az éneklőmesternek az altashétre. Dávid miktámja; midőn [embereket ]külde Saul, és őrizék az ő házát, hogy megöljék őt.
59:2 Szabadíts meg engemet az én ellenségeimtől, Istenem; a reám támadóktól ments meg engemet!
59:3 Szabadíts meg engemet a gonosztevőktől, és a vérontó emberek ellen tarts meg engemet;
59:4 Mert ímé lelkem után leselkednek, egybegyűltek ellenem az erősek; a nélkül, hogy hibás vagy vétkes volnék, Uram!
59:5 Bűnöm nélkül egybegyűlnek és készülnek [ellenem]: serkenj fel előmbe és lásd meg [ezeket!]
59:6 Te, oh Uram, Seregek Istene, Izráel Istene, serkenj fel! Büntesd meg mind e pogányokat, ne könyörülj senkin, a ki hamisságot cselekszik. Szela.
59:7 Estenden megjelennek, ordítnak, mint az eb; körüljárják a várost.
59:8 Ímé, szájokkal csácsognak, ajkaikon szablyák vannak: hisz, [úgy mond], kicsoda hallja meg?
59:9 Te pedig, Uram, neveted őket, és megcsúfolod mind e pogány népet.
59:10 Hatalmá[val szemben] te reád vigyázok; mert Isten az én váram.
59:11 Előmbe jön az én kegyelmes Istenem; látnom engedi Isten az én ellenségeim [romlását.]
59:12 Ne öld meg őket, hogy népem meg ne felejtkezzék; bujdosókká tedd őket a te hatalmaddal, és alázd meg őket Uram, mi paizsunk!
59:13 Szájuknak vétke az ő ajkaiknak beszéde, fogattassanak meg kevélységükben; mert csak átkot és hazugságot szólnak.
59:14 Veszítsd el őket búsulásodban, veszítsd el őket, hogy ne legyenek; és tudják meg, hogy Isten uralkodik a Jákób fölött, mind a földnek határáig. Szela.
59:15 Estenden megjelennek, ordítnak, mint az eb, körüljárják a várost.
59:16 Étel után barangolnak, és ha nem laknak jól, virrasztanak.
59:17 Én pedig éneklem a te hatalmadat, és reggelenkint zengem a te kegyelmességedet; mert váram voltál és menedékem az én nyomorúságom napján. [ (Psalms 59:18) Én erősségem! Te néked éneklek, mert Isten az én váram: ő az én kegyelmes Istenem! ]
60:1 Az éneklőmesternek a susanheduthra, Dávidnak tanító miktámja;
60:2 Mikor harczolt a mesopotámiai szirusokkal és a czóbai szirusokkal; és visszafordult Joáb és megverte az Edomitákat a Sóvölgyben, tizenkétezeret.
60:3 Isten, elvetettél minket, elszélesztettél minket; megharagudtál, hozz vissza minket!
60:4 Megrendítetted ez országot, ketté szakasztottad; építsd meg romlásait, mert megindult.
60:5 A te népeddel nehéz dolgokat láttattál: bódító borral itattál minket.
60:6 Adtál a téged félőknek zászlót, melyet felemeljenek az igazságért. Szela.
60:7 Hogy megszabaduljanak a te kedveltjeid: segíts jobboddal és hallgass meg minket!
60:8 Az ő szent helyén mondotta Isten: Örvendezek, kiosztom Sikemet és kimérem a Szukkót völgyét:
60:9 Enyim Gileád és enyim Manasse, Efraim az én fejemnek oltalma: Júda az én törvény-rendelőm.
60:10 Moáb az én mosdómedenczém, Edomra vetem az én sarumat; te Filisztea nékem örülj!
60:11 Kicsoda vezet engem az erős városba? Kicsoda kisért el Edomig engem?
60:12 Nem te-é, oh Isten, a ki megvetettél minket, s nem vonultál ki, oh Isten, a mi seregeinkkel? [ (Psalms 60:13) Segíts ki minket a nyomorúságból, mert emberi segítség hiábavaló. ] [ (Psalms 60:14) Istennel győzedelmet nyerünk, s ő tapodja el ellenségeinket. ]
61:1 Az éneklőmesternek hangszerre: Dávidé.
61:2 Hallgasd meg, oh Isten, az én kiáltásomat; figyelmezzél az én könyörgésemre.
61:3 E föld széléről kiáltok te hozzád; mert szívem elepedt: Vígy el engem [innen] a sziklára, a hova én nem jutok.
61:4 Mert te vagy az én menedékem, s erős tornyom az ellenség ellen.
61:5 Hadd lakozzam a te sátorodban mindörökké; hadd meneküljek a te szárnyaid árnyéka alá! Szela.
61:6 Mert te, oh Isten, meghallgattad az én fogadásaimat; a te neved tisztelőinek örökségét megadtad nékem.
61:7 Adj napokat a király napjaihoz, esztendeit nemzedékről nemzedékre [nyujtsd.]
61:8 Isten előtt lakozzék örökké; kegyelmedet és hűségedet rendeld ki, hogy őrizzék meg őt. [ (Psalms 61:9) Így éneklem majd a te nevedet szüntelen, hogy beteljesítsem az én fogadásaimat minden napon. ]
62:1 Az éneklőmesternek, Jedutun szerint; Dávid zsoltára.
62:2 Csak Istenben nyugoszik meg lelkem; tőle van az én szabadulásom.
62:3 Csak ő az én kősziklám és szabadulásom; ő az én oltalmam, azért nem rendülök meg felettébb.
62:4 Meddig támadtok még egy ember ellen; [meddig] törtök ellene valamennyien, mint meghanyatlott fal és dűlő kerítés ellen?
62:5 Csak arról tanácskoznak, mimódon vessék őt le méltóságából; szeretik a hazugságot; szájukkal áldanak, szívükben átkoznak. Szela.
62:6 Csak Istenben nyugodjál meg lelkem, mert tőle van reménységem.
62:7 Csak ő az én kősziklám és szabadulásom; ő az én oltalmam, azért nem rendülök meg.
62:8 Istennél van szabadulásom és dicsőségem; az én erős kősziklám, az én menedékem Istenben van.
62:9 Bízzatok ő benne mindenkor, ti népek; öntsétek ki előtte szíveteket; Istn a mi menedékünk. Szela.
62:10 Bizony hiábavalók a közembernek fiai és hazugok a főembernek fiai; ha mérőserpenyőbe vettetnek, mind alábbvalók a semminél.
62:11 Ne bízzatok zsarolt javakban, és rablott jószággal ne kevélykedjetek; a vagyonban, ha nő, ne bizakodjatok;
62:12 Egyszer szólott az Isten, kétszer hallottam ugyanazt, hogy a hatalom az Istené. [ (Psalms 62:13) Tiéd Uram a kegyelem is. Bizony te fizetsz meg mindenkinek az ő cselekedete szerint! ]
63:1 Dávid zsoltára, mikor a Júda pusztájában volt.
63:2 Isten! én Istenem vagy te, jó reggel kereslek téged; téged szomjúhoz lelkem, téged sóvárog testem a kiaszott, elepedt földön, a melynek nincs vize;
63:3 Hogy láthassalak téged a szent helyen, szemlélvén a te hatalmadat és dicsőségedet.
63:4 Hiszen a te kegyelmed jobb az életnél: az én ajakim hadd dicsérjenek téged.
63:5 Áldanálak ezért életem fogytáig; a te nevedben emelném fel kezeimet.
63:6 Mintha zsírral és kövérséggel telnék meg lelkem, mikor víg ajakkal dicsérhet téged az én szájam!
63:7 Ha reád gondolok ágyamban: őrváltásról őrváltásra rólad elmélkedem;
63:8 Mert segítségem voltál, és a te szárnyaidnak árnyékában örvendeztem.
63:9 Ragaszkodik hozzád az én lelkem; a te jobbod megtámogat engem.
63:10 Azok pedig, a kik veszedelemre keresik lelkemet, a föld mélységeibe jutnak.
63:11 Szablya martalékaiul esnek el, és a rókáknak lesznek eledelei. [ (Psalms 63:12) A király pedig örvendezni fog Istenben; dicséri őt mindaz, a ki ő reá esküszik; mert bedugatik a hazugok szája. ]
64:1 Az éneklőmesternek; Dávid zsoltára.
64:2 Hallgasd meg, Isten, az én szómat, mikor panaszkodom; az ellenségtől való félelemtől mentsd meg éltemet.
64:3 Rejts el engem a rosszakaróknak tanácsa elől, a gonosztevőknek gyülekezetétől.
64:4 A kik megélesítik nyelvöket, mint a szablyát; irányozzák nyilokat, keserű beszédöket.
64:5 Hogy lövöldözzék titkon az ártatlant; nagy hirtelenséggel lövöldözik azt, és nem félnek.
64:6 Megátalkodottak gonosz szándékukban; megegyeztek, hogy tőrt vetnek titkon, mondják: ki látja őket?
64:7 Álnokságokat koholnak; a kikoholt tervet végrehajták; mindenikök keble és szíve kikutathatatlan.
64:8 De meglövi őket az Isten; hirtelen nyíl üt rajtok sebet.
64:9 És megejtik őket, a nyelvök lesz ellenök; iszonyodik mindenki, a ki őket látja.
64:10 Akkor megfélemlenek mind az emberek; hirdetni fogják Istennek dolgát, és megértik cselekedetét. [ (Psalms 64:11) Örvendeni fog az igaz Istenben, és hozzá menekül; és dicsekedni fognak minden egyenesszívűek. ]
65:1 Az éneklőmesternek; zsoltár; Dávid éneke.
65:2 Tied a hódolat, a dicséret, oh Isten, a Sionon; és néked teljesítik [ott] a fogadást.
65:3 Oh könyörgést meghallgató, hozzád folyamodik minden test.
65:4 Bűneim erőt vettek rajtam; vétkeinket te bocsásd meg.
65:5 Boldog az, a kit te kiválasztasz és magadhoz fogadsz, hogy lakozzék a te tornáczaidban; hadd teljesedjünk meg a te házadnak javaival, a te templomodnak szentségével!
65:6 Csodálatos dolgokat szólasz nékünk a te igazságodban, idvességünknek Istene; e föld minden szélének és a messze tengernek bizodalma;
65:7 A ki hegyeket épít erejével, körül van övezve hatalommal;
65:8 A ki lecsillapítja a tengerek zúgását, habjaik zúgását, és a népek háborgását.
65:9 Félnek is jeleidtől a szélek lakói; a napkelet és nyugot határait megörvendezteted.
65:10 Meglátogatod a földet és elárasztod; nagyon meggazdagítod azt. Istennek folyója tele van vizekkel; gabonát szerzesz nékik, mert úgy rendelted azt.
65:11 Megitatod barázdáit, göröngyeit meglapítod; záporesővel meglágyítod azt, termését megáldod.
65:12 Megkoronázod az esztendőt jóvoltoddal, és a te nyomdokaidon kövérség fakad;
65:13 Csepegnek a puszta legelői és a halmokat vígság övezi. [ (Psalms 65:14) A legelők megtelnek juhokkal, és a völgyeket gabona borítja; örvendeznek és énekelnek. ]
66:1 Az éneklőmesternek; zsoltár, ének.
66:2 Énekeljétek az ő nevének dicsőségét; dicsőítsétek az ő dicséretét!
66:3 Mondjátok Istennek: Mily csudálatosak a te műveid: a te hatalmad nagy volta miatt hízelegnek néked ellenségeid.
66:4 Az egész föld leborul előtted; énekel néked, énekli a te nevedet. Szela.
66:5 Jőjjetek és lássátok az Isten dolgait; csudálatosak az ő cselekedetei az emberek fiain.
66:6 A tengert szárazzá változtatta, a folyamon gyalog mentek át: ott örvendeztünk ő benne.
66:7 A ki uralkodik az ő hatalmával örökké, szemmel tartja a pogányokat, hogy az engedetlenek fel ne fuvalkodjanak magukban. Szela.
66:8 Áldjátok népek a mi Istenünket, és hallassátok az ő dicséretének szavát.
66:9 A ki megeleveníti lelkünket, s nem engedi, hogy lábaink megtántorodjanak.
66:10 Mert megpróbáltál minket, oh Isten, megtisztítottál, a mint tisztítják az ezüstöt.
66:11 Hálóba vittél be minket, megszorítottad derekainkat.
66:12 Embert ültettél fejünkre, tűzbe-vízbe jutottunk: de kihoztál bennünket bőségre.
66:13 Elmegyek házadba égőáldozatokkal, lefizetem néked fogadásaimat,
66:14 A melyeket ajakim igértek és szájam mondott nyomorúságomban.
66:15 Hízlalt juhokat áldozom néked égőáldozatul, kosok jóillatú áldozatával; ökröket bakokkal együtt áldozom néked. Szela.
66:16 Jőjjetek el és halljátok meg, hadd beszélem el minden istenfélőnek: miket cselekedett az én lelkemmel!
66:17 Hozzá kiálték az én szájammal, és magasztalás volt nyelvem alatt.
66:18 Ha hamisságra néztem volna szívemben, meg nem hallgatott volna az én Uram.
66:19 Ámde meghallgatott Isten, figyelmezett könyörgésem szavára.
66:20 Áldott az Isten, a ki nem vetette meg könyörgésemet, és kegyelmét [nem vonta meg] tőlem.
67:1 Az éneklőmesternek, hangszerekkel; zsoltár; ének.
67:2 Az Isten könyörüljön rajtunk és áldjon meg minket; világosítsa meg az ő orczáját rajtunk. Szela.
67:3 Hogy megismerjék e földön a te útadat, minden nép közt a te szabadításodat.
67:4 Dicsérnek téged a népek, oh Isten, dicsérnek téged a népek mindnyájan.
67:5 Örvendnek és vígadnak a nemzetek, mert igazsággal ítéled a népeket, és a nemzeteket e földön te igazgatod. Szela.
67:6 Dicsérnek téged a népek, oh Isten, dicsérnek téged a népek mindnyájan.
67:7 A föld megadta az ő gyümölcsét: megáld minket az Isten, a mi Istenünk; [ (Psalms 67:8) Megáld minket az Isten, és féli őt a földnek minden határa! ]
68:1 Az éneklőmesternek; Dávid zsoltára, éneke.
68:2 Felkél az Isten, elszélednek ellenségei; és elfutnak előle az ő gyűlölői.
68:3 A mint a füst elszéled, úgy széleszted el őket; a mint elolvad a viasz a tűz előtt, úgy vesznek el a gonoszok Isten elől;
68:4 Az igazak pedig örvendeznek és vígadnak az Isten előtt, és ujjongnak örömmel.
68:5 Énekeljetek Istennek, zengedezzetek az ő nevének; csináljatok útat annak, a ki jön a pusztákon át, a kinek Jah a neve, és örüljetek előtte.
68:6 Árváknak atyja, özvegyeknek bírája az Isten az ő szentséges hajlékában.
68:7 Isten hozza vissza a száműzötteket, kihozza boldogságra a foglyokat; csak az engedetlenek lakoznak sivatag helyen.
68:8 Oh Isten, mikor kivonultál a te néped előtt, mikor a pusztába beléptél: Szela.
68:9 A föld reng vala, az egek is csepegnek vala Isten előtt, ez a Sinai hegy is az Isten előtt, az Izráel Istene előtt.
68:10 Bő záport hintesz vala, oh Isten, a te örökségedre, s a lankadót megújítod vala.
68:11 Benne tanyázott a te gyülekezeted: te szerzéd jóvoltodból a szegénynek, oh Isten!
68:12 Az Úr ad vala szólniok az örömhírt vivő asszonyok nagy csapatának.
68:13 A seregek királyai futnak, futnak: s a házi asszony zsákmányt osztogat.
68:14 Ha cserények között hevertek is: [olyanok lesztek, mint] a galambnak szárnyai, a melyeket ezüst borít, vagy [mint] vitorla-tollai, a melyek színarany fényűek.
68:15 Mikor a Mindenható szétszórta benne a királyokat, [mintha] hó esett [volna] a Salmonon.
68:16 Isten hegye a Básán hegye; sok halmú hegy a Básán hegye;
68:17 Mit kevélykedtek ti sok halmú hegyek? Ezt a hegyet választotta Isten lakóhelyéül; bizony [ezen] lakozik az Úr mindörökké!
68:18 Az Isten szekere húszezer, ezer meg ezer; az Úr közöttük van, mint a Sinai [hegyen] az ő szent [hajléká]ban.
68:19 Felmentél a magasságba, foglyokat vezettél, adományokat fogadtál emberekben: még a pártütők is [ide jönnek] lakni, oh Uram Isten!
68:20 Áldott legyen az Úr! Napról-napra gondoskodik rólunk a mi szabadításunk Istene! Szela.
68:21 Ez a mi Istenünk a szabadításnak Istene, és az Úr Isten az, a ki megszabadít a haláltól.
68:22 Csak Isten ronthatja meg az ő ellenségeinek fejét, a bűneiben járónak üstökös koponyáját.
68:23 Azt mondta vala az Úr: Básánból visszahozlak, a tenger mélységéből is kihozlak,
68:24 Hogy lábadat veresre fessed a vérben, ebeidnek nyelve az ellenségből lakomázzék.
68:25 Látták a te bevonulásodat, oh Isten! Az én Istenem, királyom bevonulását a szentélybe.
68:26 Elől mennek vala az éneklők, utánok a húrpengetők, középen a doboló leányok.
68:27 A gyülekezetekben áldjátok az Istent, az Urat áldjátok, ti Izráel magvából valók!
68:28 Ott a kis Benjámin, a ki uralkodik rajtok, a Júda fejedelmei és az ő gyülekezetök; a Zebulon fejedelmei [és] a Nafthali fejedelmei.
68:29 Istened rendelte el a te hatalmadat: erősítsd meg, oh Isten, azt, a mit számunkra készítettél!
68:30 A te Jeruzsálem felett álló hajlékodból királyok hoznak majd néked ajándékokat.
68:31 Fenyítsd meg a nádasnak vadját, a bikák csordáját a népek tulkaival egybe, a kik ezüst-rudakkal terpeszkednek; szórd szét a népeket, a kik a háborúban gyönyörködnek.
68:32 Eljőnek majd a főemberek Égyiptomból; Szerecsenország hamar kinyujtja kezeit Istenhez.
68:33 E földnek országai mind énekeljetek Istennek: zengjetek dicséretet az Úrnak! Szela.
68:34 A ki kezdettől fogva az egek egein ül; ímé, [onnét] szól nagy kemény szóval.
68:35 Tegyetek tisztességet Istennek, a kinek dicsősége az Izráelen és az ő hatalma a felhőkben van. [ (Psalms 68:36) Rettenetes vagy, oh Isten, a te szent hajlékodból; az Izráelnek Istene ád erőt és hatalmat a népnek. Áldott legyen az Isten! ]
69:1 Az éneklőmesternek a sósannimra; Dávidé.
69:2 Szabadíts meg engemet, oh Isten, mert a vizek lelkemig hatottak.
69:3 Mély sárba estem be, hol meg nem állhatok; feneketlen örvénybe jutottam, és az áradat elborít engem.
69:4 Elfáradtam a kiáltásban, kiszáradt a torkom; szemeim elbágyadtak, várván Istenemet.
69:5 Többen vannak fejem hajszálainál, a kik ok nélkül gyűlölnek engem; hatalmasok a vesztemre törők, a kik ellenségeim alap nélkül; a mit nem ragadtam el, azt kell megfizetnem!
69:6 Oh Isten, te tudod az én balgatagságomat, és az én bűneim nyilván vannak te előtted:
69:7 Ne szégyenüljenek meg miattam, a kik te benned remélnek, Uram, Seregeknek Ura! Ne pironkodjanak miattam, a kik téged keresnek, oh Izráelnek Istene!
69:8 Mert te éretted viselek gyalázatot, [és] borítja pironság az én orczámat.
69:9 Atyámfiai előtt idegenné lettem, és anyám fiai előtt jövevénynyé.
69:10 Mivel a te házadhoz való féltő szeretet emészt engem, a te gyalázóidnak gyalázásai hullanak reám.
69:11 Ha sírok és bőjtöléssel [gyötröm] lelkemet, az is gyalázatomra válik.
69:12 Ha gyászruhába öltözöm, akkor példabeszédül vagyok nékik.
69:13 A kapuban ülők rólam szólanak, és a borozók rólam énekelnek.
69:14 Én pedig néked könyörgök, oh Uram; jókedvednek idején, oh Isten, a te kegyelmed sokaságához képest hallgass meg engem a te megszabadító hűségeddel.
69:15 Ments ki engem az iszapból, hogy el ne sülyedjek; hadd szabaduljak meg gyűlölőimtől és a feneketlen vizekből;
69:16 Hogy el ne borítson a vizek árja, és el ne nyeljen az örvény, és a veremnek szája be ne záruljon felettem!
69:17 Hallgass meg engem, Uram, mert jó a te kegyelmességed! A te irgalmasságodnak sokasága szerint tekints én reám;
69:18 És ne rejtsd el orczádat a te szolgádtól; mert szorongattatom nagyon: siess, hallgass meg engem!
69:19 Légy közel az én lelkemhez és váltsd meg azt; az én ellenségeimért szabadíts meg engem.
69:20 Te tudod az én gyalázatomat, szégyenemet és pirulásomat; jól ismered minden szorongatómat.
69:21 A gyalázat megtörte szívemet és beteggé lettem; várok vala részvétre, de hiába; vigasztalókra, de nem találék.
69:22 Sőt ételemben mérget adnak vala, és szomjúságomban eczettel itatnak vala engem.
69:23 Legyen az ő asztalok előttök tőrré, és a bátorságosoknak hálóvá.
69:24 Setétüljenek meg az ő szemeik, hogy ne lássanak; és az ő derekukat tedd mindenkorra roskataggá.
69:25 Öntsd ki a te haragodat reájok, és a te haragodnak búsulása érje utól őket.
69:26 Legyen az ő palotájok puszta, és az ő hajlékukban ne legyen lakos;
69:27 Mert a kit te megvertél, azt üldözik, és a tőled sujtottak fájdalmát szólják meg.
69:28 Szedd össze álnokságaikat, és a te igazságodra ne jussanak el.
69:29 Töröltessenek ki az élők könyvéből, és az igazak közé ne irattassanak.
69:30 Engem pedig, a ki nyomorult és szenvedő vagyok, emeljen fel, oh Isten, a te segedelmed!
69:31 Dicsérem az Istennek nevét énekkel, és magasztalom hálaadással.
69:32 És kedvesebb lesz az Úr előtt az ökörnél, a szarvas és hasadt körmű tuloknál.
69:33 Látják [ezt] majd a szenvedők és örülnek; ti Istent keresők, elevenedjék a ti szívetek!
69:34 Mert meghallgatja az Úr a szegényeket, és az ő foglyait nem veti meg.
69:35 Dicsérjék őt az egek és a föld; a tengerek és a mi csak mozog azokban!
69:36 Mert megtartja Isten a Siont, és megépíti Júdának városait; és ott lakoznak majd és bírni fogják azt. [ (Psalms 69:37) És az ő szolgáinak maradékai öröklik azt, és abban laknak majd, a kik szeretik az ő nevét. ]
70:1 Az éneklőmesternek, Dávidtól, emlékeztetésre.
70:2 Isten, az én szabadításomra, Uram, az én segítségemre siess!
70:3 Szégyenüljenek meg és piruljanak, a kik életemre törnek; riadjanak vissza és gyalázat érje őket, a kik bajomat kivánják.
70:4 Hátráljanak meg gyalázatosságuk miatt, a kik azt mondják nékem: Hehé, hehé!
70:5 Örülnek és örvendeznek majd benned mindazok, a kik keresnek tégedet, és ezt mondják majd szüntelen, a kik szeretik a te szabadításodat: Magasztaltassék fel az Isten! [ (Psalms 70:6) Én pedig szegény és nyomorult vagyok: siess hozzám, oh Isten; segedelmem és szabadítóm vagy te Uram: ne késsél! ]
71:1 Te benned bízom, Uram! Ne szégyenüljek meg soha.
71:2 A te igazságod szerint ments meg és szabadíts meg engem; hajtsd hozzám füledet és tarts meg engem.
71:3 Légy sziklaváram, a hova menekülhessek szüntelen; rendelkezzél megtartásom felől, mert kőszálam és erősségem vagy te.
71:4 Én Istenem, szabadíts meg engem a gonosznak kezéből; a hamisnak és kegyetlennek markából!
71:5 Mert te vagy az én reménységem, oh Uram, Istenem, én bizodalmam gyermekségemtől fogva!
71:6 Reád támaszkodom születésem óta; anyámnak méhéből te vontál ki engem; rólad szól az én dicséretem szüntelen.
71:7 Mintegy csudává lettem sokaknak; de te vagy az én erős bizodalmam.
71:8 Megtelik szájam dicséreteddel, minden napon a te dicsőségeddel.
71:9 Ne vess el engem az én vénségemnek idején; mikor elfogy az én erőm, ne hagyj el engem!
71:10 Mert felőlem szólanak elleneim, és a kik életemre törnek, együtt tanácskoznak,
71:11 Mondván: Az Isten elhagyta őt! Kergessétek és fogjátok meg, mert nincs, a ki megszabadítsa.
71:12 Oh Isten, ne távozzál el tőlem! Én Istenem, siess segítségemre!
71:13 Szégyenüljenek meg és enyészszenek el életemnek ellenségei; borítsa szégyen és gyalázat azokat, a kik vesztemre törnek!
71:14 Én pedig szüntelen reménylek, és szaporítom minden te dicséretedet.
71:15 Szájam beszéli a te igazságodat, minden nap a te szabadításodat, mert számát sem tudom.
71:16 Az Úr Istennek nagy tetteivel járok; csak a te igazságodról emlékezem!
71:17 Oh Isten, gyermekségemtől tanítottál engem; és mind mostanig hirdetem a te csudadolgaidat.
71:18 Vénségemig és megőszülésemig se hagyj el engem, oh Isten, hogy hirdessem a te karodat e nemzetségnek, és minden következendőnek a te nagy tetteidet.
71:19 Hisz a te igazságod, oh Isten, felhat az égig, mert nagyságos dolgokat cselekedtél; kicsoda hasonló te hozzád, oh Isten?!
71:20 A ki sok bajt és nyomorúságot éreztettél velünk, [de] ismét megelevenítesz, és a föld mélységéből ismét felhozol minket.
71:21 Megsokasítod az én nagyságomat; hozzám fordulsz [és] megvigasztalsz engem.
71:22 Én is tisztellek téged lanttal a te hűségedért, én Istenem! Éneklek néked hárfával, oh Izráelnek szentje!
71:23 Örvendeznek az én ajakim, hogy énekelhetek néked, és lelkem is, a melyet megváltottál.
71:24 Nyelvem is minden napon hirdeti a te igazságodat, mert megszégyenültek és gyalázattal illettettek, a kik vesztemre törnek.
72:1 Salamoné.
72:2 Hadd ítélje népedet igazsággal, és a te szegényeidet méltányossággal.
72:3 Teremjenek a hegyek békességet a népnek, és a halmok igazságot.
72:4 Legyen birája a nép szegényeinek, segítsen a szűkölködőnek fiain, és törje össze az erőszakoskodót.
72:5 Féljenek téged, a míg a nap áll és a meddig a hold fénylik, nemzedékről nemzedékre.
72:6 Szálljon alá, mint eső a rétre, mint zápor, a mely megöntözi a földet.
72:7 Virágozzék az ő idejében az igaz és a béke teljessége, a míg nem lesz a hold.
72:8 És uralkodjék egyik tengertől a másik tengerig, és a [nagy] folyamtól a föld határáig.
72:9 Boruljanak le előtte a pusztalakók, és nyalják ellenségei a port.
72:10 Tarsis és a szigetek királyai hozzanak ajándékot; Seba és Szeba királyai adománynyal járuljanak elé.
72:11 Hajoljanak meg előtte mind a királyok, és minden nemzet szolgáljon néki.
72:12 Mert megszabadítja a kiáltó szűkölködőt; a nyomorultat, a kinek nincs segítője.
72:13 Könyörül a szegényen és szűkölködőn, s a szűkölködők lelkét megszabadítja;
72:14 Az elnyomástól és erőszaktól megmenti lelköket, és vérök drága az ő szemében.
72:15 És éljen ő és adjanak néki Seba aranyából; imádkozzanak érte szüntelen, és áldják őt minden napon.
72:16 Bő gabona legyen az országban a hegyek tetején is; rengjen gyümölcse, mint a Libanon, s viruljon a városok népe, mint a földnek füve.
72:17 Tartson neve mindörökké; viruljon neve, míg a nap lesz; vele áldják magokat mind a nemzetek, és magasztalják őt.
72:18 Áldott az Úr Isten, Izráelnek Istene, a ki csudadolgokat cselekszik egyedül!
72:19 Áldott legyen az ő dicsőséges neve mindörökké, és teljék be dicsőségével az egész föld. Ámen! Ámen!
72:20 Itt végződnek Dávidnak, az Isai fiának könyörgései.
73:1 Aszáf zsoltára.
73:2 De én?! Már-már meghanyatlottak lábaim; és kis híjja, hogy lépteim el nem iszamodtak.
73:3 Mert irígykedtem a kevélyekre, látván a gonoszok jó szerencséjét.
73:4 Mert halálukig nincsenek kínjaik, és az ő erejök állandó.
73:5 A halandók nyomorúságában nincs részök, és az emberekkel nem ostoroztatnak.
73:6 Ezért nyakuknak ékessége kevélység, ruha gyanánt erőszak borítja őket.
73:7 A kövérség miatt kinn ülnek az ő szemeik, elméjök gondolatjai csaponganak.
73:8 Gúnyolódnak és gonoszságot szólnak; elnyomásról beszélnek fennhéjázással.
73:9 Az égre tátogatják szájokat, és nyelvök eljárja a földet.
73:10 Azért fordul az ő népe ide, hogy tele [pohár] vizet szürcsölnek;
73:11 És mondják: Mint tudhatná ezt az Isten, s van-é a Magasságosban értelem?
73:12 Ímé, ezek gonoszok, és örök biztonságban vagyont gyűjtenek!
73:13 Bizony hiába tartottam én tisztán szívemet, és mostam ártatlanságban kezeimet;
73:14 Mert nyomorgattatom minden napon, és ostoroztatom minden reggel!
73:15 Ha azt mondom: Ilyen módon szólok: Ímé, a te fiaid nemzedékét árulom el.
73:16 Gondolkodom, hogy ezt megérthessem; de nehéz dolog ez szemeimben.
73:17 Mígnem bemenék az Isten szent helyébe: megértém azoknak sorsát.
73:18 Bizony síkos földön helyezted el őket; pusztaságokra vetetted ki őket.
73:19 Mind elpusztulnak egy szempillantásban! Elvesznek, elenyésznek a rettegéstől.
73:20 Mint álmot, ha felserkenünk: te Uram, ha felserkensz, [úgy ]veted meg képöket.
73:21 Hogyha keseregne szívem, és háborognának veséim:
73:22 Akkor balgatag és tudatlan volnék én, oktalan állat volnék te irántad.
73:23 De én mindenkor veled vagyok, te fogod az én jobb kezemet.
73:24 Tanácsoddal igazgatsz engem, és azután dicsőségbe fogadsz be engem.
73:25 Kicsodám van az egekben? Náladnál egyébben nem gyönyörködöm e földön!
73:26 Ha elfogyatkozik is testem és szívem: szívemnek kősziklája és az én örökségem te vagy, oh Isten, mindörökké!
73:27 Mert ímé, a kik eltávoznak tőled, elvesznek; mind kiirtod azokat, a kik elhajolnak tőled.
73:28 De én? Isten közelsége oly igen jó nékem. Az Úr Istenben vetem reménységemet, hogy hirdessem minden te cselekedetedet.
74:1 Aszáf tanítása.
74:2 Emlékezzél meg a te gyülekezetedről, a melyet régen szerzettél és a melyet megváltottál: a te örökségednek részéről, a Sion hegyéről, a melyen lakozol!
74:3 Lépj fel a teljes pusztaságba; mindent tönkre tett az ellenség a szent helyen!
74:4 Támadóid a te gyülekezeted hajlékában ordítanak: jeleiket tűzték fel jelekké.
74:5 Úgy tünnek fel, mint mikor valaki fejszéjét emelgeti az erdőnek sűrű fáira.
74:6 Faragványait már mind összetördelték: fejszékkel és pőrölyökkel.
74:7 Szent helyedet lángba borították; neved hajlékát földig megfertőztették.
74:8 Ezt mondották szívökben: Dúljuk fel őket mindenestől! Felgyújtották Istennek minden hajlékát az országban.
74:9 Jeleinket nem látjuk, próféta nincs többé, és nincs közöttünk, a ki tudná: meddig tart [ez?]
74:10 Meddig szidalmaz, oh Isten, a sanyargató? Örökké gyalázza-é az ellenség a te nevedet?
74:11 Miért húzod vissza kezedet, jobbodat? [Vond] ki kebeledből: végezz!
74:12 Pedig Isten az én királyom eleitől fogva, a ki szabadításokat mível e föld közepette.
74:13 Te hasítottad ketté a tengert erőddel; te törted össze a czethalak fejeit a vizekben.
74:14 Te rontottad meg a leviathánnak fejét, s adtad azt eledelül a pusztai népnek.
74:15 Te fakasztottad fel a forrást és patakot, te száraztottad meg az örök folyókat.
74:16 Tiéd a nappal, az éjszaka is tiéd; te formáltad a világosságot és a napot.
74:17 Te szabtad meg a földnek minden határát: a nyarat és a telet te formáltad.
74:18 Emlékezzél meg erről: ellenség szidalmazta az Urat, s bolond nép káromolta a te nevedet.
74:19 Ne adjad a fenevadnak a te gerliczédnek lelkét; szegényeidnek gyülekezetéről ne feledkezzél meg végképen!
74:20 Tekints a szövetségre; mert telve vannak e földnek rejtekhelyei zsaroló tanyákkal.
74:21 A megrontott ne térjen szégyenvallással vissza; a nyomorult és szűkölködő dicsérje a te nevedet.
74:22 Kelj fel, oh Isten, és védd a te ügyedet; emlékezzél meg a te gyaláztatásodról, a melylyel naponként illet téged a bolond!
74:23 Ne felejtkezzél el ellenségeidnek szaváról, és az ellened támadók háborgatásáról, a mely szüntelen nevekedik!
75:1 Az éneklőmesternek, az altashétre, Aszáf zsoltára, ének.
75:2 Tisztelünk téged, oh Isten, tisztelünk; neved közel van, hirdetik csodatetteid.
75:3 Ha megszabom a határidőt, én méltányosan ítélek.
75:4 A föld és annak minden lakosa elcsügged; én erősítem meg annak oszlopait. Szela.
75:5 A kérkedőknek azt mondom: Ne kérkedjetek; és a gonoszoknak: Ne emeljetek szarvat!
75:6 Ne emeljétek magasra szarvatokat, ne szóljatok megkeményedett nyakkal;
75:7 Mert nem napkelettől, sem napnyugattól, s nem is a puszta felől [támad] a felmagasztalás;
75:8 Hanem Isten a biró, a ki egyet megaláz, mást felmagasztal!
75:9 Mert pohár van az Úr kezében, bortól pezseg, nedvvel tele; ha tölt belőle, még seprejét is iszsza és szopja a föld minden gonosztevője.
75:10 Én pedig hirdetem [ezt] mindörökké, és éneket mondok a Jákób Istenének. [ (Psalms 75:11) És a gonoszoknak szarvait mind letördelem; az igaznak szarvai pedig felmagasztaltatnak. ]
76:1 Az éneklőmesternek hangszerekkel; Aszáf zsoltára, ének.
76:2 Ismeretes az Isten Júdában, nagy az ő neve Izráelben.
76:3 Mert hajléka van Sálemben, és lakhelye Sionban.
76:4 Ott törte össze a kézív villámait, paizst, szablyát és a hadat. Szela.
76:5 Ragyogó vagy te, felségesebb, mint a zsákmányadó hegyek.
76:6 Kifosztattak a bátor szívűek, álmukat aluszszák, és minden hős kezének ereje veszett.
76:7 A te dorgálásodtól, oh Jákób Istene, megzsibbadt mind szekér, mind ló.
76:8 Te, te rettenetes vagy, és ki állhat meg orczád előtt, mikor haragszol?
76:9 Az egekből jelentetted ki ítéletedet; a föld megrettent és elcsendesedett,
76:10 Mikor felkelt Isten az ítéletre, hogy megszabadítsa a föld minden nyomorultját! Szela.
76:11 Mert az emberek haragja megdicsőít téged, miután felövezed végső haragodat.
76:12 Tegyetek fogadást és adjátok meg azokat az Úrnak, a ti Isteneteknek; mindnyájan, a kik ő körülte laknak, hozzanak ajándékot a Rettenetesnek. [ (Psalms 76:13) Mert a fejedelmek gőgjét megtöri, rettenetes a föld királyaihoz. ]
77:1 Az éneklőmesternek, Jedutunnak; Aszáfé, zsoltár.
77:2 Szavamat Istenhez [emelem] és kiáltok; szavamat Istenhez [emelem], hogy figyelmezzen reám.
77:3 Nyomorúságom idején az Urat keresem; kezem feltartom éjjel szünetlenül; lelkem nem akar vigasztalást bevenni.
77:4 Istenről emlékezem és sóhajtok; róla gondolkodom, de elepedt az én lelkem. Szela.
77:5 Szemeimet ébren tartod; hánykolódom, de nem szólhatok.
77:6 Elmélkedem a régi napokról, a hajdankor éveiről.
77:7 Megemlékezem éjjel az én énekeimről; szívemben elgondolkodom és azt kutatja lelkem:
77:8 Avagy mindörökké elvet-é az Úr? és nem lesz-é többé jóakaró?
77:9 Avagy végképen elfogyott-é az ő kegyelme? vagy megszűnik-é igérete nemzedékről nemzedékre?
77:10 Avagy elfelejtkezett-é könyörülni Isten? avagy elzárta-é haragjában az ő irgalmát? Szela.
77:11 És mondám: Ez az én betegségem, hogy a Fölségesnek jobbja megváltozott.
77:12 Megemlékezem az Úrnak cselekedeteiről, sőt megemlékezem hajdani csodáidról;
77:13 És elmélkedem minden cselekedetedről, és tetteidről gondolkozom.
77:14 Oh Isten, a te utad szentséges; kicsoda olyan nagy Isten, mint az Isten?
77:15 Te vagy az Isten, a ki csodát mívelsz; megmutattad a népek között a te hatalmadat.
77:16 Megváltottad népedet karoddal a Jákób és a József fiait. Szela.
77:17 Láttak téged a vizek, oh Isten, láttak téged a vizek és megfélemlének; a mélységek is megrázkódának.
77:18 A felhők vizet ömlesztének; megzendülének a fellegek, és a te nyílaid széllyel futkostanak.
77:19 Mennydörgésed zúgott a forgószélben; villámlásaid megvilágosították a mindenséget; megrázkódott és megindult a föld.
77:20 Utad a tengeren volt és ösvényed a nagy vizeken; és nyomaid nem látszottak meg. [ (Psalms 77:21) Vezetted mint nyájat, a te népedet, Mózesnek és Áronnak kezével. ]
78:1 Aszáf tanítása. hajtsátok füleiteket számnak beszédeire.
78:2 Megnyitom az én számat példabeszédre; rejtett dolgokat szólok a régi időből.
78:3 A miket hallottunk és tudunk; és a miket atyáink beszéltek nékünk,
78:4 Nem titkoljuk el azokat az ő fiaiktól; a jövő nemzedéknek is elbeszéljük az Úr dicséretét, hatalmát és csodáit, a melyeket cselekedett.
78:5 Mert bizonyságot állított Jákóbban, és törvényt rendelt Izráelben; a melyek felől megparancsolta atyáinknak, hogy megtanítsák azokra fiaikat;
78:6 Hogy megtudja [azokat] a jövő nemzedék, a fiak, a kik születnek; és felkeljenek és hirdessék [azokat] fiaiknak;
78:7 Hogy Istenbe vessék reménységüket és el ne felejtkezzenek Isten dolgairól, hanem az ő parancsolatait megtartsák.
78:8 Hogy ne legyenek olyanok, mint apáik: szilaj és makacs nemzedék, olyan nemzedék, a melynek szíve nem volt szilárd, és lelke sem volt hű Isten iránt.
78:9 Efraim fiai, a fegyveres íjászok hátat fordítottak az ütközet napján;
78:10 Nem őrizték meg az Isten szövetségét, és nem akartak járni az ő törvényében;
78:11 Sőt elfelejtkeztek az ő tetteiről, csodáiról, a melyeket mutatott nékik.
78:12 Apáik előtt csodát mívelt Égyiptom földjén, a Czoán mezején.
78:13 Ketté választotta a tengert s átvitte őket; és felállította a vizeket fal gyanánt.
78:14 Vezette őket nappal felhőben, és egész éjen át tűznek világosságában.
78:15 Sziklákat hasított meg a pusztában, és inniok adott bőségesen, akárcsak a mélységes vizekből.
78:16 Patakokat fakasztott a kősziklából, és folyamok módjára vizeket ömlesztett:
78:17 Mégis folyvást vétkeztek ellene, és haragították a Felségest a pusztában;
78:18 És megkísérték Istent az ő szívökben, enni valót kérvén az ő kivánságuk szerint.
78:19 És szólának Isten ellen, mondván: Avagy tudna-é Isten asztalt teríteni a pusztában?
78:20 Ímé, megcsapta a kősziklát és víz ömlött és patakok özönlöttek; de vajjon tud-é kenyeret is adni? avagy készíthet-é húst az ő népének?
78:21 Meghallotta az Úr és megharagudott ezért, és tűz gyulladt fel Jákób ellen, és harag gerjedt fel Izráel ellen;
78:22 Mert nem hittek Istenben, és nem bíztak az ő segedelmében,
78:23 És ráparancsolt a felhőkre ott fenn, és az egek ajtait megnyitotta.
78:24 És hullatott reájuk mannát eledelül, és mennyei gabonát adott nékik.
78:25 Angyalok kenyerét ette az ember, bőséggel vetett nékik eleséget,
78:26 Megindítá a keleti szelet az egekben, és elhozá erejével a déli szelet;
78:27 És hullata rájuk annyi húst, mint a por, és annyi madarat, mint a tenger fövénye.
78:28 És leszállítá azokat az ő táboruk közepére, az ő sátoraikhoz köröskörül.
78:29 Evének azért és igen megelégedének, és a mit kivántak, azt hozá nékik.
78:30 Még fel sem hagytak a kivánságukkal; az étel még a szájukban vala:
78:31 Mikor az Isten haragja felgerjede ellenök, és főbbjeik közül [sokakat] megöle, és Izráelnek ifjait levágá;
78:32 Mindamellett is újra vétkezének, és nem hivének az ő csodadolgaiban.
78:33 Azért hiábavalóságban töltette el napjaikat, éveiket pedig rettegésben.
78:34 Ha ölte őket, hozzá fordultak, megtértek és Istent keresék.
78:35 És eszökbe vevék, hogy Isten az ő sziklájok, és a felséges Isten az ő megváltójok;
78:36 És hízelkedének néki szájokkal, nyelvökkel pedig hazudozának néki.
78:37 De szívök nem volt tökéletes iránta, és nem voltak hűségesek az ő szövetségéhez;
78:38 Ő azonban irgalmas és bűnbocsátó, nem semmisít meg, sőt sokszor elfordítja haragját, és nem önti ki teljes búsulását.
78:39 Azért eszébe vevé, hogy test ők, [és olyanok, mint] az ellebbenő szél, a mely nem tér vissza.
78:40 Hányszor keserítették őt a pusztában, [hányszor] illették fájdalommal a kietlenben?!
78:41 És újra kísértették az Istent, és ingerelték Izráel szentjét.
78:42 Nem emlékeztek meg az ő kezéről, [sem] a napról, a melyen megváltotta őket a nyomorgatótól;
78:43 Midőn kitűzte jeleit Égyiptomban, és csodáit a Czoán mezején.
78:44 És vérré változtatta folyóikat, hogy nem ihatták patakjaikat.
78:45 Legyeket bocsáta reájok, a melyek emészték őket, és békát, a mely pusztítá őket.
78:46 Odaadta termésöket a szöcskének, s munkájuk gyümölcsét a sáskának.
78:47 Jégesővel pusztítá el szőlőjüket, s figefáikat kőesővel.
78:48 Odaveté barmaikat a jégesőnek, marháikat pedig a mennyköveknek.
78:49 Rájok bocsátá haragjának tüzét, mérgét, búsulását és a szorongatást: a gonosz angyalok seregét.
78:50 Utat tört haragjának, s nem tartotta meg a haláltól lelköket, és életöket döghalálnak veté.
78:51 És megöle minden elsőszülöttet Égyiptomban, az erő zsengéjét Khám sátoraiban.
78:52 Elindítá mint juhokat, az ő népét, s vezeté őket, mint nyájat a pusztában.
78:53 És vezeté őket biztonságban, és nem félének, ellenségeiket pedig elborítá a tenger.
78:54 És bevivé őket az ő szent határába, arra a hegyre, a melyet szerzett az ő jobbkezével.
78:55 És kiűzé előlük a pogányokat, és elosztá nékik az örökséget sorsvetéssel; és letelepíté azok sátoraiban az Izráel törzseit.
78:56 De megkisérték és megharagíták a magasságos Istent, és nem őrizék meg bizonyságait;
78:57 Elfordulának ugyanis és hűtlenek levének, mint apáik; visszafelé fordulának, mint a csalfa kézív.
78:58 Haragra ingerelték őt magaslataikkal, és bosszantották faragott bálványaikkal.
78:59 Meghallá ezt Isten és felgerjede; és az Izráelt felette megútálá.
78:60 És elveté magától Silói hajlékát, a sátort, a melyben lakott vala az emberek között;
78:61 Sőt fogságba viteté erejét, dicsőségét pedig ellenség kezébe.
78:62 És fegyver alá rekeszté az ő népét; és az ő öröksége ellen felgerjede.
78:63 Ifjait tűz emészté meg, és szüzei nem énekeltettek meg.
78:64 Papjai fegyver miatt hullottak el, és özvegyei nem végezheték a siratást.
78:65 Akkor felserkene az Úr, mintegy álomból; mint hős, a ki bortól vigadoz;
78:66 És visszaveré ellenségeit; s örök gyalázatot vete reájok.
78:67 Azután megútálá a József sátorát, és nem választá Efraim törzsét;
78:68 Hanem a Júda törzsét választá; a Sion hegyét, a melyet szeret.
78:69 És megépíté szent helyét, mint egy magas [vár]at; mint a földet, a melyet örök időre fundált.
78:70 És kiválasztá Dávidot, az ő szolgáját, és elhozá őt a juhok aklaiból.
78:71 A szoptatós juhok mellől hozá el őt, hogy legeltesse Jákóbot, az ő népét, és Izráelt, az ő örökségét.
78:72 És legelteté őket szívének tökéletessége szerint, és vezeté őket bölcs kezeivel.
79:1 Aszáf zsoltára.
79:2 Szolgáid holttestét az ég madarainak adták eledelül, szenteid húsát a föld vadjainak.
79:3 Ontották véröket, mint a vizet Jeruzsálem körül, s nem volt, a ki eltemette volna őket.
79:4 Gyalázattá lettünk szomszédaink előtt, csúfságul és nevetségül a körültünk lakóknak.
79:5 Meddig haragszol Uram, szüntelen? meddig gerjedez féltő szerelmed, mint a tűz?
79:6 Ontsd ki haragodat a pogányokra, a kik nem ismernek téged, és az országokra, a melyek nem hívják segítségül a te nevedet;
79:7 Mert megemésztették Jákóbot, és hajlékát elpusztították.
79:8 Ne emlékezzél meg rovásunkra elődeink vétkéről; siess elénk irgalmasságoddal, mert megnyomorodunk nagyon.
79:9 Segíts meg bennünket, szabadító Istenünk, a te nevednek dicsőségéért; ments meg minket és bocsásd meg vétkeinket a te nevedért.
79:10 Minek mondanák a pogányok: Hol az ő Istenök? Legyen nyilvánvaló a pogányokon szemeink láttára a te szolgáid kiontott véréért való bosszúállásod.
79:11 Jusson elődbe a foglyok könyörgése; karod hatalmával tartsd meg a halálnak eme fiait;
79:12 És fizess meg szomszédaink keblébe hétszeresen a gyalázatért, a melylyel illettek téged, oh Uram!
79:13 Mi pedig, a te néped és a te legelőd nyája, hálát adunk néked mindörökké, s nemzedékről-nemzedékre hirdetjük a te dicséretedet!
80:1 Az éneklőmesternek a sosannim-éduthra; Aszáf zsoltára.
80:2 Oh Izráelnek pásztora, hallgass meg, a ki vezérled Józsefet, mint juhnyájat; a ki Kérubokon ülsz, jelenj meg fényeddel!
80:3 Efraim, Benjámin és Manasse előtt támaszd fel a te hatalmadat, és jőjj el, hogy szabadíts meg minket!
80:4 Oh Isten, állíts helyre minket, és világoltasd a te orczádat, hogy megszabaduljunk.
80:5 Seregeknek Ura, Istene: meddig haragszol a te népednek könyörgésére?
80:6 Könyhullatásnak kenyerével éteted őket, s könyhullatások árjával itatod meg őket.
80:7 Perpatvarrá tevél minket szomszédaink között, és a mi ellenségeink csúfkodnak rajtunk.
80:8 Seregek Istene, állíts helyre minket; világoltasd a te orczádat, hogy megszabaduljunk!
80:9 Égyiptomból szőlőt hozál ki, kiűzéd a pogányokat és azt elültetéd.
80:10 Helyet egyengettél előtte, és gyökeret eresztett, és ellepé a földet.
80:11 Hegyeket fogott el az árnyéka, és a vesszei [olyanok lettek, mint] az Isten czédrusfái.
80:12 Sarjait a tengerig ereszté, és hajtásait a folyamig.
80:13 Miért rontottad el annak gyepűit, hogy szaggathassa minden járókelő?
80:14 Pusztítja azt a vaddisznó, és legeli a mezei vad.
80:15 Oh Seregek Istene! kérlek, térj vissza, tekints alá az egekből és lásd és tekintsd meg e szőlőtőt!
80:16 És a csemetét, a mit jobbod ültetett, a sarjat, melyet felneveltél!
80:17 Elégett a tűzben, levágatott; arczod haragjától elvesznek.
80:18 Legyen a te kezed a te jobbodnak férfián, és az embernek fián, a kit megerősítettél magadnak,
80:19 Hogy el ne térjünk tőled. Eleveníts meg minket és imádjuk a te nevedet. [ (Psalms 80:20) Seregek Ura, Istene! állíts helyre minket; világoltasd a te orczádat, hogy megszabaduljunk! ]
81:1 Az éneklőmesternek, a gittithre. Aszáfé.
81:2 Örvendezzetek Istennek, a mi erősségünknek; ujjongjatok a Jákób Istenének!
81:3 Dalt zengjetek és dobot pergessetek, gyönyörű hárfát cziterával együtt.
81:4 Fújjatok kürtöt új holdra, holdtöltekor, a mi ünnepünk napján;
81:5 Mert végzett dolog ez Izráelnél, a Jákób Istenének rendelése.
81:6 Bizonyságul tette ő a József nemzetségében, a mikor kijött Égyiptom földe ellen. Nyelvet hallék [ott,] a mit nem tudtam.
81:7 Megszabadítottam a tehertől az ő vállát, kezei megmenekültek a kosártól.
81:8 A nyomorúságban segítségül hívtál és én megszabadítottalak téged; meghallgattalak téged a mennydörgésnek rejtekében; megpróbáltalak téged a versengések vizénél. Szela.
81:9 Hallgass én népem, hadd tegyek bizonyságot ellened! Oh Izráel, ha te meghallgatnál engem!
81:10 Ne legyen te nálad idegen isten, és az idegen isten előtt meg ne hajolj!
81:11 Én, az Úr vagyok a te Istened, a ki kihoztalak téged Égyiptom földéről: nyisd szét a te szájad és betöltöm azt.
81:12 De nem hallgatott népem az én szómra, és Izráel nem engedelmeskedett nékem.
81:13 Ott hagytam azért őt szívöknek keménységében, hogy járjanak a magok tanácsa szerint.
81:14 Oh, ha az én népem hallgatna reám, [s] Izráel az én utaimon járna!
81:15 Legott megaláznám ellenségeit, s szorongatói ellen fordítanám kezem.
81:16 Az Úrnak gyűlölői hízelegnének néki, és örökkévaló volna az ő idejök. [ (Psalms 81:17) És ő megelégítené őt java búzával, és sziklából folyó mézzel töltenélek be téged! ]
82:1 Aszáf zsoltára.
82:2 Meddig ítéltek még hamisan, és emelitek a gonoszok személyét? Szela.
82:3 Ítéljetek a szegénynek és árvának; a nyomorultnak és elnyomottnak adjatok igazságot!
82:4 Mentsétek meg a szegényt és szűkölködőt; a gonoszok kezéből szabadítsátok ki.
82:5 Nem tudnak, nem értenek, setétségben járnak; a földnek minden fundamentoma inog.
82:6 Én mondottam: Istenek vagytok ti és a Felségesnek fiai ti mindnyájan:
82:7 Mindamellett meghaltok, mint a közember, és elhullotok, mint akármely főember.
82:8 Kelj fel, oh Isten, ítéld meg a földet, mert néked jutnak örökségül minden népek.
83:1 Ének; Aszáf zsoltára.
83:2 Isten, ne vesztegelj, ne hallgass és ne nyugodjál, Isten!
83:3 Mert ímé, háborognak ellenségeid, s gyűlölőid fejöket emelik.
83:4 Néped ellen álnok tanácsot gondolnak s védenczeid ellen terveket szőnek.
83:5 Ezt mondják: Jertek, veszessük el őket, hogy ne legyenek nemzet, hogy ne emlegessék többé Izráel nevét!
83:6 Mert tanácskoztak együtt, egy szívvel; szövetséget kötöttek ellened:
83:7 Az Edomiták és Ismáeliták sátrai, a Moábiták és Hagarénusok;
83:8 A Gebaliták, Ammoniták és Amálekiták, a Filiszteusok Tyrus lakosaival együtt.
83:9 Az asszir is szövetkezett velök, segítőjévé lettek a Lót fiainak. Szela.
83:10 Úgy bánj velök, mint Midjánnal, mint Siserával, mint Jábinnal a Kison patakjánál!
83:11 A kik elvesztek vala Endornál, [és] a föld szemetjévé lőnek.
83:12 Tedd őket, fejedelmöket olyanokká, mint Orebet s mint Zeébet, Zebahot és Szalmunát, minden felkentjökkel,
83:13 A kik ezt mondták: Foglaljuk el magunknak az Isten hajlékait!
83:14 Én Istenem! Tedd őket olyanokká, a milyen a porfelhő, [és ]a milyen a polyva a szél előtt;
83:15 Olyanokká, mint a tűz, a mely meggyújtja az erdőt, és mint a láng, a mely elégeti a hegyeket.
83:16 Így kergesd őket a te szélvészeddel, és forgószeleddel így rettentsd őket!
83:17 Töltsd el orczájukat gyalázattal, hogy keressék Uram a te nevedet!
83:18 Szégyenüljenek meg és rémüljenek el örökké, és piruljanak és pusztuljanak, [ (Psalms 83:19) Hogy megtudják, hogy te, a kinek neve Jehova, egymagad vagy felséges [Isten] az egész földön. ]
84:1 Az éneklőmesternek, a gittitre; Kóráh fiainak zsoltára.
84:2 Mily szerelmetesek a te hajlékaid, Seregeknek Ura!
84:3 Kivánkozik, sőt emésztődik lelkem az Úrnak tornáczai után; szívem és testem ujjongnak az élő Isten felé.
84:4 A veréb is talál házat, és a fecske is fészket magának, a hová fiait helyezhesse, - a te oltáraidnál, oh Seregeknek Ura, én Királyom és én Istenem!
84:5 Boldogok, a kik lakoznak a te házadban, dicsérhetnek téged szüntelen! Szela.
84:6 Boldog ember az, a kinek te vagy erőssége, [s] a te ösvényeid vannak szívében.
84:7 Átmenvén a Siralom völgyén, forrássá teszik azt; bizony áldással borítja el korai eső.
84:8 Erőről erőre jutnak, [míg] megjelennek Isten előtt a Sionon.
84:9 Uram, Seregeknek Istene! hallgasd meg az én könyörgésemet; hallgasd meg Jákóbnak Istene! Szela.
84:10 Mi paizsunk! Tekints alá, oh Isten, és lásd meg a te felkented orczáját!
84:11 Mert jobb egy nap a te tornáczaidban, hogysem ezer [másutt;] inkább akarnék az én Istenem házának küszöbén ülni, hogysem lakni a gonosznak sátorában!
84:12 Mert nap és paizs az Úr Isten; kegyelmet és dicsőséget ád az Úr, nem vonja meg a jót azoktól, a kik ártatlanul élnek. [ (Psalms 84:13) Seregeknek Ura! Boldog ember az, a ki bízik benned. ]
85:1 Az éneklőmesternek, Kóráh fiainak zsoltára.
85:2 Jóakarattal voltál Uram a te földedhez. Visszahoztad a Jákób [nemzetségéből ] való foglyokat.
85:3 Elengedted népednek álnokságát, elfedezted minden bűnüket. Szela.
85:4 Elhárítottad [róluk] minden búsulásod, elfordítottad haragod gerjedezését.
85:5 Hozz vissza bennünket szabadításunk Istene, és szüntesd meg ellenünk való bosszankodásodat!
85:6 Avagy mindörökké haragszol-é ránk? Nemzedékről nemzedékre tartod-é haragod?
85:7 Avagy nem elevenítesz-é meg minket ismét, hogy néped örvendezzen benned?
85:8 Mutasd meg nékünk Uram a te kegyelmedet, és a te szabadításodat adjad mi nékünk!
85:9 Hadd halljam meg: mit szól az Úr Isten! Kétségnélkül békességet szól az ő népének és kegyeltjeinek, hogy vissza ne térjenek a bolondságra.
85:10 Bizonyára közel van az ő szabadítása az őt félőkhöz, hogy dicsőség lakozzék a mi földünkön.
85:11 Irgalmasság és hűség összetalálkoznak, igazság és békesség csókolgatják egymást.
85:12 Hűség sarjad a földből, és igazság tekint alá az égből.
85:13 Az Úr is megadja a jót, és földünk is megtermi gyümölcsét. [ (Psalms 85:14) Igazság jár előtte és követi őt az ő lépéseinek útján. ]
86:1 Dávid imádsága.
86:2 Tartsd meg életemet, mert kegyes vagyok én; mentsd meg én Istenem a te szolgádat, a ki bízik benned.
86:3 Könyörülj én rajtam Uram, mert hozzád kiáltok minden napon!
86:4 Vidámítsd meg a te szolgádnak lelkét, mert hozzád emelem fel Uram lelkemet.
86:5 Mert te Uram jó vagy és kegyelmes, és nagy irgalmasságú mindazokhoz, a kik hozzád kiáltanak.
86:6 Figyelmezzél Uram az én imádságomra, és hallgasd meg az én könyörgésemnek szavát!
86:7 Nyomorúságomnak idején hozzád kiáltok, mert te meghallgatsz engem.
86:8 Nincsen Uram hozzád hasonló az istenek között, és nincsenek hasonlók a te munkáidhoz!
86:9 Eljőnek a népek mind, a melyeket alkottál, és leborulnak előtted Uram, és dicsőítik a te nevedet.
86:10 Mert nagy vagy te és csodadolgokat mívelsz; csak te vagy Isten egyedül!
86:11 Mutasd meg nékem a te útadat, hogy járhassak a te igazságodban, [és] teljes szívvel féljem nevedet.
86:12 Dicsérlek téged Uram, Istenem, teljes szívemből, és dicsőítem a te nevedet örökké!
86:13 Mert nagy én rajtam a te kegyelmed, és kiszabadítottad lelkemet a mélységes pokolból.
86:14 Isten! Kevélyek támadtak fel ellenem, és kegyetlenek serege keresi lelkemet, [a kik] meg sem gondolnak téged.
86:15 De te Uram, könyörülő és irgalmas Isten vagy, késedelmes a haragra, nagy kegyelmű és igazságú!
86:16 Tekints reám és könyörülj rajtam! Add a te erődet a te szolgádnak, és szabadítsd meg a te szolgálóleányodnak fiát!
86:17 Adj jelt nékem javamra, hogy lássák az én gyűlölőim és szégyenüljenek meg, a mikor te Uram megsegítesz és megvigasztalsz engem.
87:1 Ének. A Kóráh fiainak zsoltára.
87:2 Szereti az Úr Sionnak kapuit, jobban mint Jákóbnak minden hajlékát.
87:3 Dicsőséges dolgokat beszélnek felőled, te Istennek városa! Szela.
87:4 Előszámlálom Égyiptomot és Bábelt, mint ismerőimet. Ímé Filisztea és Tyrus Kússal együtt: ez ott született.
87:5 És ezt mondják a Sion felől: Mind ez, mind amaz ott született, és ő, a Felséges, erősíti azt.
87:6 Az Úr beírván, feljegyzi a népet: ez ott született! Szela.
87:7 És tánczolva énekelik: minden forrásaim te benned vannak.
88:1 Ének. A Kóráh fiainak zsoltára. Az éneklőmesternek a Mahalath- lehannóthra. Az Ezrahita Hémán tanítása.
88:2 Uram, szabadításomnak Istene! Nappal kiáltok, éjjelente előtted vagyok:
88:3 Jusson elődbe imádságom, hajtsad füled az én kiáltozásomra!
88:4 Mert betelt a lelkem nyomorúságokkal, és életem a Seolig jutott.
88:5 Hasonlatossá lettem a sírba szállókhoz; olyan vagyok, mint az erejevesztett ember.
88:6 A holtak közt van az én helyem, mint a megölteknek, a kik koporsóban feküsznek, a kikről többé nem emlékezel, mert elszakasztattak a te kezedtől.
88:7 Mély sírba vetettél be engem, sötétségbe, örvények közé.
88:8 A te haragod reám nehezedett, és minden haboddal nyomtál engem. Szela.
88:9 Elszakasztottad ismerőseimet tőlem, útálattá tettél előttök engem; berekesztettem és ki nem jöhetek.
88:10 Szemem megsenyvedett a nyomorúság miatt; kiáltalak téged Uram minden napon, hozzád terjengetem kezeimet.
88:11 Avagy a holtakkal teszel-é csodát? Felkelnek-é vajjon az árnyak, hogy dicsérjenek téged? Szela.
88:12 Beszélik-é a koporsóban a te kegyelmedet, hűségedet a pusztulás helyén?
88:13 Megtudhatják-é a sötétségben a te csodáidat, és igazságodat a feledékenység földén?
88:14 De én hozzád rimánkodom, Uram, és jó reggel elédbe jut az én imádságom:
88:15 Miért vetsz el hát Uram engem, [és] rejted el orczádat én tőlem?
88:16 Nyomorult és holteleven vagyok ifjúságomtól kezdve; viselem a te rettentéseidet, roskadozom.
88:17 Általmentek rajtam a te búsulásaid; a te szorongatásaid elemésztettek engem.
88:18 Körülvettek engem, mint a vizek egész napon; együttesen körülöveztek engem. [ (Psalms 88:19) Elszakasztottál tőlem barátot és rokont; ismerőseim a - setétség. ]
89:1 Az Ezrahita Ethán tanítása.
89:2 Az Úrnak kegyelmességét hadd énekeljem örökké! Nemzetségről nemzetségre hirdetem a te hűséges voltodat az én számmal!
89:3 Mert azt mondom: Örökké megáll a te kegyelmességed, és megerősíted a te hűséges voltodat az egekben, [mondván:]
89:4 Szövetséget kötöttem az én választottammal, megesküdtem Dávidnak, az én szolgámnak:
89:5 Mindörökké megerősítem a te magodat, és nemzetségről nemzetségre megépítem a te királyi székedet. Szela.
89:6 És az egek dicsérik a te csodadolgodat Uram; a te hűséges voltodat is a szentek gyülekezetében.
89:7 Mert a felhőkben kicsoda hasonlatos az Úrhoz, [s ki] olyan, mint az Úr, az istenek fiai között?
89:8 Igen rettenetes Isten [ő] a szentek gyűlésében, és félelmetes mindazokra, a kik körülte vannak.
89:9 Uram, Seregeknek Istene! Kicsoda olyan erős, mint te vagy Uram? És a te hűséges voltod körülvesz téged.
89:10 Te uralkodol a tengernek kevélységén; mikor az ő habjai felemelkednek, te csendesíted le azokat.
89:11 Te rontád meg Égyiptomot mintegy átdöföttet; erős karoddal elszélesztetted ellenségeidet.
89:12 Tieid az egek, a föld is a tied: e világot minden benne valóval te fundáltad.
89:13 Az északot és a délt te teremtetted, a Thábor és a Hermon a te nevednek örvendeznek.
89:14 A te karod hatalommal teljes, a te kezed erős, a te jobbod méltóságos.
89:15 Igazság és jogosság a te királyi székednek alapja; kegyelem és hűség jár a te orczád előtt.
89:16 Boldog nép az, a mely megérti a kürt szavát; a te orczádnak világosságánál jár ez, oh Uram!
89:17 A te nevedben örvendeznek egész nap; és a te igazságodban felmagasztaltatnak.
89:18 Mert az ő erejöknek ékessége te vagy; a te jóakaratoddal emeled fel a mi szarvunkat is.
89:19 Mert az Úr a mi paizsunk, és Izráelnek Szentje a mi királyunk.
89:20 Akkor látásban szóltál a te kegyeltednek, és mondád: Segítséget adtam a vitéznek, felmagasztaltam a népből választottat;
89:21 Megtaláltam Dávidot, az én szolgámat; szent olajommal kentem fel őt,
89:22 A kivel állandóan vele lesz az én kezem, sőt az én karom erősíti meg őt.
89:23 Nem nyomhatja őt el az ellenség, és a gonosz ember sem nyomorgatja meg őt;
89:24 Mert ő előtte rontom meg az ő szorongatóit, és verem meg az ő gyűlölőit.
89:25 És vele lesz az én hűségem és kegyelmem, és az én nevemmel magasztaltatik fel az ő szarva.
89:26 És rávetem az ő kezét a tengerre, és az ő jobbját a folyóvizekre.
89:27 Ő így szólít engem: Atyám vagy te; én Istenem és szabadításom kősziklája!
89:28 Én meg elsőszülöttemmé teszem őt [és] felebbvalóvá a föld királyainál.
89:29 Örökké megtartom néki az én kegyelmemet, és az én szövetségem bizonyos [marad] ő vele.
89:30 És az ő magvát örökkévalóvá teszem, és az ő királyi székét, mint az egeknek napjait.
89:31 Ha az ő fiai elhagyják az én törvényemet, és nem járnak az én végzéseim szerint;
89:32 Ha az én rendeléseimet megtörik, és meg nem tartják az én parancsolatimat:
89:33 Akkor vesszővel látogatom meg az ő bűnöket, és vereségekkel az ő álnokságukat;
89:34 De az én kegyelmemet nem vonom meg tőle, és az én hűséges voltomban nem hazudom.
89:35 Nem töröm meg az én szövetségemet, és a mi kijött az én számból, el nem változtatom.
89:36 Megesküdtem egyszer az én szentségemre: vajjon megcsalhatnám-é Dávidot?
89:37 Az ő magva örökké megmarad, és az ő királyi széke olyan előttem, mint a nap.
89:38 Megáll örökké, mint a hold, és bizonyos, mint a felhőben lévő bizonyság. Szela.
89:39 De te [mégis] elvetetted és megútáltad [őt,] és megharagudtál a te felkentedre.
89:40 Felbontottad a te szolgáddal [kötött] szövetséget, földre tiportad az ő koronáját.
89:41 Lerontottad az ő kőfalait mind; romokká tetted erősségeit.
89:42 Zsákmányolták őt mind az úton járók; gyalázattá lőn az ő szomszédai előtt.
89:43 Felmagasztaltad az ő szorongatóinak jobbját, és megvidámítottad minden ellenségét.
89:44 Még fegyverének élét is elvetted, és nem segítetted őt a harczban.
89:45 Eltörlötted az ő fényességét, és az ő királyi székét a földre vetetted.
89:46 Az ő ifjúságának napjait megrövidítetted, gyalázatot borítottál reá. Szela.
89:47 Meddig rejtegeted még magad, oh Uram, szüntelen, [és] ég a te haragod, mint a tűz?
89:48 Emlékezzél meg rólam: mily [rövid] az élet! Mily semmire teremtetted te mind az embernek fiait!
89:49 Kicsoda oly erős, hogy éljen és ne lásson halált [s] megszabadítsa magát a Seolnak kezéből? Szela.
89:50 Hol van a te előbbi kegyelmességed, Uram? Megesküdtél Dávidnak a te hűséges voltodra!
89:51 Emlékezzél meg Uram a te szolgáidnak gyalázatjokról! hogy sok népnek [gyalázatját] hordozom keblemben,
89:52 A melyekkel gyaláztak a te ellenségeid Uram, a melyekkel gyalázták a te felkentednek lépéseit. [ (Psalms 89:53) Áldott legyen az Úr mindörökké! Ámen és Ámen. ]
90:1 Mózesnek, az Isten emberének imádsága.
90:2 Minekelőtte hegyek lettek és föld és világ formáltaték, öröktől fogva mindörökké te vagy Isten.
90:3 Te visszatéríted a halandót a porba, és ezt mondod: Térjetek vissza embernek fiai!
90:4 Mert ezer esztendő annyi előtted, mint a tegnapi nap, a mely elmúlt, és mint egy őrjárási idő éjjel.
90:5 Elragadod őket; [olyanokká] lesznek, [mint az] álom; mint a fű, a mely reggel sarjad;
90:6 Reggel virágzik és sarjad, [és] estvére elhervad és megszárad.
90:7 Bizony megemésztetünk a te haragod által, és a te búsulásod miatt megromlunk!
90:8 Elédbe vetetted a mi álnokságainkat; titkos bűneinket a te orczádnak világa elé.
90:9 Bizony elmúlik minden mi napunk a te bosszúállásod miatt; megemésztjük a mi esztendeinket, mint a beszédet.
90:10 A mi esztendeinknek napjai hetven esztendő, vagy ha feljebb, nyolczvan esztendő, és nagyobb részök nyomorúság és fáradság, a mely gyorsan tovatünik, mintha repülnénk.
90:11 Ki tudhatja a te haragodnak erejét, és a te félelmetességed szerint való bosszúállásodat?
90:12 Taníts minket úgy számlálni napjainkat, hogy bölcs szívhez jussunk.
90:13 Térj vissza Uram! meddig késel? és könyörülj a te szolgáidon.
90:14 Jó reggel elégíts meg minket a te kegyelmeddel, hogy örvendezzünk és vígadjunk minden mi időnkben.
90:15 Vidámíts meg minket a mi nyomorúságunk napjaihoz képest, az esztendőkhöz képest, a melyekben gonoszt láttunk.
90:16 Láttassék meg a te műved a te szolgáidon, és a te dicsőséged azoknak fiain.
90:17 És legyen az Úrnak, a mi Istenünknek jó kedve mi rajtunk, és a mi kezünknek munkáját tedd állandóvá nékünk, és a mi kezünknek munkáját tedd állandóvá!
91:1 Aki a Felségesnek rejtekében lakozik, a Mindenhatónak árnyékában nyugoszik az.
91:2 Azt mondom az Úrnak: Én oltalmam, váram, Istenem ő benne bízom!
91:3 Mert ő szabadít meg téged a madarásznak tőréből, a veszedelmes dögvésztől.
91:4 Tollaival fedez be téged, és szárnyai alatt lészen oltalmad; paizs és pánczél az ő hűsége.
91:5 Nem félhetsz az éjszakai ijesztéstől, a repülő nyíltól nappal;
91:6 A dögvésztől, a mely a homályban jár; a döghaláltól, a mely délben pusztít.
91:7 Elesnek mellőled ezeren, és jobb kezed felől tízezeren; és hozzád nem is közelít.
91:8 Bizony szemeiddel nézed és meglátod a gonoszoknak megbüntetését!
91:9 Mert [azt mondtad] te: Az Úr az én oltalmam; a Felségest választottad a te hajlékoddá:
91:10 Nem illet téged a veszedelem, és csapás nem közelget a sátorodhoz;
91:11 Mert az ő angyalainak parancsolt felőled, hogy őrizzenek téged minden útadban.
91:12 Kézen hordoznak téged, hogy meg ne üssed lábadat a kőbe.
91:13 Oroszlánon és áspiskígyón jársz, megtaposod az oroszlánkölyköt és a sárkányt.
91:14 Mivelhogy ragaszkodik hozzám, megszabadítom őt, felmagasztalom őt, mert ismeri az én nevemet!
91:15 Segítségül hív engem, ezért meghallgatom őt; vele vagyok háborúságában: megmentem és megdicsőítem őt.
91:16 Hosszú élettel elégítem meg őt, és megmutatom néki az én szabadításomat.
92:1 Zsoltár, ének szombat napra.
92:2 Jó dolog dicsérni az Urat, és éneket mondani a te nevednek, oh Felséges!
92:3 Hirdetni jó reggel a te kegyelmedet, és éjjelente a te hűséges voltodat.
92:4 Tíz húrú hegedűvel és lanttal, hárfán való zengedezéssel.
92:5 Mert megvidámítottál engem Uram a te cselekedeteddel, a te kezednek műveiben örvendezem.
92:6 Mely nagyok Uram a te műveid, igen mélységesek a te gondolataid!
92:7 A balgatag ember nem tudja, a bolond pedig nem érti meg ezt:
92:8 Hogy mikor felsarjaznak a gonoszok, mint a fű, és virágoznak mind a hamisság cselekedők, mindörökké elveszszenek ők;
92:9 Te pedig Uram, magasságos vagy örökké!
92:10 Mert ímé, a te ellenségeid elvesznek, [és ]elszélednek mind a hamisság cselekedők!
92:11 De magasra növeszted az én szarvamat, mint az egyszarvúét; elárasztatom csillogó olajjal.
92:12 És legeltetem szememet az én ellenségeimen, és az ellenem támadó gonosztevőkön mulat majd a fülem.
92:13 Az igaz virágzik, mint a pálmafa, növekedik, mint a czédrus a Libánonon.
92:14 Plánták [ők] az Úrnak házában; a mi Istenünknek tornáczaiban virágzanak.
92:15 Még a vén korban is gyümölcsöznek; kövérek és zöldellők lesznek; [ (Psalms 92:16) Hogy hirdessék, hogy igazságos az Úr, az én kősziklám, és hogy nincsen hamisság benne! ]
93:1 Uralkodik az Úr, méltóságot öltözött fel; felöltözött az Úr: hatalmat övezett magára; megerősítette a földet is, hogy meg ne induljon.
93:2 Állandó a te királyi széked eleitől kezdve; öröktől fogva vagy te!
93:3 A folyóvizek Uram, a folyóvizek zúgnak, a folyóvizek hullámokat hánynak;
93:4 A nagy vizek zúgásainál, a tengernek felséges morajlásánál felségesebb az Úr a magasságban.
93:5 A te bizonyságaid igen bizonyosak, a te házadat illeti Uram szentség, napok hosszáig!
94:1 Uram, bosszúállásnak Istene! Bosszúállásnak Istene, jelenj meg!
94:2 Emelkedjél fel te, földnek birája, fizess meg a kevélyeknek!
94:3 A hitetlenek, Uram, meddig még, meddig örvendeznek még a hitetlenek?
94:4 Piszkolódnak, keményen szólnak; kérkednek mindnyájan a hamisság cselekedői.
94:5 A te népedet Uram tapossák, és nyomorgatják a te örökségedet.
94:6 Az özvegyet és jövevényt megölik, az árvákat is fojtogatják.
94:7 És ezt mondják: Nem látja az Úr, és nem veszi észre a Jákób Istene!
94:8 Eszméljetek ti bolondok a nép között! És ti balgatagok, mikor tértek eszetekre?
94:9 A ki a fület plántálta, avagy nem hall-é? És a ki a szemet formálta, avagy nem lát-é?
94:10 A ki megfeddi a népeket, avagy nem fenyít-é meg? Ő, a ki az embert tudományra tanítja:
94:11 Az Úr tudja az embernek gondolatjait, hogy azok hiábavalók.
94:12 Boldog ember az, a kit te megfeddesz Uram, és a kit megtanítasz a te törvényedre;
94:13 Hogy nyugalmat adj annak a veszedelem napján, míg megásták a vermet a hitetlennek!
94:14 Bizony nem veti el az Úr az ő népét, és el nem hagyja az ő örökségét!
94:15 Mert igazságra fordul vissza az ítélet, és utána mennek mind az igazszívűek.
94:16 Kicsoda támad fel én mellettem a gonoszok ellen? Kicsoda áll mellém a hamisság cselekedők ellen?
94:17 Ha az Úr nem lett volna segítségül nékem: már-már ott lakoznék lelkem a csendességben.
94:18 Mikor azt mondtam: Az én lábam eliszamodott: a te kegyelmed, Uram, megtámogatott engem.
94:19 Mikor megsokasodtak bennem az én aggódásaim: a te vígasztalásaid megvidámították az én lelkemet.
94:20 Van-é köze te hozzád a hamisság székének, a mely nyomorúságot szerez törvény színe alatt?
94:21 Egybegyülekeznek az igaznak lelke ellen, és elkárhoztatják az ártatlannak vérét.
94:22 De kőváram lőn én nékem az Úr, és az én Istenem az én oltalmamnak kősziklája;
94:23 És visszafordítja reájok az ő álnokságukat, és az ő gonoszságukkal veszti el őket; elveszti őket az Úr, a mi Istenünk.
95:1 Jőjjetek el, örvendezzünk az Úrnak; vígadozzunk a mi szabadításunk kősziklájának!
95:2 Menjünk elébe hálaadással; vígadozzunk néki zengedezésekkel.
95:3 Mert nagy Isten az Úr, és nagy király minden istenen felül.
95:4 A kinek kezében vannak a földnek mélységei, és a hegyeknek magasságai is az övéi.
95:5 A kié a tenger, és ő alkotta is azt, és a szárazföldet is az ő kezei formálták.
95:6 Jőjjetek, hajoljunk meg, boruljunk le; essünk térdre az Úr előtt, a mi alkotónk előtt!
95:7 Mert ő a mi Istenünk, mi pedig az ő legelőjének népei és az ő kezének juhai vagyunk; vajha ma hallanátok az ő szavát.
95:8 Ne keményítsétek meg a ti szíveteket, mint Meribáhnál, mint Maszszáh napján a pusztában:
95:9 A hol megkisértettek engem a ti atyáitok; próbára tettek engem, jóllehet látták az én cselekedetemet.
95:10 Negyven esztendeig bosszankodtam [e] nemzetségen, és mondám: Tévelygő szívű nép ők, és nem tudják ők az én útamat!
95:11 A kiknek megesküdtem haragomban: Nem mennek be az én nyugalmam [helyére.]
96:1 Énekeljetek az Úrnak új éneket; énekelj az Úrnak te egész föld!
96:2 Énekeljetek az Úrnak, áldjátok az ő nevét; hirdessétek napról-napra az ő szabadítását.
96:3 Beszéljétek a népek között az ő dicsőségét, minden nemzet között az ő csodadolgait;
96:4 Mert nagy az Úr és igen dicséretes, rettenetes minden isten felett.
96:5 Mert a nemzeteknek minden istene bálvány, az Úr pedig egeket alkotott.
96:6 Ékesség és fenség van előtte; tisztesség és méltóság az ő szent helyén.
96:7 Adjatok az Úrnak népeknek nemzetségei: adjatok az Úrnak dicsőséget és tisztességet!
96:8 Adjátok az Úrnak neve dicsőségét; hozzatok ajándékot és jőjjetek be az ő tornáczaiba!
96:9 Hajoljatok meg az Úr előtt szent ékességben; rettegjen előtte az egész föld!
96:10 Mondjátok a népek között: Az Úr uralkodik; megerősítette a földet, hogy meg ne induljon; ő ítéli meg a népeket igazsággal.
96:11 Örüljenek az egek és örvendezzen a föld; harsogjon a tenger és minden benne való!
96:12 Viduljon a mező és minden, a mi rajta van; örvend akkor az erdő minden fája is,
96:13 Az Úrnak orczája előtt, mert eljön, mert eljön, hogy megítélje e földet. Megítéli majd a világot igazsággal, és a népeket az ő hűségével.
97:1 Az Úr uralkodik, örüljön a föld; örvendezzenek a temérdek szigetek.
97:2 Felhő és homályosság van körülte; igazság és jogosság az ő székének erőssége.
97:3 Tűz jár előtte, és köröskörül elégeti az ő szorongatóit.
97:4 Megvilágosítják az ő villámai a világot; látja és megretteg a föld.
97:5 A hegyek, mint a viasz megolvadnak az Úr előtt, az egész földnek Ura előtt.
97:6 Az egek hirdetik az ő igazságát, és minden nép látja az ő dicsőségét.
97:7 Megszégyenülnek mind a faragott képek szolgái, a kik bálványokkal dicsekednek; meghajolnak előtte mind az istenek.
97:8 Hallotta és örvendeze Sion, és örülének Júdának leányai a te ítéleteidnek Uram!
97:9 Mert te felséges vagy Uram az egész földön, és igen felmagasztaltattál minden isten felett!
97:10 A kik szeretitek az Urat, gyűlöljétek a gonoszt! Megőrzi ő az ő kegyeltjeinek lelkét; a gonoszok kezéből megszabadítja őket.
97:11 Világosság támad fel az igazra, és az egyenesszívűekre öröm.
97:12 Örüljetek igazak az Úrban, és tiszteljétek az ő szentséges emlékezetét!
98:1 Zsoltár. megsegítette őt az ő jobbkeze és az ő szentséges karja.
98:2 Tudtul adta az Úr az ő szabadítását; a népek előtt megjelentette az ő igazságát.
98:3 Megemlékezett az ő kegyelméről és Izráel házához való hűségéről; látták a föld határai mind a mi Istenünknek szabadítását.
98:4 Vígan énekelj az Úrnak te egész föld; harsanjatok fel, örvendezzetek és zengedezzetek!
98:5 Zengedezzetek az Úrnak hárfával, hárfával és hangos énekléssel;
98:6 Trombitákkal és kürtzengéssel vígadozzatok a király, az Úr előtt!
98:7 Harsogjon a tenger és minden benne való, a világ és a kik lakoznak benne.
98:8 A folyóvizek tapsoljanak, a hegyek együttesen örvendezzenek
98:9 Az Úr előtt, mert eljön megítélni a földet; megítéli a világot igazsággal és a népeket méltányossággal.
99:1 Az Úr uralkodik, reszkessenek a népek; Kérubokon ül, remegjen a föld!
99:2 Nagy az Úr a Sionon, és magasságos ő minden nép felett.
99:3 Tiszteljék a te nagy és rettenetes nevedet, - szent az!
99:4 És tisztesség a királynak, a ki szereti a jogosságot! Te megerősítetted az egyenességet; jogosságot és igazságot szereztél Jákóbban.
99:5 Magasztaljátok az Urat, a mi Istenünket, és boruljatok le az ő lábainak zsámolya elé; szent ő!
99:6 Mózes és Áron az ő papjaival, és Sámuel az ő nevét segítségül hívókkal egybe, segítségül hívják vala az Urat, és meghallgatá őket.
99:7 Felhő-oszlopban szólt vala hozzájok; megőrizték az ő bizonyságtételét és rendeletét, a melyet adott vala nékik.
99:8 Uram, mi Istenünk! Te meghallgattad őket, kegyelmes Isten voltál hozzájok; de bosszúálló az ő hiábavalóságaik miatt.
99:9 Magasztaljátok az Urat, a mi Istenünket, és boruljatok le az ő szent hegyén; mert szent az Úr, a mi Istenünk!
100:1 Hálaadó zsoltár.
100:2 Szolgáljatok az Úrnak örvendezéssel; menjetek eléje vígassággal.
100:3 Tudjátok meg, hogy az Úr az Isten; ő alkotott minket és nem magunk; az ő népe és az ő legelőinek juhai vagyunk.
100:4 Menjetek be az ő kapuin hálaadással, tornáczaiba dicséretekkel; adjatok hálákat néki, áldjátok az ő nevét!
100:5 Mert jó az Úr, örökkévaló az ő kegyelme, és nemzedékről nemzedékre való az ő hűsége!
101:1 Dávid zsoltára. te néked zengek éneket, Uram!
101:2 Gondom van a tökéletes útra: mikor jössz el hozzám? Szívemnek tökéletessége szerint járok én az én házamban.
101:3 Nem vetem a szemem hiábavaló dologra; a pártoskodók cselekedetét gyűlölöm: nincs köze hozzám.
101:4 A csalárd szív távol van én tőlem, gonoszt nem ismerek.
101:5 A ki titkon rágalmazza az ő felebarátját, elvesztem azt; a nagyralátót és a kevélyszívűt, azt el nem szenvedem.
101:6 Szemmel tartom a föld hűségeseit, hogy mellettem lakozzanak; a tökéletesség útjában járó, az szolgál engem.
101:7 Nem lakozik az én házamban, a ki csalárdságot mível; a ki hazugságot szól, nem állhat meg szemeim előtt.
101:8 Reggelenként elvesztem e földnek latrait, hogy kigyomláljak az Úrnak városából minden gonosztevőt.
102:1 A nyomorultnak imádsága, a mikor eleped és kiönti panaszát az Úr elé.
102:2 Uram, hallgasd meg az én imádságomat, és kiáltásom jusson te hozzád!
102:3 Ne rejtsd el a te orczádat tőlem; mikor szorongatnak engem, hajtsd hozzám a te füledet; mikor kiáltok, hamar hallgass meg engem!
102:4 Mert elenyésznek az én napjaim, mint a füst, és csontjaim, mint valami tűzhely, üszkösök.
102:5 Letaroltatott és megszáradt, mint a fű az én szívem; még kenyerem megevéséről is elfelejtkezem.
102:6 Nyögésemnek szavától csontom a húsomhoz ragadt.
102:7 Hasonló vagyok a pusztai pelikánhoz; olyanná lettem, mint a bagoly a romokon.
102:8 Virrasztok és olyan vagyok, mint a magános madár a háztetőn.
102:9 Minden napon gyaláznak engem ellenségeim, csúfolóim esküsznek én reám.
102:10 Bizony a port eszem kenyér gyanánt, és italomat könyekkel vegyítem,
102:11 A te felindulásod és búsulásod miatt; mert felemeltél engem és földhöz vertél engem.
102:12 Napjaim olyanok, mint a megnyúlt árnyék; magam pedig, mint a fű, megszáradtam.
102:13 De te Uram örökké megmaradsz, és a te emlékezeted nemzetségről nemzetségre [áll.]
102:14 Te kelj fel, könyörülj a Sionon! Mert ideje, hogy könyörülj rajta, mert eljött a megszabott idő.
102:15 Mert kedvelik a te szolgáid annak köveit, és a porát is kímélik.
102:16 És félik a népek az Úrnak nevét, és e földnek minden királya a te dicsőségedet;
102:17 Mivelhogy az Úr megépítette a Siont, megláttatta magát az ő dicsőségében.
102:18 Oda fordult a gyámoltalanok imádsága felé, és azoknak imádságát meg nem útálta.
102:19 Irattassék meg ez a következő nemzedéknek, és a teremtendő nép dicsérni fogja az Urat.
102:20 Mert alátekintett az ő szentségének magaslatáról; a mennyekből a földre nézett le az Úr.
102:21 Hogy meghallja a fogolynak nyögését, [és] hogy feloldozza a halálnak fiait.
102:22 Hogy hirdessék a Sionon az Úrnak nevét, és az ő dicséretét Jeruzsálemben.
102:23 Mikor egybegyűlnek a népek mindnyájan, és az országok, hogy szolgáljanak az Úrnak.
102:24 Megsanyargatta az én erőmet ez útban, megrövidítette napjaimat.
102:25 Ezt mondám: Én Istenem! Ne vígy el engem az én napjaimnak felén; a te esztendeid nemzedékek nemzedékéig [tartanak.]
102:26 Régente fundáltad a földet, s az egek is a te kezednek munkája.
102:27 Azok elvesznek, de te megmaradsz; mindazok elavulnak, mint a ruha; mint az öltözetet, elváltoztatod azokat, és elváltoznak.
102:28 De te ugyanaz vagy, és a te esztendeid el nem fogynak. [ (Psalms 102:29) A te szolgáidnak fiai megmaradnak, és az ő magvok erősen megáll előtted. ]
103:1 A Dávidé.
103:2 Áldjad én lelkem az Urat, és el ne feledkezzél semmi jótéteményéről.
103:3 A ki megbocsátja minden bűnödet, meggyógyítja minden betegségedet.
103:4 A ki megváltja életedet a koporsótól; kegyelemmel és irgalmassággal koronáz meg téged.
103:5 A ki jóval tölti be a te ékességedet, [és] megújul a te ifjúságod, mint a sasé.
103:6 Igazságot cselekszik az Úr, és ítéletet minden elnyomottal.
103:7 Megismertette az ő útait Mózessel; Izráel fiaival az ő cselekedeteit.
103:8 Könyörülő és irgalmas az Úr, késedelmes a haragra és nagy kegyelmű.
103:9 Nem feddődik minduntalan, és nem tartja meg haragját örökké.
103:10 Nem bűneink szerint cselekszik velünk, és nem fizet nékünk a mi álnokságaink szerint.
103:11 Mert a milyen magas az ég a földtől, olyan nagy az ő kegyelme az őt félők iránt.
103:12 A milyen távol van a napkelet a napnyugattól, olyan messze veti el tőlünk a mi vétkeinket.
103:13 A milyen könyörülő az atya a fiakhoz, olyan könyörülő az Úr az őt félők iránt.
103:14 Mert ő tudja a mi formáltatásunkat; megemlékezik róla, hogy por vagyunk.
103:15 Az embernek napjai olyanok, mint a fű, úgy virágzik, mint a mezőnek virága.
103:16 Hogyha általmegy rajta a szél, nincsen többé, és az ő helye sem ismeri azt többé.
103:17 De az Úr kegyelme öröktől fogva való és örökkévaló az őt félőkön, és az ő igazsága a fiaknak fiain;
103:18 Azokon, a kik megtartják az ő szövetségét és megemlékeznek az ő parancsolatjairól, hogy azokat megcselekedjék.
103:19 Az Úr a mennyekbe helyheztette az ő székét és az ő uralkodása mindenre kihat.
103:20 Áldjátok az Urat ő angyalai, ti hatalmas erejűek, a kik teljesítitek az ő rendeletét, hallgatván az ő rendeletének szavára.
103:21 Áldjátok az Urat minden ő serege: ő szolgái, akaratának teljesítői!
103:22 Áldjátok az Urat minden ő teremtményei, az ő uralkodásának minden helyén! Áldjad én lelkem az Urat!
104:1 Áldjad én lelkem az Urat! Uram én Istenem, nagy vagy te igen, ékességet és fenséget öltöztél magadra!
104:2 A ki körülvette magát világossággal, mint egy öltözettel, és kiterjesztette az egeket, mint egy kárpitot;
104:3 A ki vizeken építi fel az ő palotáját, a felhőket rendeli az ő szekerévé, jár a szeleknek szárnyain;
104:4 A ki a szeleket teszi követeivé, a lángoló tüzet szolgáivá.
104:5 Ő fundálta a földet az ő oszlopain, nem mozdul az meg soha örökké.
104:6 Vízáradattal, mint egy ruhával borítottad be azt, a hegyek felett is vizek állottak vala.
104:7 Egy kiáltásodtól eloszlának, és mennydörgésednek szavától szétriadának.
104:8 Hegyek emelkedének fel és völgyek szállának alá arra a helyre, a melyet fundáltál nékik.
104:9 Határt vetettél, a melyet át nem hágnak, nem térnek vissza a földnek elborítására.
104:10 A ki elbocsátja a forrásokat a völgyekbe, hogy folydogáljanak a hegyek között;
104:11 Megitassák a mezőnek minden állatát; a vadszamarak is megoltsák szomjúságukat.
104:12 Mellettök lakoznak az égnek madarai, az ágak közül hangicsálnak.
104:13 A ki megöntözi a hegyeket az ő palotájából; a te munkáidnak gyümölcséből megelégíttetik a föld.
104:14 A ki füvet sarjaszt a barmoknak és növényeket az embereknek hasznára, hogy eledelt vegyenek a földből,
104:15 És bort, a mely megvidámítja a halandónak szívét, fényesebbé teszi az orczát az olajnál; és kenyeret, a mely megerősíti a halandónak szívét.
104:16 Megelégíttetnek az Úrnak fái, a Libánonnak czédrusai, a melyeket plántált;
104:17 A melyeken madarak fészkelnek: az eszterág, a melynek a cziprusok a háza.
104:18 A magas hegyek a vadkecskéknek, a sziklák hörcsögöknek menedéke.
104:19 Teremtett holdat ünnepeknek mutatására; a napot, a mely lenyugovását tudja.
104:20 Szerzett setétséget, hogy éjszaka legyen, a melyben szétjárjanak a mezőnek összes vadai;
104:21 Az oroszlánkölykök, a melyek ordítanak a prédáért, sürgetvén Istentől eledelöket.
104:22 Ha felkél a nap, elrejtőznek és hajlékaikban heverésznek;
104:23 Az ember munkájára megy ki, és az ő dolgára mind estvéig.
104:24 Mily számtalanok a te műveid, Uram! Mindazokat bölcsen alkottad meg, és betelt a föld a te gazdagságoddal.
104:25 Ez a nagy és széles tenger! Itt vannak benne a megszámlálhatatlan csúszók; apró állatok nagyokkal együtt.
104:26 Amott gályák járnak [s] czethal, a melyet azért formáltál, hogy játszadozzék benne.
104:27 Mindazok te reád néznek, hogy megadjad eledelüket alkalmas időben.
104:28 Adsz nékik [és] ők takarnak; megnyitod kezedet, és megtelnek a te jóvoltoddal.
104:29 Elfordítod orczádat, megháborodnak; elveszed a lelköket, kimulnak és porrá lesznek újra.
104:30 Kibocsátod a te lelkedet, megújulnak, és újjá teszed a földnek színét.
104:31 Legyen az Úrnak dicsőség örökké; örvendezzen az Úr az ő teremtményeiben;
104:32 A ki, ha rátekint e földre, megrendül az; megilleti a hegyeket, és füstölögnek azok.
104:33 Éneklek az Úrnak egész életemben; zengedezek az én Istenemnek, a míg vagyok!
104:34 Legyen kedves néki az én rebegésem; örvendezem én az Úrban;
104:35 Veszszenek el a bűnösök a földről, és a hitetlenek ne legyenek többé! Áldjad én lelkem az Urat; dicsérjétek az Urat!
105:1 Magasztaljátok az Urat, hívjátok segítségül az ő nevét, hirdessétek a népek között az ő cselekedeteit!
105:2 Énekeljetek néki, zengedezzetek néki, beszéljétek el minden ő csodatételét.
105:3 Dicsekedjetek az ő szent nevével; örvendezzen azoknak a szívök, a kik keresik az Urat.
105:4 Kivánjátok az Urat és az ő erejét; keressétek az ő orczáját szüntelen.
105:5 Emlékezzetek meg az ő csodáiról, a melyeket cselekedett; jeleiről és az ő szájának ítéleteiről.
105:6 Oh Ábrahámnak, az ő szolgájának magva; oh Jákóbnak, az ő választottának fiai!
105:7 Ő, az Úr a mi Istenünk, az egész földre [kihat] az ő ítélete.
105:8 Megemlékezik az ő szövetségéről mindörökké; az ő rendeletéről, a melyet megszabott ezer nemzetségiglen;
105:9 A melyet kötött Ábrahámmal, és az ő Izsáknak tett esküvéséről.
105:10 És odaállatta azt Jákóbnak szabályul, Izráelnek örök szövetségül,
105:11 Mondván: Néked adom Kanaán földét, sors szerint való örökségetekül.
105:12 Mikor még csekély számmal valának, igen kevesen és [mintegy ]zsellérek abban,
105:13 És egyik nemzettől a másikhoz bujdosának, egyik országból a másik néphez:
105:14 Nem engedé, hogy valaki nyomorgassa őket, sőt királyokat is megfenyített miattok, [mondván:]
105:15 Meg ne illessétek az én felkentjeimet, és az én prófétáimnak ne ártsatok!
105:16 Mikor éhséget idéze elő a földön; [és] a kenyérnek minden botját eltöré,
105:17 Elküldött előttük egy férfiút, Józsefet, a ki rabul adatott vala el;
105:18 A lábait békóba szorították, ő maga vasban járt vala,
105:19 Mindazideig, a míg szava beteljesedett. Az Úr beszéde megpróbálta őt.
105:20 Elküldött a király és feloldotta őt, a népeken uralkodó, és szabaddá tette őt;
105:21 Úrrá tevé őt az ő házán, és uralkodóvá minden jószágán;
105:22 Hogy főembereit tetszése szerint kötöztetheté, és véneit is bölcsességre taníthatá.
105:23 És beméne Izráel Égyiptomba, s Jákób a Khám földén zsellérkedék.
105:24 És igen megszaporítá az ő népét, és erősebbé tevé elnyomóinál.
105:25 Elváltoztatá azoknak szívét, hogy gyűlöljék az ő népét, [és ] álnokul cselekedjenek az ő szolgáival.
105:26 Elküldte Mózest, az ő szolgáját, és Áront, a kit választott vala.
105:27 Elvégezék azok között az ő jeleit, és a csodákat a Khám földén.
105:28 Sötétséget bocsátott és elsötétítette [azt, ]és azok nem engedetlenkedtek az ő rendeleteinek.
105:29 Vizeiket vérré változtatá, és megölé az ő halaikat.
105:30 Földjük békáktól hemzsege, [még] a királyuk termeiben [is.]
105:31 Szólt, és támadának legyek és szúnyogok minden ő határukon.
105:32 Adott nékik eső gyanánt jégesőt, [és] lángoló tüzet a földjökre.
105:33 És elvevé szőlőjüket és fügefájokat, és széttördelé határuknak élő fáit.
105:34 Szólt és támada sáska, és megszámlálhatatlan cserebogár.
105:35 És megemészte minden növényt az ő földjökön, és az ő szántóföldjöknek gyümölcsét megemészté.
105:36 És megöle minden elsőszülöttet földjökön, minden erejöknek zsengéjét.
105:37 És kihozá őket ezüsttel és arannyal, és nemzetségeikben nem volt beteges.
105:38 Örült Égyiptom, mikor kijövének, mert a tőlök való félelem megszállta őket.
105:39 Felhőt terjeszte ki, hogy befedezze [őket,] és tüzet, hogy világítson éjjel.
105:40 Könyörgött és fürjeket hoza, és mennyei kenyérrel elégítette meg őket.
105:41 Megnyitotta a kősziklát és víz zúdula ki, folyóként futott a sivatagon.
105:42 Mert megemlékezett az ő szentséges igéretéről, a [melyet tőn] Ábrahámnak, az ő szolgájának.
105:43 Kihozá azért az ő népét örömmel, [és] az ő választottait vígassággal.
105:44 És nékik adá a pogányok földét, és öröklék a népek fáradságos szerzeményét.
105:45 Azért, hogy megtartsák az ő rendeleteit, és törvényeit megőrizzék. Dicsérjétek az Urat!
106:1 Dicsérjétek az Urat. mert örökkévaló az ő kegyelme.
106:2 Ki beszélhetné el az Úr nagy tetteit? és jelenthetné ki minden dicsőségét?
106:3 Boldog, a ki megtartja a törvényt, [és] igazán cselekszik minden időben.
106:4 Emlékezzél reám, Uram, népedhez való jóságodért; jőjj el hozzám szabadításoddal,
106:5 Hogy láthassam választottaidhoz való jóvoltodat, [és] örvendezhessek néped örömében; hogy dicsekedjem a te örökségeddel!
106:6 Vétkeztünk atyáinkkal együtt; bűnösök, gonoszok valánk.
106:7 Atyáink nem értették meg Égyiptomban csodáidat, nem emlegették meg kegyelmed nagyságát, hanem daczoskodtak a tengernél, a veres tengernél.
106:8 De ő megsegíté őket az ő nevéért, hogy megismertesse a maga erejét.
106:9 Rákiálta a veres tengerre és kiszáradt, s úgy vivé őket a mélységeken, mint egy síkon.
106:10 És kisegíté őket a gyűlölő kezéből; kimentette őket ellenség kezéből.
106:11 Szorongatóikat víz borította el, egy sem maradt meg belőlük.
106:12 És hittek az ő beszédeinek, [és] énekelték az ő dicséretét.
106:13 Hirtelen elfeledék cselekedeteit; nem várák az ő tanácsát!
106:14 Epekedés epeszté őket a pusztában, és próbára tevék Istent a sivatagon.
106:15 És megadá nékik, a mit kivántak; és ösztövérséget bocsáta lelkökbe.
106:16 És irigységre indulának Mózes ellen a táborban, az Úr szentje, Áron ellen.
106:17 Megnyilt a föld és elnyelé Dátánt, és beborítá Abirám seregét.
106:18 És tűz gyulladt fel azok seregében, láng égeté el a gonoszokat.
106:19 Borjút csináltak a Hóreb alatt, és hajlongtak az öntött bálvány előtt.
106:20 Felcserélték az ő dicsőségöket: ökörnek képével, a mely füvet eszik.
106:21 Elfeledkezének Istenről, szabadítójokról, a ki nagy dolgokat művelt Égyiptomban,
106:22 Csodákat a Khám országában, félelmetes dolgokat a veres tenger mellett.
106:23 Gondolta, hogy kipusztítja őket; de Mózes, az ő választottja, elébe állott a résre, hogy elfordítsa haragját, hogy el ne veszítse [őket.]
106:24 És becsmérelték a kivánatos földet, nem hittek az ő igéretének.
106:25 És morgolódtak sátraikban, és nem hallgattak az Úr szavára.
106:26 De ő felemelé kezét reájok, hogy lesújtsa őket a pusztában;
106:27 S hogy a pogányok közé dobja magvaikat, és szétszórja őket a tartományokban.
106:28 Majd hozzácsapódtak a Baál-Peorhoz, és ették a holtak áldozatait.
106:29 És felingerelték cselekedeteikkel, és zúdult reájok a csapás.
106:30 Ekkor felállott Fineás és ítélt; és a csapásnak vége lőn.
106:31 És igazságul tulajdoníttaték néki firól-fira mindörökké.
106:32 Megharagíták a Meribáh vizeinél is, és baja támadt Mózesnek miattok,
106:33 Mert megkeseríték az ő szívét, és gondatlanul szólt ajkaival.
106:34 Nem irtották ki a népeket sem, a mint utasította őket az Úr.
106:35 Sőt összeelegyedtek a pogányokkal, és eltanulták cselekedeteiket.
106:36 És tisztelték azoknak bálványait, és tőrré levének azok reájok.
106:37 És feláldozák fiaikat és leányaikat az ördögöknek,
106:38 És ártatlan vért ontának: fiaik és leányaik vérét, a kiket Kanaán bálványainak áldoztak, és megfertőzteték a föld öldökléssel.
106:39 És tisztátalanokká lőnek cselekedeteikben, és paráznákká tetteikben.
106:40 De felgyúlt az Úr haragja népe ellen, és megútálta az ő örökségét.
106:41 És odaadá őket pogányok kezébe, és gyűlölőik uralkodtak rajtok.
106:42 És sanyargatták őket ellenségeik, és görnyedtek azoknak hatalma alatt!
106:43 Számtalanszor megmentette őket, de ők felháboríták szándékaikkal, és mélyebben merültek bűneikbe.
106:44 De reájok tekintett a nyomorúság napján, mikor meghallgatá rimánkodásukat;
106:45 És megemlékezett velök kötött szövetségéről, és nagy kegyelmessége szerint megengesztelődék.
106:46 És könyörületességre indítá irántok mindazokat, a kik őket fogva elvivék.
106:47 Segíts meg minket, Urunk Istenünk, és gyűjts össze minket a pogányok közül, hogy dicsőítsük a te szent nevedet, és dicsekedjünk a te dicséreteddel.
106:48 Áldott legyen az Úr, Izráel Istene örökkön örökké, és minden nép mondja: Ámen. Dicsérjétek az Urat.
107:1 Magasztaljátok az Urat, mert jó, mert örökkévaló az ő kegyelme.
107:2 [Ezt] mondják az Úrnak megváltottai, a kiket megváltott a szorongatónak kezéből;
107:3 És a kiket összegyűjtött a [különböző] földekről: napkelet és napnyugot felől, északról és a tenger felől.
107:4 Bujdostak a pusztában, a sivatagban; lakó-város felé utat nem találtak vala.
107:5 Éhesek és szomjasok valának; lelkök is elepedt bennök.
107:6 De az Úrhoz kiáltának szorultságukban; sanyarúságukból megmenté őket.
107:7 És vezeté őket egyenes útra, hogy lakó-városhoz juthassanak.
107:8 Adjanak hálát az Úrnak az ő kegyelméért, és az ember[ek] fiai iránt való csodadolgaiért,
107:9 Hogy megelégíté a szomjúhozó lelket, és az éhező lelket betölté jóval!
107:10 A kik setétségben és a halálnak árnyékában ülnek, megkötöztetvén nyomorúsággal és vassal;
107:11 Mert ellenszegültek az Isten beszédének, és a Felségesnek tanácsát megútálták;
107:12 Azért megalázta az ő szívöket nyomorúsággal: elestek és nem volt segítségök.
107:13 De az Úrhoz kiáltának szorultságukban, sanyarúságukból kiszabadítá őket.
107:14 Kihozá őket a setétségből és a halálnak árnyékából, köteleiket pedig elszaggatá.
107:15 Adjanak hálát az Úrnak az ő kegyelméért, és az ember[ek] fiai iránt való csodadolgaiért,
107:16 Hogy összetöré az ércz-kapukat, és a vas-zárakat letördelé!
107:17 A balgatagok az ő gonoszságuknak útjáért, és az ő hamisságukért nyomorgattattak.
107:18 Minden étket útála az ő lelkök, és a halál kapujához közelgetének.
107:19 De az Úrhoz kiáltának szorultságukban: sanyarúságukból kiszabadította őket.
107:20 Kibocsátá az ő szavát és meggyógyítá őket, és kimenté őket az ő vermeikből.
107:21 Adjanak hálát az Úrnak az ő kegyelméért, és az ember[ek] fiai iránt való csodadolgaiért,
107:22 És áldozzanak hálaadásnak áldozataival, és hirdessék az ő cselekedeteit örvendezéssel!
107:23 A kik hajókon tengerre szállnak, [és] a nagy vizeken kalmárkodnak,
107:24 Azok látták az Úrnak dolgait, és az ő csodáit a mélységben.
107:25 Szólott ugyanis és szélvészt támaszta, a mely felduzzasztá a habokat.
107:26 Az égig emelkedének, a fenékig sülyedének; lelkök elolvada az inségben.
107:27 Szédülének és tántorgának, mint a részeg, és minden bölcsességöknek esze vész vala.
107:28 De az Úrhoz kiáltának az ő szorultságukban, és sanyarúságukból kivezeté őket.
107:29 Megállítá a szélvészt, hogy csillapodjék, és megcsendesedtek a habok.
107:30 És örülének, hogy lecsillapodtak vala, és vezérlé őket az ő kivánságuknak partjára.
107:31 Adjanak hálát az Úrnak az ő kegyelméért, és az ember[ek] fiai iránt való csodadolgaiért!
107:32 És magasztalják fel őt a népnek gyülekezetében, és dicsérjék őt a vének ülésében!
107:33 Folyóvizeket tett vala pusztává, és vízforrásokat szárazzá;
107:34 Gyümölcstermő földet meddő földdé, a rajta lakó népnek gonoszsága miatt.
107:35 Pusztaságot tett vala álló tavakká, és kiaszott földet vízforrásokká.
107:36 És telepített oda éhezőket, hogy lakó-városokat építsenek.
107:37 És mezőket vetének be és szőlőket plántálának, hogy hasznos gyümölcsöt szerezzenek.
107:38 És megáldá őket és igen megszaporodának, és barmaikat sem kevesbítette meg.
107:39 De megkevesedtek és meggörnyedtek vala ínség, nyomorúság és keserűség miatt.
107:40 Gyalázatot zúdított a fejedelmekre, és bujdostatta őket út nélkül való kietlenben.
107:41 De felemelé a nyomorultat az ínségből, és hasonlóvá tette a nemzetségeket a juhnyájhoz.
107:42 Látják az igazak és örvendeznek, és minden gonoszság megtartóztatja az ő száját.
107:43 A bölcs, az eszébe veszi ezeket, és meggondolják az Úrnak kegyelmességét!
108:1 Ének. Dávid zsoltára.
108:2 Kész az én szívem, oh Isten, hadd énekeljek és zengedezzek; az én dicsőségem is [kész.]
108:3 Serkenj fel te lant és hárfa, hadd keltsem fel a hajnalt!
108:4 Hálát adok néked a népek között Uram, és zengedezek néked a nemzetek között!
108:5 Mert nagy, egek felett való a te kegyelmed, és a felhőkig ér a te hűséges voltod!
108:6 Magasztaltassál fel, oh Isten, az egek felett, és dicsőséged legyen az egész földön!
108:7 Hogy megszabaduljanak a te szeretteid, segíts a te jobb kezeddel és hallgass meg engem!
108:8 Az ő szentélyében szólott az Isten: Örvendezek, hogy eloszthatom Sikhemet, és felmérhetem Sukkothnak völgyét.
108:9 Enyém Gileád, enyém Manassé; Efraim az én fejemnek védelme, Júda az én törvényrendelőm.
108:10 Moáb az én mosdómedenczém, Edomra az én saruimat vetem, Filistea felett kaczagok.
108:11 Kicsoda visz el engem a kerített városba? kicsoda vezérel engem Edomig?
108:12 Nem te vagy-é, oh Isten, a ki megvetettél minket, hogy ki ne menj, oh Isten, a mi seregeinkkel?
108:13 Adj szabadulást nékünk az ellenségtől, mert hiábavaló az emberi segítség! [ (Psalms 108:14) Istennel hatalmasan cselekszünk, és ő megtapodja ellenségeinket. ]
109:1 Az éneklőmesternek, Dávidé; zsoltár.
109:2 Mert a gonosznak szája és az álnokságnak szája felnyilt ellenem, hazug nyelvvel beszélnek én velem.
109:3 És körülvesznek engem gyűlölséges beszédekkel, és ostromolnak engem ok nélkül.
109:4 Szeretetemért ellenkeznek velem, én pedig imádkozom.
109:5 Roszszal fizetnek nékem a jóért, és gyűlölséggel az én szeretetemért.
109:6 Állíts fölibe gonoszt, és vádló álljon az ő jobb keze felől.
109:7 Mikor törvénykezik, mint gonosz jőjjön ki; még az imádsága is bűnné legyen.
109:8 Életének napjai kevesek legyenek, és a hivatalát más foglalja el.
109:9 Fiai legyenek árvákká, a felesége pedig özvegygyé.
109:10 És bujdossanak az ő fiai és kolduljanak, és elpusztult helyeiktől távol keressenek [eledelt.]
109:11 Foglalja le minden jószágát az uzsorás, és idegenek ragadozzák el szerzeményét.
109:12 Ne legyen néki, a ki kegyelmet mutasson [iránta,] és ne legyen, a ki könyörüljön az ő árváin!
109:13 Veszszen ki az ő maradéka; a második nemzedékben töröltessék el a nevök!
109:14 Atyáinak álnoksága emlékezetben legyen az Úr előtt, és anyjának bűne el ne töröltessék!
109:15 Mindenkor az Úr előtt legyenek, és emlékezetök is veszszen ki e földről,
109:16 A miatt, hogy nem gondolt arra, hogy kegyelmet gyakoroljon és üldözte a szegény és nyomorult embert, és a megkeseredett szívűt, hogy megölje.
109:17 Mivelhogy szerette az átkot, azért érte el őt; és mivel nem volt kedve az áldáshoz, azért távozék az el ő tőle.
109:18 Úgy öltözte fel az átkot, mint a ruháját, azért ment beléje, mint a víz, és az ő csontjaiba, mint az olaj.
109:19 Legyen az néki palástul, a melybe beburkolódzik, és övül, a melylyel mindenkor övezze magát.
109:20 Ez legyen jutalmok az Úrtól az én vádolóimnak, és a kik rosszat beszélnek az én lelkemre.
109:21 De te, én Uram, Istenem, bánj velem a te nevedért; mivelhogy jó a te kegyelmed, szabadíts meg engem!
109:22 Mert szegény és nyomorult vagyok én, még a szívem is megsebesíttetett én bennem.
109:23 Úgy hanyatlom el, mint az árnyék az ő megnyúlásakor; ide s tova hányattatom, mint a sáska.
109:24 Térdeim tántorognak az éhségtől, és testem megfogyatkozott a kövérségtől.
109:25 Sőt gyalázatossá lettem előttök; ha látnak engem, fejöket csóválják.
109:26 Segíts meg engem, Uram Isten; szabadíts meg engem a te kegyelmed szerint!
109:27 Hadd tudják meg, hogy a te kezed [munkája] ez, hogy te cselekedted ezt, Uram!
109:28 Átkozzanak ők, de te áldj meg! Feltámadnak, de szégyenüljenek meg és örvendezzen a te szolgád.
109:29 Öltözzenek az én vádlóim gyalázatba, és burkolózzanak szégyenökbe, mint egy köpenybe!
109:30 Hálát adok az Úrnak felettébb az én számmal, és dicsérem őt a sokaság közepette!
109:31 Mert jobb keze felől áll a szegénynek, hogy megszabadítsa azoktól, a kik elítélik annak lelkét.
110:1 Dávidé; zsoltár.
110:2 A te hatalmad pálczáját kinyújtja az Úr Sionból, [mondván:] Uralkodjál ellenségeid között!
110:3 A te néped készséggel siet a te sereggyűjtésed napján, szentséges öltözetekben; hajnalpir méhéből leszen ifjaidnak harmatja.
110:4 Megesküdt az Úr és meg nem másítja: Pap vagy te örökké Melkhisedek rendje szerint.
110:5 Az Úr a te jobbod felől; megrontja az ő haragja napján a királyokat;
110:6 Ítéletet tart a nemzetek között; telve lesz holttestekkel; összezúz messze földön minden főt.
110:7 Az út mellett való patakból iszik; ezért emeli fel az ő fejét.
111:1 Dícsérjétek az Urat.
111:2 Nagyok az Úrnak cselekedetei; kivánatosak mindazoknak, a kik gyönyörködnek azokban.
111:3 Dicsőség és méltóság az ő cselekedete, és igazsága megmarad mindvégig.
111:4 Emlékezetet szerzett az ő csudálatos dolgainak; kegyelmes és irgalmas az Úr.
111:5 Eledelt ad az őt félőknek; megemlékezik az ő szövetségéről örökké.
111:6 Cselekedeteinek erejét tudtul adta az ő népének, nékik adván a pogányok örökségét.
111:7 Kezeinek cselekedetei hűség és igazság; minden ő végzése tökéletes.
111:8 Megingathatlanok örökké és mindvégig; hívségből és egyenességből származottak.
111:9 Váltságot küldött az ő népének, elrendelte szövetségét örökre; szent és rettenetes az ő neve.
111:10 A bölcseség kezdete az Úrnak félelme; jó belátása van mindenkinek, a ki ezt gyakorolja; annak dicsérete megmarad mindvégig.
112:1 Dicsérjétek az Urat.
112:2 Hős lesz annak magva a földön; a hívek nemzedéke megáldatik.
112:3 Gazdagság és bőség lesz annak házában, s igazsága mindvégig megmarad.
112:4 Az igazakra világosság fénylik a sötétben: [attól a ki] irgalmas, kegyelmes és igaz.
112:5 Jó annak az embernek, a ki könyörül és kölcsön ad; dolgait pedig igazán végezi.
112:6 Mivelhogy soha sem ingadoz: örök emlékezetben lesz az igaz.
112:7 Semmi rossz hírtől nem fél; szíve erős, az Úrban bizakodó.
112:8 Rendületlen az ő szíve; nem fél, míglen ellenségeire lenéz.
112:9 Osztogat, adakozik a szegényeknek; igazsága megmarad mindvégig; az ő szarva felemeltetik dicsőséggel.
112:10 Látja [ezt] a gonosz és dühöng; fogait csikorgatja és eleped; a gonoszok kivánsága semmivé lesz.
113:1 Dicsérjétek az Urat.
113:2 Áldott legyen az Úr neve mostantól fogva és örökké!
113:3 Napkelettől fogva napnyugotig dicsértessék az Úr neve!
113:4 Felmagasztaltatott az Úr minden pogány nép felett; dicsősége túl van az egeken.
113:5 Kicsoda hasonló az Úrhoz, a mi Istenünkhöz, a ki a magasságban lakozik?
113:6 A ki magát megalázva, tekint szét mennyen és földön;
113:7 A ki felemeli az alacsonyt a porból, és a szűkölködőt kivonszsza a sárból,
113:8 Hogy odaültesse őket a főemberek közé, az ő népének főemberei közé;
113:9 A ki beülteti a meddőt a házba, mint magzatoknak anyját, nagy örömre. Dicsérjétek az Urat!
114:1 Mikor Izráel népe kijöve Égyiptomból, Jákóbnak házanépe az idegen nép közül:
114:2 Júda lőn az ő szentséges [népe] és Izráel az ő királysága.
114:3 A tenger látá őt és elfutamodék; a Jordán hátrafordula.
114:4 A hegyek szöknek vala, mint a kosok, s a halmok, mint a juhoknak bárányai.
114:5 Mi a bajod, te tenger, hogy megfutamodál, és te Jordán, hogy hátrafordulál?
114:6 Hegyek, hogy szöktök vala, mint a kosok? Ti halmok, mint a juhoknak bárányai?
114:7 Indulj meg te föld az Úr orczája előtt, a Jákób Istene előtt,
114:8 A ki átváltoztatja a kősziklát álló tóvá, és a szirtet vizek forrásává.
115:1 Nem nékünk Uram, nem nékünk, hanem a te nevednek adj dicsőséget, a te kegyelmedért és hívségedért!
115:2 Miért mondanák a pogányok: Hol van hát az ő Istenök?
115:3 Pedig a mi Istenünk az égben van, és a mit akar, azt mind megcselekszi.
115:4 Azoknak bálványa ezüst és arany, emberi kezek munkája.
115:5 Szájok van, de nem szólanak; szemeik vannak, de nem látnak;
115:6 Füleik vannak, de nem hallanak; orruk van, de nem szagolnak;
115:7 Kezeik vannak, de nem tapintanak, lábaik vannak, de nem járnak, nem szólanak az ő torkukkal.
115:8 Hasonlók legyenek azokhoz készítőik, [és] mindazok, a kik bíznak bennök!
115:9 Izráel! te az Úrban bízzál; az ilyenek segítsége és paizsa ő.
115:10 Áronnak háza! az Úrban bízzál; az ilyenek segítsége és paizsa ő.
115:11 A kik félitek az Urat, az Úrban bízzatok; az ilyenek segítsége és paizsa ő.
115:12 Az Úr megemlékezik mi rólunk [és] megáld [minket]; megáldja Izráel házát, megáldja Áronnak házát.
115:13 Megáldja azokat, a kik félik az Urat, a kicsinyeket és a nagyokat.
115:14 Szaporítson titeket az Úr, titeket és a ti fiaitokat.
115:15 Áldottai vagytok ti az Úrnak, a ki teremtette a mennyet és a földet.
115:16 Az egek az Úrnak egei, de a földet az ember fiainak adta.
115:17 Nem a meghaltak dicsérik az Urat, sem nem azok, a kik alászállanak a csendességbe.
115:18 De mi áldjuk az Urat mostantól fogva mindörökké. Dicsérjétek az Urat!
116:1 Szeretem az Urat, mert meghallgatja esedezéseim szavát.
116:2 Mert az ő fülét felém fordítja, azért segítségül hívom őt egész életemben.
116:3 Körülvettek engem a halál kötelei, és a pokol szorongattatásai támadtak meg engem; nyomorúságba és ínségbe jutottam.
116:4 És az Úrnak nevét segítségül hívám: Kérlek Uram, szabadítsd meg az én lelkemet!
116:5 Az Úr kegyelmes és igaz, és a mi Istenünk irgalmas.
116:6 Az Úr megőrzi az alázatosokat; én ügyefogyott voltam és megszabadított engem.
116:7 Térj meg én lelkem a te nyugodalmadba, mert az Úr jól tett teveled.
116:8 Minthogy megszabadítottad lelkemet a haláltól, szemeimet a könyhullatástól [és] lábamat az eséstől:
116:9 Az Úr orczája előtt fogok járni az élőknek földén.
116:10 Hittem, azért szóltam; [noha] igen megaláztatott valék.
116:11 Csüggedezésemben ezt mondtam én: Minden ember hazug.
116:12 Mivel fizessek az Úrnak minden hozzám való jótéteményéért?
116:13 A szabadulásért való poharat felemelem, és az Úrnak nevét hívom segítségül.
116:14 Az Úr iránt való fogadásaimat megadom az ő egész népe előtt.
116:15 Az Úr szemei előtt drága az ő kegyeseinek halála.
116:16 Uram! én bizonyára a te szolgád vagyok; szolgád vagyok én, a te szolgáló leányodnak fia, te oldoztad ki az én köteleimet.
116:17 Néked áldozom hálaadásnak áldozatával, és az Úr nevét hívom segítségül.
116:18 Az Úr iránt való fogadásaimat megadom az ő egész népe előtt,
116:19 Az Úr házának tornáczaiban, te benned, oh Jeruzsálem! Dicsérjétek az Urat!
117:1 Dicsérjétek az Urat mind, ti pogányok; magasztalják őt mind a népek!
117:2 Mert nagy az ő kegyelmessége mi hozzánk, és az Úrnak igazsága megmarad örökké. Dicsérjétek az Urat!
118:1 Magasztaljátok az Urat, mert jó, mert örökkévaló az ő kegyelme!
118:2 Mondja hát Izráel, hogy örökkévaló az ő kegyelme!
118:3 Mondja hát az Áron háza, hogy örökkévaló az ő kegyelme!
118:4 Mondják hát, a kik félik az Urat, hogy örökkévaló az ő kegyelme!
118:5 Szükségemben segítségül hívám az Urat, meghallgatott [és] tágas térre [tett] engem az Úr.
118:6 Velem van az Úr, nem félek; mit árthat nékem ember?
118:7 Velem van az Úr az én segítőim közt, és nézni fogok az én gyűlölőimre.
118:8 Jobb az Úrban bízni, mint emberekben reménykedni.
118:9 Jobb az Úrban bízni, mint főemberekben reménykedni.
118:10 Körülvettek engem mind a pogányok, de az Úr nevében elvesztém őket.
118:11 Körülvettek, bizony körülvettek engem, de az Úr nevében elvesztém őket.
118:12 Körülvettek engem, mint méhek; eloltattak, mint tövis-tűz, mert az Úr nevében elvesztém őket.
118:13 Igen taszítottál engem, hogy elessem; de az Úr megsegített engem.
118:14 Erősségem és énekem az Úr, és ő lőn nékem szabadulásul.
118:15 Vígasságnak és szabadulásnak szava van az igazak sátoraiban: Az Úrnak jobbkeze hatalmasan cselekedett!
118:16 Az Úrnak jobbkeze felmagasztaltatott; az Úrnak jobbkeze hatalmasan cselekedett!
118:17 Nem halok meg, hanem élek, és hirdetem az Úrnak cselekedeteit!
118:18 Keményen megostorozott engem az Úr; de nem adott át engem a halálnak.
118:19 Nyissátok meg nékem az igazságnak kapuit, hogy bemenjek azokon [és] dicsérjem az Urat!
118:20 Ez az Úrnak kapuja; igazak mennek be azon.
118:21 Magasztallak téged, hogy meghallgattál, és szabadításomul lettél!
118:22 A kő a melyet az építők megvetettek, szegeletkővé lett!
118:23 Az Úrtól lett ez, csodálatos ez a mi szemeink előtt!
118:24 Ez a nap az, a melyet az Úr rendelt; örvendezzünk és vígadjunk ezen!
118:25 Oh Uram, segíts most; oh Uram, adj most jó előmenetelt!
118:26 Áldott, a ki jő az Úrnak nevében; áldunk titeket, a kik az Úr házából valók vagytok!
118:27 Isten az Úr és ő világosított meg minket. Kötelekkel kössétek az ünnepi áldozatot az oltár szarvához.
118:28 Istenem vagy te, azért hálát adok néked! Én Istenem, magasztallak téged.
118:29 Magasztaljátok az Urat, mert jó; mert örökkévaló az ő kegyelme!
119:1 Boldogok, a kiknek útjok feddhetetlen, a kik az Úr törvényében járnak.
119:2 Boldogok, a kik megőrzik az ő bizonyságait, [és] teljes szívből keresik őt.
119:3 És nem cselekesznek hamisságot; az ő útaiban járnak.
119:4 Te parancsoltad [Uram,] hogy határozataidat jól megőrizzük.
119:5 Vajha igazgattatnának az én útaim a te rendeléseid megőrzésére!
119:6 Akkor nem szégyenülnék meg, ha figyelnék minden parancsolatodra!
119:7 Hálát adok néked tiszta szívből, hogy megtanítottál engem a te igazságod ítéleteire.
119:8 A te rendeléseidet megőrzöm; soha ne hagyj el engem!
119:9 Mi módon őrizheti meg tisztán az ifjú az ő útát, ha nem a te beszédednek megtartása által?
119:10 Teljes szívből kerestelek téged: ne engedj eltévedeznem a te parancsolataidtól!
119:11 Szívembe rejtettem a te beszédedet, hogy ne vétkezzem ellened.
119:12 Áldott vagy te, Uram! Taníts meg engem a te rendeléseidre.
119:13 Ajkaimmal hirdetem a te szádnak minden ítéletét.
119:14 Inkább gyönyörködöm a te bizonyságaidnak útjában, mint minden gazdagságban.
119:15 A te határozataidról gondolkodom, és a te ösvényeidre nézek.
119:16 Gyönyörködöm a te rendeléseidben; a te beszédedről nem feledkezem el.
119:17 Tégy jól a te szolgáddal, hogy éljek és megtartsam a te beszédedet.
119:18 Nyisd meg az én szemeimet, hogy szemléljem a te törvényednek csodálatos voltát.
119:19 Jövevény vagyok e földön, ne rejtsd el tőlem a te parancsolataidat.
119:20 Elfogyatkozik az én lelkem, a te ítéleteid után való szüntelen vágyódás miatt.
119:21 Megdorgálod a kevélyeket; átkozottak, a kik elhajolnak parancsolataidtól.
119:22 Fordítsd el rólam a szidalmat és gyalázatot, mert megőriztem a te bizonyságaidat!
119:23 Még ha fejedelmek összeülnek, ellenem beszélnek is; a te szolgád a te rendeléseidről gondolkodik.
119:24 A te bizonyságaid én gyönyörűségem, [és] én tanácsadóim.
119:25 Lelkem a porhoz tapad; eleveníts meg engem a te igéreted szerint.
119:26 Útaimat elbeszéltem előtted és te meghallgattál engem; taníts meg a te rendeléseidre!
119:27 Add értenem a te határozataidnak útát, hogy gondolkodjam a te csodálatos dolgaidról!
119:28 Sír a lelkem a keserűség miatt; vigasztalj meg a te igéd szerint!
119:29 A hamisságnak útját távoztasd el tőlem, és a te törvényeddel ajándékozz meg engem!
119:30 Az igazság útját választottam; a te ítéleteid forognak előttem.
119:31 Ragaszkodom a te bizonyságaidhoz; Uram, ne hagyj megszégyenülni!
119:32 A te parancsolataidnak útján járok, ha megvigasztalod az én szívemet!
119:33 Taníts meg Uram a te rendeléseidnek útjára, hogy megőrizzem azt mindvégig.
119:34 Oktass, hogy megőrizzem a te törvényedet, és megtartsam azt teljes szívemből.
119:35 Vezérelj a te parancsolataidnak útján, mert gyönyörködöm abban.
119:36 Hajtsd szívemet a te bizonyságaidhoz, és ne a telhetetlenségre.
119:37 Fordítsd el az én szemeimet, hogy ne lássanak hiábavalóságot; a te útadon éltess engemet.
119:38 Teljesítsd igéretedet a te szolgádnak, a ki fél téged.
119:39 Fordítsd el tőlem a gyalázatot, a mitől félek; hiszen jók a te ítéleteid.
119:40 Ímé, kivánkozom a te határozataid után; éltess engem a te igazságod által.
119:41 És szálljon reám, Uram, a te kegyelmed, a te szabadításod, a mint megigérted,
119:42 Hogy megfelelhessek az engem gyalázónak, hiszen bizodalmam van a te igédben!
119:43 És az igazságnak beszédét se vedd el soha az én számtól, mert várom a te ítéleteidet!
119:44 És megtartom a te törvényedet mindenkor és mindörökké.
119:45 És tágas téren járok, mert a te határozataidat keresem.
119:46 És a királyok előtt szólok a te bizonyságaidról, és nem szégyenülök meg.
119:47 És gyönyörködöm a te parancsolataidban, a melyeket szeretek.
119:48 És felemelem kezeimet a te parancsolataidra, a melyeket szeretek, és gondolkodom a te rendeléseidről.
119:49 Emlékezzél meg a te szolgádnak [adott] igédről, a melyhez nékem reménységet adtál!
119:50 Ez vigasztalásom nyomorúságomban, mert a te beszéded megelevenít engem.
119:51 A kevélyek szerfelett gúnyoltak engem; nem hajlottam el a te törvényedtől.
119:52 Megemlékezem a te öröktől fogva való ítéleteidről Uram, és vigasztalódom.
119:53 Harag vett rajtam erőt az istentelenek miatt, a kik elhagyták a te törvényedet.
119:54 Ének volt rám nézve minden parancsolatod bujdosásomnak hajlékában.
119:55 Uram! a te nevedről emlékezem éjjel, és megtartom a te törvényedet.
119:56 Ez jutott nékem, hogy a te határozataidat megőriztem.
119:57 Azt mondám Uram, hogy az én részem a te beszédeidnek megtartása.
119:58 Teljes szívből könyörgök a te színed előtt: könyörülj rajtam a te igéreted szerint!
119:59 Meggondoltam az én útaimat, és lábaimat a te bizonyságaidhoz fordítom.
119:60 Sietek és nem mulasztom el, hogy megtartsam a te parancsolataidat.
119:61 Az istentelenek kötelei körülkerítettek engem; [de] a te törvényedről el nem feledkezem.
119:62 Éjfélkor felkelek, hogy hálát adjak néked, igazságod ítéleteiért.
119:63 Társok vagyok mindazoknak, a kik félnek téged, és a kik határozataidat megtartják.
119:64 A te kegyelmeddel, oh Uram, teljes e föld: taníts meg engem rendeléseidre!
119:65 Jót cselekedtél a te szolgáddal, Uram, a te igéd szerint.
119:66 Az okosságnak és tudománynak drága voltára taníts meg engem, mert hiszek a te parancsolataidnak.
119:67 Minekelőtte megaláztattam, tévelyegtem vala; most pedig vigyázok a te szódra.
119:68 Jó vagy te és jóltevő, taníts meg engem a te rendeléseidre.
119:69 A kevélyek hazugságot költöttek reám, [de] én teljes szívből megtartom a te parancsolataidat.
119:70 Kövér az ő szívök, mint a háj; de én a te törvényedben gyönyörködöm.
119:71 Jó nékem, hogy megaláztál, azért, hogy megtanuljam a te rendeléseidet.
119:72 A te szádnak törvénye jobb nékem, mint sok ezer arany és ezüst.
119:73 A te kezeid teremtettek és erősítettek meg engem; oktass, hogy megtanuljam parancsolataidat.
119:74 A kik téged félnek, látnak engem és örvendeznek, mivel a te igédben van az én reménységem.
119:75 Tudom Uram, hogy a te ítéleteid igazak, és igazságosan aláztál meg engem.
119:76 Legyen velem a te kegyelmed, hogy megvígasztalódjam a te szolgádnak tett igéreted szerint.
119:77 Szálljon reám a te irgalmasságod, hogy éljek, mert a te törvényedben gyönyörködöm.
119:78 Szégyenüljenek meg a kevélyek, a kik csalárdul elnyomtak engem, [holott] én a te határozataidról gondolkodom.
119:79 Forduljanak hozzám, a kik téged félnek, és ismerik a te bizonyságaidat!
119:80 Legyen az én szívem feddhetetlen a te rendeléseidben, hogy meg ne szégyenüljek.
119:81 Elfogyatkozik az én lelkem a te szabadításod [kivánása] miatt; a te igédben van az én reménységem.
119:82 A te beszéded [kivánása] miatt elfogyatkoznak az én szemeim, mondván: mikor vígasztalsz meg engem?
119:83 Noha olyanná lettem, mint a füstön levő tömlő; a te rendeléseidről el nem feledkezem.
119:84 Mennyi a te szolgádnak napja, [és] mikor tartasz ítéletet az én üldözőim felett?
119:85 Vermet ástak nékem a kevélyek, a kik nem a te törvényed szerint [élnek.]
119:86 Minden parancsolatod igaz; csalárdul üldöznek engem; segíts meg engem!
119:87 Csaknem semmivé tettek engem e földön, de én nem hagytam el a te határozataidat.
119:88 A te kegyelmed szerint eleveníts meg engem, hogy megőrizhessem a te szádnak bizonyságait.
119:89 Uram! örökké megmarad a te igéd a mennyben.
119:90 Nemzedékről nemzedékre van a te igazságod, te erősítetted meg a földet és áll az.
119:91 A te ítéleteid szerint áll minden ma is; mert minden, a mi van, te néked szolgál.
119:92 Ha nem a te törvényed lett volna az én gyönyörűségem, akkor elvesztem volna az én nyomorúságomban.
119:93 Soha sem feledkezem el a te határozataidról, mert azok által elevenítettél meg engem.
119:94 Tied vagyok, tarts meg engem, mert a te határozataidat keresem.
119:95 Vártak rám a gonoszok, hogy elveszessenek, [de] én a te bizonyságaidra figyelek.
119:96 Látom, minden tökéletes dolognak vége van, de a te parancsolatodnak nincs határa.
119:97 Mely igen szeretem a te törvényedet, egész napestig arról gondolkodom!
119:98 Az én ellenségeimnél bölcsebbé teszel engem a te parancsolataiddal, mert mindenkor velem vannak azok.
119:99 Minden tanítómnál értelmesebb lettem, mert a te bizonyságaid az én gondolataim.
119:100 Előrelátóbb vagyok, mint az öreg emberek, mert vigyázok a te határozataidra.
119:101 Minden gonosz ösvénytől visszatartóztattam lábaimat, hogy megtartsam a te beszédedet.
119:102 Nem távoztam el a te ítéleteidtől, mert te oktattál engem.
119:103 Mily édes az én ínyemnek a te beszéded; méznél [édesbb] az az én számnak!
119:104 A te határozataidból leszek értelmes, gyűlölöm azért a hamisságnak minden ösvényét.
119:105 Az én lábamnak szövétneke a te igéd, és ösvényemnek világossága.
119:106 Megesküdtem és megállom, hogy megtartom a te igazságodnak ítéleteit.
119:107 Felette nagy nyomorúságban vagyok; Uram, eleveníts meg a te igéd szerint.
119:108 Szájamnak önkéntes áldozatai legyenek kedvesek előtted Uram! és taníts meg a te ítéleteidre.
119:109 Lelkem mindig veszedelemben van, mindazáltal a te törvényedről el nem feledkezem.
119:110 Tőrt vetettek ellenem az istentelenek, de a te határozataidtól el nem tévelyedtem.
119:111 A te bizonyságaid az én örökségem mindenha, mert szívemnek örömei azok.
119:112 Az én szívem hajlik a te rendeléseid teljesítésére mindenha [és] mindvégig.
119:113 Az állhatatlanokat gyűlölöm, de a te törvényedet szeretem.
119:114 Menedékem és paizsom vagy te; igédben van az én reménységem.
119:115 Távozzatok tőlem gonoszok, hogy megőrizzem az én Istenemnek parancsolatait.
119:116 Támogass engem a te beszéded szerint, hogy éljek, és ne engedd, hogy megszégyenüljek reménységemben.
119:117 Segélj, hogy megmaradjak, és gyönyörködjem a te rendeléseidben szüntelen.
119:118 Megtapodod mindazokat, a kik rendeléseidtől elhajolnak, mert az ő álnokságuk hazugság.
119:119 Mint salakot mind elveted e földnek istenteleneit, azért szeretem a te bizonyságaidat.
119:120 Borzad testem a tőled való félelem miatt, és félek a te ítéleteidtől.
119:121 Méltányosságot és igazságot cselekedtem; ne adj át nyomorgatóimnak!
119:122 Légy kezes a te szolgádért az ő javára, hogy a kevélyek el ne nyomjanak engem.
119:123 Szemeim epekednek a te szabadításod és a te igazságod beszéde után.
119:124 Cselekedjél a te szolgáddal a te kegyelmességed szerint, és a te rendeléseidre taníts meg engem!
119:125 Szolgád vagyok, oktass, hogy megismerjem a te bizonyságaidat!
119:126 Ideje, hogy az Úr cselekedjék; megrontották a te törvényedet.
119:127 Inkább szeretem azért a te parancsolataidat, mint az aranyat, mint a legtisztább aranyat.
119:128 Igaznak tartom azért minden határozatodat, és a hamisságnak minden ösvényét gyűlölöm.
119:129 Csodálatosak a te bizonyságaid, azért az én lelkem megőrzi azokat.
119:130 A te beszéded megnyilatkozása világosságot ad, [és] oktatja az együgyűeket.
119:131 Szájamat feltátom és lihegek, mert kivánom a te parancsolataidat.
119:132 Tekints reám és könyörülj rajtam, a miképen szoktál a te nevednek kedvelőin.
119:133 Vezéreld útamat a te igéd szerint, és ne engedd, hogy valami hamisság uralkodjék rajtam!
119:134 Oltalmazz meg az emberek erőszakosságától, hogy megőrizzem a te határozataidat!
119:135 A te orczádat világosítsd meg a te szolgádon, és taníts meg a te rendeléseidre!
119:136 Víznek folyásai erednek az én szemeimből azok miatt, a kik nem tartják meg a te törvényedet.
119:137 Igaz vagy Uram, és a te ítéleted igazságos.
119:138 A te bizonyságaidat igazságban és hűségben jelentetted meg, és mindenek felett való egyenességben.
119:139 Buzgóságom megemészt engem, mert elfeledkeztek a te beszédedről az én ellenségeim.
119:140 Felettébb tiszta a te beszéded, és a te szolgád szereti azt.
119:141 Kicsiny vagyok én és megvetett, [de] a te határozataidról el nem feledkezem.
119:142 A te igazságod igazság örökké, és a te törvényed igaz.
119:143 Nyomorúság és keserűség ért engem, [de] a te parancsolataid gyönyörűségeim nékem.
119:144 A te bizonyságaidnak igazsága örökkévaló; oktass, hogy éljek!
119:145 Teljes szívből kiáltok hozzád, hallgass meg, Uram! megtartom a te rendeléseidet.
119:146 Segítségül hívlak: tarts meg engem, és megőrzöm a te bizonyságaidat.
119:147 Hajnal előtt felkelek, kiáltok hozzád; a te beszédedben van reménységem.
119:148 Szemeim megelőzik az éjjeli őrséget, hogy a te beszédedről gondolkodjam.
119:149 Hallgasd meg az én szómat a te kegyelmességed szerint, Uram! Eleveníts meg a te jóvoltod szerint!
119:150 Közelgetnek [hozzám] az én gonosz háborgatóim, a kik a te törvényedtől messze távoztak.
119:151 Közel vagy te, Uram! és minden te parancsolatod igazság.
119:152 Régtől fogva tudom a te bizonyságaid felől, hogy azokat örökké állandókká tetted.
119:153 Lásd meg az én nyomorúságomat és szabadíts meg engem; mert a te törvényedről nem felejtkezem el!
119:154 Te perelj peremben és ments meg; a te beszéded szerint eleveníts meg engem!
119:155 Távol van a gonoszoktól a szabadítás, mert nem törődnek a te rendeléseiddel.
119:156 Nagy a te irgalmasságod, Uram! A te ítéletid szerint eleveníts meg engem.
119:157 Sokan vannak az én háborgatóim és üldözőim, [de] nem térek el a te bizonyságaidtól.
119:158 Láttam a hűteleneket és megundorodtam, hogy a te mondásodat meg nem tartják.
119:159 Lásd meg Uram, hogy a te határozataidat szeretem; a te kegyelmességed szerint eleveníts meg engem!
119:160 A te igédnek summája igazság, és a te igazságod ítélete mind örökkévaló.
119:161 A fejedelmek ok nélkül üldöztek engem; [de] a te igédtől félt az én szívem.
119:162 Gyönyörködöm a te beszédedben, mint a ki nagy nyereséget talált.
119:163 A hamisságot gyűlölöm és útálom; a te törvényedet szeretem.
119:164 Naponként hétszer dicsérlek téged, a te igazságodnak ítéleteiért.
119:165 A te törvényed kedvelőinek nagy békességök van, és nincs bántódásuk.
119:166 Várom a te szabadításodat, oh Uram! és a te parancsolataidat cselekszem.
119:167 Az én lelkem megtartja a te bizonyságaidat, és azokat igen szeretem.
119:168 Megtartom a te határozataidat és bizonyságaidat, mert minden útam nyilván van előtted.
119:169 Oh Uram! hadd szálljon az én könyörgésem a te színed elé; tégy bölcscsé engem a te igéd szerint.
119:170 Jusson elődbe az én imádságom; a te beszéded szerint szabadíts meg engem!
119:171 Ajkaim dicséretet zengjenek, mert megtanítasz a te rendeléseidre.
119:172 Nyelvem a te beszédedről énekel, mert minden parancsolatod igaz.
119:173 Legyen segítségemre a te kezed, mert a te határozataidat választottam!
119:174 Uram! vágyódom a te szabadításod után, és a te törvényed nékem gyönyörűségem.
119:175 Éljen az én lelkem, hogy dicsérjen téged, és a te ítéleteid segítsenek rajtam!
119:176 Tévelygek, mint valami elveszett juh: keresd meg a te szolgádat; mert a te parancsolataidat nem felejtettem el!
120:1 Grádicsok éneke.
120:2 Mentsd meg, Uram, lelkemet a hazug ajaktól [és ]a csalárd nyelvtől!
120:3 Mit adjanak néked, vagy mit nyujtsanak néked, te csalárd nyelv?!
120:4 Vitéznek hegyes nyilait fenyőfa parázsával.
120:5 Jaj nékem, hogy Mésekben bujdosom és a Kédár sátrai közt lakom!
120:6 Sok ideje lakozik az én lelkem a békességnek gyűlölőivel!
120:7 Magam vagyok a békesség, de mihelyt megszólalok, ők viadalra [készek.]
121:1 Grádicsok éneke.
121:2 Az én segítségem az Úrtól van, a ki teremtette az eget és földet.
121:3 Nem engedi, hogy lábad inogjon; nem szunnyad el a te őriződ.
121:4 Ímé, nem szunnyad és nem alszik az Izráelnek őrizője!
121:5 Az Úr a te őriződ, az Úr a te árnyékod a te jobbkezed felől.
121:6 Nappal a nap meg nem szúr téged, sem éjjel a hold.
121:7 Az Úr megőriz téged minden gonosztól, megőrzi a te lelkedet.
121:8 Megőrzi az Úr a te ki- és bemeneteledet, mostantól fogva mindörökké!
122:1 Grádicsok éneke, Dávidtól. Örvendezek, mikor mondják nékem: Menjünk el az Úr házába!
122:2 Ott álltak a mi lábaink a te kapuidban, oh Jeruzsálem!
122:3 Jeruzsálem, te [szépen] épült, mint a jól egybeszerkesztett város!
122:4 A hová feljárnak a nemzetségek, az Úrnak nemzetségei, bizonyságul Izráelnek, az Úr nevének tiszteletére.
122:5 Mert ott ülnek az ítélőszékek, Dávid házának székei.
122:6 Könyörögjetek Jeruzsálem békességéért; legyenek boldogok a téged szeretők!
122:7 Békesség legyen a te várfalaid között, csendesség a te palotáidban.
122:8 Atyámfiaiért és barátaimért hadd mondhassam: béke veled!
122:9 Az Úrnak, a mi Istenünknek házáért hadd kivánhassak jót tenéked!
123:1 Grádicsok éneke.
123:2 Ímé, mint a szolgák szemei uroknak kezére, mint a szolgalány szemei asszonya kezére: úgy [néznek] szemeink az Úrra, a mi Istenünkre, mígnem megkönyörül rajtunk!
123:3 Könyörülj rajtunk, Uram, könyörülj rajtunk! Mert igen elteltünk gyalázattal.
123:4 Lelkünk igen eltelt a gazdagok csúfolkodásával, és a kevélyek gyalázkodásával.
124:1 Grádicsok éneke, Dávidtól.
124:2 Ha nem az Úr az, a ki velünk volt, mikor ránk támadtak az emberek:
124:3 Akkor elevenen nyeltek volna el minket, a mint felgerjedt haragjok ellenünk;
124:4 Akkor elborítottak volna minket a vizek, patak futott volna át felettünk;
124:5 Akkor átfutottak volna rajtunk a felbőszült vizek.
124:6 Áldott az Úr, a ki nem adott minket fogaik prédájául!
124:7 Lelkünk megszabadult, mint a madár, a madarásznak tőréből. A tőr elszakadt, mi pedig megszabadultunk.
124:8 A mi segítségünk az Úr nevében van, a ki teremtette az eget és földet.
125:1 Grádicsok éneke.
125:2 Jeruzsálemet hegyek veszik körül, az Úr pedig körülveszi az ő népét mostantól fogva mindörökké.
125:3 Mert nem pihen meg a gonoszság pálczája az igazak részén, hogy rosszra ne nyújtsák ki kezeiket az igazak.
125:4 Tégy jól, Uram, a jókkal, és a szívök szerint igazakkal!
125:5 A görbe utakra tévedezőket pedig ragadtassa el az Úr, együtt a gonosztevőkkel; békesség legyen Izráelen!
126:1 Grádicsok éneke.
126:2 Akkor megtelt a szánk nevetéssel, nyelvünk pedig vígadozással. Akkor így szóltak a pogányok: Hatalmasan cselekedett ezekkel az Úr!
126:3 Hatalmasan cselekedett velünk az Úr, azért örvendezünk.
126:4 Hozd vissza, Uram, a mi foglyainkat, mint patakokat a déli földön!
126:5 A kik könyhullatással vetnek, vígadozással aratnak majd.
126:6 A ki vetőmagját sírva emelve megy tova, vígadozással jő elő, kévéit emelve.
127:1 Grádicsok éneke Salamontól. Ha az Úr nem építi a házat, hiába dolgoznak azon annak építői. Ha az Úr nem őrzi a várost, hiába vigyáz az őriző.
127:2 Hiába néktek korán felkelnetek, későn feküdnötök, fáradsággal szerzett kenyeret ennetek! Szerelmesének álmában ád eleget.
127:3 Ímé, az Úrnak öröksége, a fiak; az anyaméh gyümölcse: jutalom.
127:4 Mint a nyilak a hősnek kezében, olyanok a serdülő fiak.
127:5 Boldog ember, a ki ilyenekkel tölti meg tegzét; nem szégyenülnek meg, ha ellenséggel szólnak a kapuban.
128:1 Grádicsok éneke. a ki az ő útaiban jár!
128:2 Bizony, kezed munkáját eszed! Boldog vagy és jól van dolgod.
128:3 Feleséged, mint a termő szőlő házad belsejében; fiaid, mint az olajfacsemeték asztalod körül.
128:4 Ímé, így áldatik meg a férfiú, a ki féli az Urat!
128:5 Megáld téged az Úr a Sionról, hogy boldognak lássad Jeruzsálemet életednek minden idejében;
128:6 És meglássad fiaidnak fiait; békesség legyen Izráelen!
129:1 Grádicsok éneke.
129:2 Sokat szorongattak engem ifjúságom óta, még sem bírtak velem.
129:3 Szántók szántottak hátamon, hosszúra nyujtották barázdáikat.
129:4 Igaz az Úr! Elszaggatja a gonoszok kötelét.
129:5 Megszégyenülnek és hátraszorulnak mindazok, a kik gyűlölik a Siont.
129:6 Olyanok lesznek, mint a háztetőn a fű, a mely kiszárad, mielőtt letépnék.
129:7 A melyet sem arató nem szed markába, sem kévekötő az ölébe.
129:8 Az átutazók se mondják: Az Úr áldása rátok! Áldunk benneteket az Úrnak nevében!
130:1 Grádicsok éneke.
130:2 Uram, hallgasd meg az én szómat; legyenek füleid figyelmetesek könyörgő szavamra!
130:3 Ha a bűnöket számon tartod, Uram: Uram, kicsoda maradhat meg?!
130:4 Hiszen te nálad van a bocsánat, hogy féljenek téged!
130:5 Várom az Urat, várja az én lelkem, és bízom az ő igéretében.
130:6 [Várja] lelkem az Urat, jobban, mint az őrök a reggelt, az őrök a reggelt.
130:7 Bízzál Izráel az Úrban, mert az Úrnál van a kegyelem, és bőséges nála a szabadítás!
130:8 Meg is szabadítja ő Izráelt minden ő bűnéből.
131:1 Grádicsok éneke; Dávidtól. Uram, nem fuvalkodott fel az én szívem, szemeim sem láttak magasra, és nem jártam nagy dolgok után, erőmet haladó csodadolgok után;
131:2 Sőt lecsendesítém és elnémítám lelkemet. A milyen az elválasztott gyermek az anyjánál; mint az elválasztott gyermek, olyan bennem az én lelkem.
131:3 Bízzál Izráel az Úrban mostantól fogva mindörökké!
132:1 Grádicsok éneke.
132:2 A ki megesküdt az Úrnak, fogadást tőn a Jákób Istenének:
132:3 Nem megyek be sátoros házamba, nem hágok fel háló-nyoszolyámba;
132:4 Nem bocsátok álmot szemeimre s pilláimra szendert;
132:5 Míg helyet nem találok az Úrnak, Jákób Istenének hajlékot!
132:6 Ímé, hallottunk róla Efratában; rátaláltunk Jaar térségein:
132:7 Hadd menjünk be az ő hajlékaiba, boruljunk le lábainak zsámolyához!
132:8 Indulj Uram, a te nyugvóhelyedre: te és a te hatalmadnak ládája!
132:9 Papjaid öltözködjenek igazságba, kegyeltjeid pedig örvendezzenek!
132:10 Dávidért, a te szolgádért, ne fordulj el felkented színétől!
132:11 Hűséget esküdött az Úr Dávidnak, nem tér el attól: Ágyékod gyümölcsét ültetem székedbe;
132:12 Ha megtartják fiaid szövetségemet és bizonyságomat, a melyekre megtanítom őket, fiaik is mindörökké székedben ülnek.
132:13 Mert a Siont választotta ki az Úr, azt szerette meg magának lakhelyül:
132:14 Ez lesz nyugovóhelyem örökre; itt lakozom, mert ezt szeretem;
132:15 Eleséggel megáldom gazdagon, szegényeit jóltartom kenyérrel;
132:16 Papjait meg felruházom szabadítással, és vígan örvendeznek kegyeltjei.
132:17 Megnövesztem ott Dávidnak hatalmát, szövétneket szerzek az én felkentemnek.
132:18 Ellenségeire szégyent borítok, rajta pedig koronája ragyog.
133:1 Grádicsok éneke Dávidtól. Ímé, mily jó és mily gyönyörűséges, a mikor együtt lakoznak az atyafiak!
133:2 Mint a drága olaj a fejen, a mely aláfoly a szakállon, az Áron szakállán; a mely lefoly köntöse prémjére;
133:3 Mint a Hermon harmatja, a mely leszáll Sion hegyeire. Csak oda küld áldást az Úr és életet örökké!
134:1 Grádicsok éneke.
134:2 Emeljétek fel kezeiteket a szenthelyen, és áldjátok az Urat!
134:3 Áldjon meg téged az Úr a Sionról, a ki teremtette az eget és a földet!
135:1 Dicsérjétek az Urat!
135:2 A kik álltok az Úrnak házában, Istenünk házának pitvaraiban.
135:3 Dicsérjétek az Urat, mert jó az Úr; zengjétek nevét, mert gyönyörűséges!
135:4 Mert kiválasztá magának az Úr Jákóbot, Izráelt a saját örökségéül.
135:5 Én bizony tudom, hogy nagy az Úr, és a mi Urunk minden istennél különb.
135:6 Mind megteszi az Úr, a mit akar: az egekben és a földön, a vizekben és minden mélységben.
135:7 Felemeli a felhőket a földnek széléről; villámlást készít, hogy eső legyen, s szelet hoz elő tárházaiból.
135:8 A ki megverte Égyiptom elsőszülötteit, az emberétől a baroméig.
135:9 Jeleket és csodákat küldött rád, oh Égyiptom, Faraóra és összes szolgáira.
135:10 A ki megvert sok népet, és megölt erős királyokat:
135:11 Szíhont, az Emoreusok királyát, meg Ógot, a Básán királyát, és Kanaánnak minden királyát.
135:12 És odaadta földüket örökségül; örökségül saját népének, Izráelnek.
135:13 Uram! Örökkévaló a te neved; nemzedékről nemzedékre emlegetnek téged.
135:14 Mert birája az Úr az ő népének, és könyörületes az ő szolgái iránt.
135:15 A pogányok bálványai ezüst és arany, emberi kezek alkotásai.
135:16 Szájok van, de nem beszélnek, szemeik vannak, de nem látnak;
135:17 Füleik vannak, de nem hallanak, és lehellet sincsen szájokban!
135:18 Hasonlók lesznek hozzájuk alkotóik is, [és] mindazok, a kik bíznak bennök.
135:19 Izráel háznépe: áldjátok az Urat! Áronnak háznépe: áldjátok az Urat!
135:20 Lévinek háznépe: áldjátok az Urat! Kik félik az Urat: áldjátok az Urat!
135:21 Áldott az Úr a Sionon, a ki Jeruzsálemben lakozik! Dicsérjétek az Urat!
136:1 Magasztaljátok az Urat, mert jó; mert örökkévaló az ő kegyelme.
136:2 Magasztaljátok az istenek Istenét; mert örökkévaló az ő kegyelme.
136:3 Magasztaljátok az uraknak Urát; mert örökkévaló az ő kegyelme.
136:4 A ki nagy csodákat művel egyedül; mert örökkévaló az ő kegyelme.
136:5 A ki teremtette az egeket bölcseséggel; mert örökkévaló az ő kegyelme.
136:6 A ki kiterjesztette a földet a vizek fölé; mert örökkévaló az ő kegyelme.
136:7 A ki teremtette a nagy világító testeket; mert örökkévaló az ő kegyelme.
136:8 A napot, hogy uralkodjék nappal; mert örökkévaló az ő kegyelme.
136:9 A holdat és csillagokat, hogy uralkodjanak éjszaka; mert örökkévaló az ő kegyelme.
136:10 A ki megverte az égyiptomiakat elsőszülötteikben; mert örökkévaló az ő kegyelme.
136:11 A ki kihozta Izráelt azok közül; mert örökkévaló az ő kegyelme.
136:12 Hatalmas kézzel és kifeszített karral; mert örökkévaló az ő kegyelme.
136:13 A ki kétfelé választotta a veres tengert; mert örökkévaló az ő kegyelme.
136:14 És átvitte Izráelt annak közepén; mert örökkévaló az ő kegyelme.
136:15 Faraót pedig és seregét a veres tengerbe meríté; mert örökkévaló az ő kegyelme.
136:16 A ki vezérlette népét a pusztában; mert örökkévaló az ő kegyelme.
136:17 A ki nagy királyokat vert le; mert örökkévaló az ő kegyelme.
136:18 És megvert hatalmas királyokat; mert örökkévaló az ő kegyelme.
136:19 Szíhont, az Emoreusok királyát; mert örökkévaló az ő kegyelme.
136:20 Meg Ógot, a Básán királyát; mert örökkévaló az ő kegyelme.
136:21 És örökségül adta az ő földjüket; mert örökkévaló az ő kegyelme.
136:22 Örökségül szolgájának, az Izráelnek; mert örökkévaló az ő kegyelme.
136:23 A ki megemlékezett rólunk alacsonyságunkban; mert örökkévaló az ő kegyelme.
136:24 És megszabadított minket elleneinktől; mert örökkévaló az ő kegyelme.
136:25 A ki eledelt ad minden testnek; mert örökkévaló az ő kegyelme.
136:26 Magasztaljátok az egek Istenét; mert örökkévaló az ő kegyelme!
137:1 Babilon folyóvizeinél, ott ültünk és sírtunk, mikor a Sionról megemlékezénk.
137:2 A fűzfákra, közepette, [oda] függesztettük hárfáinkat,
137:3 Mert énekszóra nógattak ott elfogóink, kínzóink pedig víg dalra, [mondván]: Énekeljetek nékünk a Sion énekei közül!
137:4 Hogyan énekelnők az Úrnak énekét idegen földön?!
137:5 Ha elfelejtkezem rólad, Jeruzsálem felejtkezzék el rólam az én jobbkezem!
137:6 Nyelvem ragadjon az ínyemhez, ha meg nem emlékezem rólad; ha nem Jeruzsálemet tekintem az én vígasságom fejének!
137:7 Emlékezzél meg, Uram, az Edom fiairól, a kik azt mondták Jeruzsálem napján: Rontsátok le, rontsátok le fenékig!
137:8 Babilon leánya, te pusztulóra vált! Áldott legyen a ki megfizet néked gonoszságodért, a melylyel te fizettél nékünk!
137:9 Áldott legyen, a ki megragadja és sziklához paskolja kisdedeidet!
138:1 Dávidé. énekkel áldlak az istenek előtt.
138:2 Szent templomod felé hajolok, s magasztalom nevedet kegyelmedért és igazságodért; mert minden neveden felül felmagasztalád a te beszédedet.
138:3 Mikor kiáltottam, meghallgattál engem, felbátorítottál engem, lelkemben erő [támadt.]
138:4 Magasztal téged, Uram, e földnek minden királya, mikor meghallják szádnak beszédeit,
138:5 És énekelnek az Úrnak útairól, mert nagy az Úr dicsősége!
138:6 Noha felséges az Úr, mégis meglátja az alázatost, a kevélyt pedig távolról ismeri.
138:7 Ha nyomorúságban vergődöm, megelevenítesz; ellenségeim haragja ellen kinyújtod kezedet, és a te jobbkezed megment engemet.
138:8 Elvégzi értem az Úr. Uram, a te kegyelmed örökkévaló: ne hagyd el a te kezeidnek alkotásait!
139:1 Az éneklőmesternek, Dávid zsoltára.
139:2 Te ismered ülésemet és felkelésemet, messziről érted gondolatomat.
139:3 Járásomra és fekvésemre ügyelsz, minden útamat jól tudod.
139:4 Mikor még nyelvemen sincs a szó, immár egészen érted azt Uram!
139:5 Elől és hátul körülzártál engem, és fölöttem tartod kezedet.
139:6 Csodálatos előttem [e] tudás, magasságos, nem érthetem azt.
139:7 Hová menjek a te lelked elől és a te orczád elől hova fussak?
139:8 Ha a mennybe hágok fel, ott vagy; ha a Seolba vetek ágyat, ott is jelen vagy.
139:9 Ha a hajnal szárnyaira kelnék, és a tenger túlsó szélére szállanék:
139:10 Ott is a te kezed vezérelne engem, és a te jobbkezed fogna engem.
139:11 Ha azt mondom: A sötétség bizonyosan elborít engem és a világosság körülöttem éjszaka lesz,
139:12 A sötétség sem borít el előled, és fénylik az éjszaka, mint a nappal; a sötétség olyan, mint a világosság.
139:13 Bizony te alkottad veséimet, te takargattál engem anyám méhében.
139:14 Magasztallak, hogy csodálatosan megkülönböztettél. Csodálatosak a te cselekedeteid! és jól tudja ezt az én lelkem.
139:15 Nem volt elrejtve előtted az én csontom, mikor titokban formáltattam és idomíttattam, [mintegy] a föld mélyében.
139:16 Látták szemeid az én alaktalan testemet, és könyvedben ezek mind be voltak írva: a napok is, a melyeken formáltatni fognak; holott egy sem volt még meg közülök.
139:17 És nékem milyen kedvesek a te gondolataid, oh Isten! Mily nagy azoknak summája!
139:18 Számlálgatom őket: többek a fövénynél; felserkenek s mégis veled vagyok.
139:19 Vajha elvesztené Isten a gonoszt! Vérszopó emberek, fussatok el tőlem!
139:20 A kik gonoszul szólnak felőled, [és nevedet] hiába veszik fel, a te ellenségeid.
139:21 Ne gyűlöljem-é, Uram, a téged gyűlölőket? Az ellened lázadókat ne útáljam-é?
139:22 Teljes gyűlölettel gyűlölöm őket, ellenségeimmé lettek!
139:23 Vizsgálj meg engem, oh Isten, és ismerd meg szívemet! Próbálj meg engem, és ismerd meg gondolataimat!
139:24 És lásd meg, ha van-e nálam a gonoszságnak valamilyen útja? és vezérelj engem az örökkévalóság útján!
140:1 Az éneklőmesternek, Dávid zsoltára.
140:2 Szabadíts meg engem, Uram, a gonosz embertől; a zsarnok férfitól védj meg engemet!
140:3 A kik gonoszt gondolnak szívökben, [és] minden nap háborút kezdenek.
140:4 Nyelvöket élesítik, mint a kígyó; áspiskígyó mérge van ajkaik alatt. Szela.
140:5 Ments meg, oh Uram, a gonosz kezétől; a zsarnok férfitól védj meg engemet! A kik megejteni szándékoznak lépéseimet.
140:6 Tőrt hánytak elém titkon a kevélyek és köteleket; hálót terítettek ösvényem szélére, hurkokat vetettek elém! Szela.
140:7 Mondám az Úrnak: Istenem vagy te! Hallgasd meg Uram könyörgésem szavát!
140:8 Én Uram, Istenem, szabadításom ereje: fedezd be fejemet a háború napján!
140:9 Ne add meg Uram, a mit a gonosz kíván; rossz szándékát ne segítsd elő, mert felfuvalkodik! Szela.
140:10 A körültem ólálkodóknak fejét borítsa be ajkaiknak átka.
140:11 Eleven szenek hulljanak reájok; tűzbe vesse őket, örvényekbe, fel ne keljenek!
140:12 A nyelves ember meg ne maradjon e földön; a zsarnok embert űzze a veszedelem, míg nyaka szakad.
140:13 Tudom, hogy felfogja az Úr a szegények ügyét, a nyomorultaknak jogát. [ (Psalms 140:14) Csak az igazak magasztalják a te nevedet, [s] orczád előtt lakoznak az igazságosak. ]
141:1 Dávid zsoltára. figyelmezz szavamra, mikor hívlak téged.
141:2 Mint jóillatú füst jusson elődbe imádságom, [s] kezem felemelése estvéli áldozat [legyen.]
141:3 Tégy Uram závárt az én szájamra; őriztessed az én ajkaim nyílását!
141:4 Ne engedd szívemet rosszra hajlani, hogy istentelenül ne cselekedjem a gonosztevő emberekkel egybe; és ne egyem azoknak kedvelt ételéből!
141:5 Ha igaz fedd engem: jól van az; ha dorgál engem: mintha fejem kenné. Nem vonakodik fejem, sőt még imádkozom is értök nyavalyájokban.
141:6 Ha sziklához paskoltatnak az ő bíráik, akkor hallgatják az én beszédeimet, mert gyönyörűségesek.
141:7 Mint a ki a földet vágja és hányja, úgy szóratnak szét csontjaik a Seol torkában.
141:8 De az én szemeim, Uram Isten, rajtad csüggenek; hozzád folyamodom: ne oltsd el életemet!
141:9 Őrizz meg a tőrtől, a mit elém hánytak, és a gonosztevőknek hálóitól!
141:10 Essenek az álnokok saját tőreikbe; míg én egyben általmegyek!
142:1 Dávid tanítása; imádság a barlangban létekor.
142:2 Fenszóval hívom az Urat, fenszóval könyörgök az Úrhoz.
142:3 Kiöntöm előtte panaszomat, kitárom előtte nyomorúságomat,
142:4 Mikor elcsügged bennem a lelkem. Te pedig tudod az én ösvényemet, hogy az úton, a melyen járok, tőrt hánytak elém.
142:5 Tekints jobbra és lásd meg, hogy senki sincsen, a ki ismerne; nincsen számomra menedék; senki sem tudakozódik felőlem.
142:6 Hívlak téged, oh Uram; [s ezt] mondom: Te vagy oltalmam [és] örökségem az élőknek földén;
142:7 Figyelmezz esedezésemre, mert igen nyomorult vagyok! Szabadíts meg engem üldözőimtől, mert hatalmasabbak nálamnál! [ (Psalms 142:8) Vezesd ki lelkemet a börtönből, hogy magasztaljam a te nevedet! Az igazak vegyenek engem körül, mikor jól teszel majd velem. ]
143:1 Dávid zsoltára. hűséged [és] igazságod szerint hallgass meg engemet.
143:2 Ne szállj perbe a te szolgáddal, mert egy élő sem igaz előtted!
143:3 Ímé, ellenség üldözi lelkemet, a földhöz paskolja éltemet; betaszít engem a sötétségbe a milyen a régen megholtaké!
143:4 Elcsügged bennem a lelkem, felháborodik bennem a szívem!
143:5 Megemlékezem a régi időkről, elgondolom minden te dolgodat; kezed munkáiról elmélkedem.
143:6 Feléd terjesztgetem kezeimet; lelkem, mint szomjú föld, úgy [eped] utánad. Szela.
143:7 Siess, hallgass meg engem Uram! Elfogyatkozik az én lelkem. Ne rejtsd el orczádat előlem, hogy ne legyek hasonló a sírba szállókhoz.
143:8 Korán hallasd velem kegyelmedet, mert bízom benned! Mutasd meg nékem az útat, melyen járjak, mert hozzád emelem lelkemet!
143:9 Szabadíts meg engem ellenségeimtől, Uram; hozzád menekülök!
143:10 Taníts meg engem a te akaratodat teljesítenem, mert te vagy Istenem! A te jó lelked vezéreljen engem az egyenes földön.
143:11 Eleveníts meg engem, Uram, a te nevedért; vidd ki lelkemet a nyomorúságból a te igazságodért!
143:12 És kegyelmedből rontsd meg ellenségeimet, és veszítsd el mindazokat, a kik szorongatják lelkemet; mert szolgád vagyok.
144:1 Dávidé.
144:2 Jóltevőm és megoltalmazóm, mentőváram és szabadítóm nékem; paizsom, és az, a kiben én bízom: ő veti alám népemet.
144:3 Uram! Micsoda az ember, hogy tudsz felőle, és az embernek fia, hogy gondod van reá?
144:4 Olyan az ember, mint a lehellet; napjai, mint az átfutó árnyék.
144:5 Uram, hajlítsd meg egeidet és szállja alá; illesd meg a hegyeket, hogy füstölögjenek!
144:6 Lövelj villámot és hányd szerte őket; bocsásd ki nyilaidat és vedd el eszöket.
144:7 Nyújtsd le kezeidet a magasból; ragadj ki és ments meg engem a nagy vizekből, az idegen-fiak kezéből;
144:8 A kiknek szájok hazugságot beszél, s jobb kezök a hamisság jobb keze.
144:9 Isten! Új éneket éneklek néked; tízhúrú hangszerrel zengedezlek téged;
144:10 Ki segítséget ád a királyoknak, [s] megmenti Dávidot, az ő szolgáját a gonosz szablyától.
144:11 Ragadj ki és ments meg engem az idegen-fiak kezéből, a kiknek szájok hazugságot beszél, s jobbkezök a hamisság jobbkeze.
144:12 Hogy fiaink olyanok legyenek, mint a plánták, nagyokká nőve ifjú korukban; leányaink, mint a templom mintájára kifaragott oszlopok.
144:13 Legyenek telve tárházaink, eledelt eledelre szolgáltassanak; juhaink százszorosodjanak, ezerszeresedjenek a mi legelőinken.
144:14 Ökreink megrakodva legyenek; sem betörés, sem kirohanás, sem kiáltozás ne legyen a mi utczáinkon.
144:15 Boldog nép az, a melynek így van dolga; boldog nép az, a melynek az Úr az ő Istene.
145:1 Dávid dicsérő éneke.
145:2 Minden napon áldalak téged, és dicsérem neved örökkön örökké!
145:3 Nagy az Úr és igen dicséretes, és az ő nagysága megfoghatatlan.
145:4 Nemzedék nemzedéknek dícséri műveidet, s jelentgeti a te hatalmasságodat.
145:5 A te méltóságod dicső fényéről, és csodálatos dolgaidról elmélkedem.
145:6 Rettenetes voltod hatalmát beszélik, és én a te nagyságos dolgaidat hirdetem.
145:7 A te nagy jóságod emlékeiről áradoznak, és a te igazságodnak örvendeznek.
145:8 Irgalmas és könyörületes az Úr, késedelmes a haragra és nagy kegyelmű.
145:9 Jó az Úr mindenki iránt, és könyörületes minden teremtményéhez.
145:10 Dicsér téged, Uram minden teremtményed és áldanak téged a te kegyeltjeid.
145:11 Országodnak dicsőségéről szólnak, és a te hatalmadat beszélik.
145:12 Hogy tudtul adják az ember fiainak az ő hatalmát, és az ő országának fényes dicsőségét.
145:13 A te országod örökre fennálló ország, és a te uralkodásod nemzedékről nemzedékre.
145:14 Az Úr megtámogat minden elesendőt, és felegyenesít minden meggörnyedtet.
145:15 Mindenki szemei te reád vigyáznak, és te idejében megadod eledelöket.
145:16 Megnyitod a te kezedet, és megelégítesz minden élőt ingyen.
145:17 Igaz az Úr minden ő útában, és minden dolgában kegyelmes.
145:18 Közel van az Úr minden őt hívóhoz; mindenkihez, a ki hűséggel hívja őt.
145:19 Beteljesíti az őt félőknek kivánságát; kiáltásukat meghallgatja és megsegíti őket.
145:20 Megőrzi az Úr mindazokat, a kik őt szeretik; de a gonoszokat mind megsemmisíti.
145:21 Az Úr dicséretét beszélje ajkam, és az ő szent nevét áldja minden test örökkön örökké!
146:1 Dicsérjétek az Urat! Dicsérd én lelkem az Urat!
146:2 Dicsérem az Urat, a míg élek; éneklek az én Istenemnek, a míg vagyok.
146:3 Ne bízzatok a fejedelmekben, emberek fiában, a ki meg nem menthet!
146:4 Kimegyen a lelke; visszatér földébe, [és] aznapon elvesznek az ő tervei.
146:5 Boldog, a kinek segítsége a Jákób Istene, és reménysége van az Úrban, az ő Istenében;
146:6 A ki teremtette az eget és földet, a tengert és mindent, a mi bennök van. A ki megtartja a hűségét örökké;
146:7 Igazságot szolgáltat az elnyomottaknak, eledelt ád az éhezőknek. Az Úr megszabadítja az elfogottakat.
146:8 Az Úr megnyitja a vakok szemeit, az Úr felegyenesíti a meggörnyedteket; szereti az Úr az igazakat.
146:9 Megoltalmazza az Úr a jövevényeket; árvát és özvegyet megtart, és a gonoszok útját elfordítja.
146:10 Uralkodni fog az Úr örökké, a te Istened, oh Sion, nemzedékről nemzedékre! Dicsérjétek az Urat!
147:1 Dicsérjétek az Urat! Hiszen Istenünkről énekelni jó; hiszen őt dicsérni gyönyörűséges és illendő dolog!
147:2 Az Úr építi Jeruzsálemet, összegyűjti Izráelnek elűzötteit;
147:3 Meggyógyítja a megtört szívűeket, és bekötözi sebeiket.
147:4 Elrendeli a csillagok számát, és mindnyájokat nevéről nevezi.
147:5 Nagy a mi Urunk és igen hatalmas, s bölcseségének nincsen határa.
147:6 Megtartja az Úr a nyomorultakat; a gonoszokat földig megalázza.
147:7 Énekeljetek az Úrnak hálaadással, pengessetek hárfát a mi Istenünknek!
147:8 A ki beborítja az eget felhővel, esőt készít a föld számára, [és] füvet sarjaszt a hegyeken;
147:9 A ki megadja táplálékát a baromnak, a holló-fiaknak, a melyek kárognak.
147:10 Nem paripák erejében telik kedve, nem is a férfi lábszáraiban gyönyörködik;
147:11 Az őt félőkben gyönyörködik az Úr, a kik kegyelmében reménykednek.
147:12 Dicsőitsd Jeruzsálem az Urat! Dicsérd, oh Sion, a te Istenedet!
147:13 Mert erősekké teszi kapuid zárait, [s] megáldja benned a te fiaidat.
147:14 Békességet ád határaidnak, megelégít téged a legjobb búzával.
147:15 Leküldi parancsolatát a földre, nagy hirtelen lefut az ő rendelete!
147:16 Olyan havat ád, mint a gyapjú, [és] szórja a deret, mint a port.
147:17 Darabokban szórja le jegét: ki állhatna meg az ő fagya előtt?
147:18 Kibocsátja szavát s szétolvasztja őket; megindítja szelét s vizek folydogálnak.
147:19 Közli igéit Jákóbbal, törvényeit s végzéseit Izráellel.
147:20 Nem tesz így egyetlen néppel sem; végzéseit sem tudatja velök. Dicsérjétek az Urat!
148:1 Dicsérjétek az Urat! dicsérjétek őt a magas helyeken!
148:2 Dicsérjétek őt angyalai mind; dicsérjétek őt minden ő serege!
148:3 Dicsérjétek őt: nap és hold; dicsérjétek őt mind: fényes csillagai!
148:4 Dicsérjétek őt egeknek egei, és ti vizek, a melyek az ég felett vagytok!
148:5 Dicsérjék ők az Úrnak nevét, mert parancsolt és előállottak ők.
148:6 Örök időre állította fel őket; törvényt szabott és nem tér el attól.
148:7 Dicsérjétek az Urat a földről: viziszörnyek és mély vizek [ti ]mind!
148:8 Tűz és jégeső, hó és köd, szélvihar, a melyek az ő rendelését cselekszik;
148:9 Ti hegyek és halmok mindnyájan, minden gyümölcsfa s mind [ti ]czédrusok;
148:10 Vadak és minden barmok, férgek és szárnyas állatok;
148:11 Földi királyok és minden nemzet, fejedelmek és mind [ti] földi bírák!
148:12 Ifjak és szűzek, vének gyermekekkel:
148:13 Dicsérjék az Úrnak nevét, mert az ő neve dicső egyedül; az ő dicsősége égre-földre [kihat!]
148:14 És felemelte az ő népének szarvát. Dicsőítse minden ő kegyeltje: Izráel fiai, a hozzá közel való nép. Dicsérjétek az Urat!
149:1 Dicsérjétek az Urat! Énekeljetek az Úrnak új éneket; dicsérje őt a kegyesek gyülekezete!
149:2 Örvendezzen Izráel az ő teremtőjében: Sionnak fiai örüljenek az ő királyukban!
149:3 Dicsérjék az ő nevét tánczczal; dobbal és hárfával zengjenek néki.
149:4 Mert kedveli az Úr az ő népét, a szenvedőket szabadulással dicsőíti meg.
149:5 Vígadozzanak a kegyesek tisztességben; ujjongjanak nyugvó helyökön.
149:6 Isten-dicsőítés legyen torkukban, kétélű fegyver kezeikben;
149:7 Hogy bosszút álljanak a pogányokon, [és] megfenyítsék a nemzeteket!
149:8 Hogy lánczra fűzzék királyaikat, főembereiket pedig vas-bilincsekbe.
149:9 Hogy végrehajtsák rajtok a megírott ítéletet. Dicsőség ez az ő minden kegyeltjére! Dicsérjétek az Urat!
150:1 Dicsérjétek az Urat! dicsérjétek őt az ő hatalmának boltozatán!
150:2 Dicsérjétek őt hősi tetteiért, dicsérjétek őt nagyságának gazdagsága szerint!
150:3 Dicsérjétek őt kürt-zengéssel; dicsérjétek őt hárfán és cziterán;
150:4 Dicsérjétek őt dobbal és tánczczal, dicsérjétek őt hegedűkkel és fuvolával;
150:5 Dicsérjétek őt hangos czimbalommal, dicsérjétek őt harsogó czimbalommal.
150:6 Minden lélek dicsérje az Urat! Dicsérjétek az Urat!
#@#